11 órát aludtam, és iszonyat hosszan álmodtam. Volt benne jó
is... :S Három epizód, három helyszín.
1. felvonás.
Helyszín: erdő, szereplők anyám, ismeretlen szőke nő, gyerekek,
én. Híd, ahol anyámra rászól a szőke nő, mire anyám a híd tetejéről
a földhöz vág 3-4 gyereket. Én a helyszínen halok meg a rémülettől,
hogy mi ütött anyámba, (aki élőben minden gyereket imád,
elkényeztet és gügyök nekik), szóval arra gondoltam, miközben
néztem a 3-4 kislány holttestet, hogy anáymat szeretem nagyon, de
hogy fog ebből kimászni, hiszen mindjárt hívják majd a rendőröket,
stb...
Nem történt semmi. Csak egy bírósági tárgyalásra mentünk, (amire
szintén az erdőben került sor) ahol én szinkrontomácsoltam, de
valaki borral kínált, (azt hiszem a Schield Tamás volt, EP tolmács,
igen....) én meg elfogadtam, (mert baromira bele voltam zúgva
:PD -igen.) bár átsuhant a fejemen, hogy be fogok lassulni...Na, és
valami nagy üvegépületben járkáltunk hosszú folyosókon (?!
üvegépület) és anyámat valahogy nem ítélték el.
Aztán erdőbe vissza, hazajöttünk, még mindig volt borunk (no
comment...)
2. felvonás
És akkor a GIZIÉK-kel voltam (igen, cseppke is ott volt) és a
szőlőben mászkáltunk, de az egész szőlőhegy lakott terület volt,
házakkal, kerítésekkkel. Sose látott módon nem utak voltak, hanem
járdák, gyalogos forgalom számára.
És egyszer csak mutattam egy házat Giziéknek, na, hogy ez a
nagyanyámék háza, (amiről tegnap este beszélgettem palántával :D)
ez az a ház
és olyan furcsa volt minden. Meghitt kis házak volt, egyiknek az
udvarára be is mentünk, ki is jött egy asszony, de szemmel
láthatóan nem idegenkedett tőlünk.. Gyönyörű gyümölcsfái voltak
neki az udvaron, körte, alma, szilva, voltak paradicsomok, is, és
arra gondolta, milyen szépek, hibátlanok ezek a gyümölcsök, és
mennyi, de mennyi van a fán. Minde olyan hibátlan volt. És az udvar
sarkában vol tegy rozoga fenyőfa is.
3. felvonás, a legérdekesebb
Hirtelen egy hatalmas templom folyosóján voltam. Tudtam,
hogy az enyém. Álmomban átfutott a fejemben, hogy milyen jó
templomot örökölni, és ez az egész az enyém, hogy ezt nekem senki
nem fogja elhinni, hogy ezt még én magam sem hiszem, el, olyan
király ez!
mentem a folyosóján, és három hatalmas ablak volt,
lehúzott redőnyökkel. Egy szolga épp a redőnyöket húzta fel,
folyamatosan tört be a napsütés, és váltotta fel a meghitt szürke
félhomályt, nem úgy nézett ki, mint egy templom... és akkor egy még
nagyobb terembe kerültem, és tudtam, hogy nekem elől kell ülnöm,
ott volt egy szék...
és apácák is jöttek, gyóntatás is volt, tanakodtak,
féltek, hogy nem jönnek majd elegen, aztán egyszer csak kinyílt a
terem kapuja, és özönlöttek be rajta emberek, és arra gondoltam,
hogy ez az egész az enyém...
Felébredve jöttem rá, hogy a szék az egy trón volt, a
templom valami kastély lehetett, és szerettem uralkodni,
bár nem voltam egy volumen...
