Tegnap este miután jópár telefont sikerült lebonyolítani - kezd alakulni Anglia,leglábbis a szállás,meló egyelőre nuku:( - elmentünk a Don Pepébe kissé feltankolni az energiáinkat:)
Nagyon fincsi volta gnocchi,én vargányás-négysajtosat ettem,de azért pár garnéladarabkát loptam a másik tányérjáról:))
Nah,ezek után nekiindultunk,olyan 10-fél 11 magasságában kirándulni:irány a Hármashatárhegy...ahogy a gépjármű elkezdett felfelé haladni,hirtelen hihetetlen sűrű ködben találtuk magunkat,a látótávolság gyakorlatilag nem értékelhető mennyiségre csökkent...ennek ellenére nem adtuk fel,felmentünk egészen a kilátóig...
Kiszálltunk a kocsiból, kopáran nyújtózó fák és gomolygó köd fogadott minket,a sátán kutyájának ugatásával egyetemben...ennek ellenére mentünk tovább,a kivágott/kidőlt farönkök fenyegetően meredeztek,s egyre sötétebb lett,ahogy beljebb sétáltunk.
Gyakorlatilag a horror szinte minden eleme stimmelt:mikor a fejünket a falba verjük,hogy a fiatal pár vajon miért indul el éjszaka az erdőbe,miért találják hihetetlenül viccesnek a hátborzongató,ködös környezetet,és vajon miért nem tudnak otthon DVDzni,mint más, rendes ember:D
Miután még nem kísértettük eleget a sorsot,ezért úgy döntöttünk,hogy meglátogatjuk Dobogókőt is.Hiszen milyen időszak lehetne ennél alkalmasabb a túrázásra:átláthatalan tejfölködben vezetni az éles kanyarokban az éjszaka közepén...?:D
Szóval felmentünk,elsétáltuk a kilátóhoz,megcsodáltuk ,h milyen gyönyörű a kilátás,még jó,hogy ilyen tisztán láccanak az csillagok,stb,slusszpoénként felmásztunka zászlórúdhoz,nagyon vicces volt.
Ezután egy kiadósat sétáltam élő kívánságteljesítő zenegépemmel,aki azt énekelte nekem,amit csak kívántam,bár a Menyország Touristnál kissé segítenem kellett,hogy ne vesszen el a sorok közöttt:) Mikor "zenegép" elment megnézni a sífelvonót,hogy addig maradjak ott és várjam meg,a horrorfilmek újabb elemét teljesítettük.:)
Az éneklés elűzte a fák között leskelődő farkasemberek,és egyéb gonosz lények garmadát,és hazafele még két irtó aranyos őzgidácskát is láttunk:))
