H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/06/27

Ár

Reggel szépen felkelt és kiment a kis patakhoz. A közelben lévő kőbányából hozott köveket és alapos megfontolás után elkezdett gátat építeni. Gondosan válogatta meg a köveket, gyakorlatilag falat épített, ahogy a régiek, hézag nélkül, kötőanyag nélkül, módszeresen. 10 napon keresztül rakta a falat. Minden reggel kiment és estig dolgozott. A háza nem messze volt a pataktól, benne az egész világa. Semmi mást nem tudott magáénak, csak azt a négy falat és a pár kacatot, amit közrefogott.

A 14. napon kezdett el esni az eső. Továbbra is minden nap kiment a falhoz, a gáthoz és ellenőrizte. Sokáig nem volt semmi baj. 2 hét múlva azonban a patakocska már kis folyóvá duzzadt és szivárogni kezdett a gát. Először homokkal és cementtel tapasztotta a réseket. Aztán hozott még köveket. Aztán földet. Újabb hét elteltével már látta, hogy a napjai meddő próbálkozással fognak eltelni. A víz folyamatosan szivárgott a kövek közt. Átszivárgott a homokon, a cementen, a malteren, a földön. Reggeltől estig a kis gátjánál volt. Éjjelente hulla fáradtan roskadt be az ágyába, és minden nap egyre mélyebb és mélyebb nyomot hagyott a cipője a sárban. Aztán már gumicsizma kellett ahhoz is, hogy eljusson a gátig. Csak tömte, tömte a repedéseket, de már egyre kevésbé lehetett szivárgásról beszélni, a kövek hullottak ki a falból. Először csak a kisebb, öklömnyi köveket lökte ki a víz. Azokkal még elboldogult, felhalmozott egy elég jelentős készletet kövekből, sikerült pótolnia. De az eső nem szűnt meg és a folyócskából dühöngő, rohanó, sebes ár lett, amely betolakodni készült az életébe. Egyre hatalmasabb köveket mosott ki a falból. Ezeket már nem győzte pótolni. Sírva-szitkozódva-dühöngve-káromkodva dolgozott. Minden porcikája sajgott, kezei kiáztak, kisebesedtek a kövektől. De nem adta fel. 3 napig dolgozott egyfolytában, megállás, alvás nélkül. Sikertelenül. A negyedik napon hazament. Már bokáig ért a víz az úton. Otthon gondosan az ágy mellé tette a gumicsizmát és lefeküdt. Már nem sírt és nem káromkodott. Amikor felemelte az ágyát a víz meg se rezzent. Egy nagyobb hullám kinyitotta az ajtót és őt kilökte ágyastól a szennyes lébe. Keresztbe fonta mellén a karját és nem mozdult. Aztán egy másik hullám az ágyról is lemosta. De nem kapálózott többé.

Kulcsszavak: áradás történet

2006/04/05

Gyalogátkelő

De csak mert dimi kötelezővé tette, hogy mindenki felrakjon legalább egy árvizes képet, különben ki lesz tiltva.



Árvíz, Bem rakpart, Budapest.