Összes blogok

Cikk válogatós emberekről.

"A sült krumplit imádom, a krumplipüré viszont undorít. Nem szeretem, ha össze vannak keverve az ételek, salátát például csak akkor tudok megenni, ha nem keverik össze a hozzávalóit. Ha össze van keverve, egyszerűen annyira rosszul leszek tőle, hogy ki kell mennem a mosdóba hányni. Szeretem a kólát és a sört, de csak akkor, ha jéghideg. Nem szeretem, ha az ételek darabolva vannak, csak akkor tudom őket megenni, ha vékonyabb szeletekre vannak vágva. Nem bírom azokat az ételeket sem, amelyeket túlságosan sokáig kell rágni, egyszerűen rosszul leszek tőle. Gyermekkoromban ettem utoljára húst, és akkor is csak úgy, hogy egészen apró darabokra vágták, hogy ne kelljen megrágnom. Nem szeretem a paradicsomot és gyűlölöm a fűszereket, mert úgy néz ki, mintha apró bogarak mászkálnának az ételemben. Vannak olyan ételek, amelyeknek már a nevétől rosszul vagyok, például hányingerem támad a perec szó hallatán."

Hátbazmeg, szerencséd, hogy vagyonos embernek születtél Amerikába... Kbk. 

HŰŰ. Nagyon kreatív cím.... Mindegy. Most ébredtem, kócos vagyok, adtam a deguknak enni. A kis hülyék szinte harcolnak a kajáért, mintha nem lenne elég mindannyiuknak. Csipognak, veszekednek, csinálják itt a fesztivált reggel.

Egyedül vagyok, megint. Mint a héten minden nap. :( Ha most nem lennék beteg, ma mehetnék dolgozni. De nem megyek :) Mai program? Szerintem az mint a hét összes napján. Nem írom, hogy lógok, mert - mint egy kedves ismerősöm is - le vagyok horgonyozva. És nem fáj :) Mert ugyebár a horgonyhoz a kötél, a kötélhez én. igen. tanulok :)))

Reggeliznem kellene lassan, hogy tudjam bevenni bogyeszka. Aztán majd utána mi lesz, az már kisebb ráhatásokkal ugyan, de rajtam múlik.

Alapvetően vidáman ébredtem. Hosszú idő óta most álmodtam először. És nevettem. Nevettem álmomban, ami még régebben fordult velem elő. És jó volt. Határozottan pozitív élmény. Nem tudom, hogy az álmoskönyvben mit írnak arról, ha valaki nevet álmában, de megnézem majd, mert érdekel. Aztán úgyis elfelejtem, de ha olyan, akkor majd jól leblogolom, hogy évek múltán is emlékezzem rá.

Most ennyi egyelőre, mert tényleg éhes vagyok.