H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/04/09

Álmomban Csernobilban jártam a robbanás előtt. Két nőt láttam, egy fiatal, kora 30-as sima, vállig érő szőke hajút, és egy idősebb, alacsonyabb kövérkésebb asszonyt, aki a segítője volt.

A fiatalabb lenyitott egy plafonon levő fémajtót, és puszta kézzel megbuherált valami szelepet. Az idősebb nő feladata volt az, hogy figyelje, hogy nem jön senki. Ebédszünet volt, egy L alakú folyosó végénél egy menzaszerű ebédlőben volt az összes dolgozó, mindenki ebédelt, jókedvűek voltak, egy kopaszkás, szemüveges férfi nőkkel viccelődött a folyosón. A menzán és a büfében mindenféle kaják voltak gazdagon, nevetés volt, és hangos morajlás.

 

A két nő, valami szelep megpiszkálása után elmenekült, az erőmű mellett levő rétszerű földeken keresztül, hátulról közelített meg egy elhagyott vasútállomást.

 

Eső után volt, mert vizes volt a talaj. 

Kulcsszavak: álomnapló

2008/01/20

11 órát aludtam, és iszonyat hosszan álmodtam. Volt benne jó is... :S Három epizód, három helyszín.

1. felvonás.

Helyszín: erdő, szereplők anyám, ismeretlen szőke nő, gyerekek, én. Híd, ahol anyámra rászól a szőke nő, mire anyám a híd tetejéről a földhöz vág 3-4 gyereket. Én a helyszínen halok meg a rémülettől, hogy mi ütött anyámba, (aki élőben minden gyereket imád, elkényeztet és gügyök nekik), szóval arra gondoltam, miközben néztem a 3-4 kislány holttestet, hogy anáymat szeretem nagyon, de hogy fog ebből kimászni, hiszen mindjárt hívják majd a rendőröket, stb...

Nem történt semmi. Csak egy bírósági tárgyalásra mentünk, (amire szintén az erdőben került sor) ahol én szinkrontomácsoltam, de valaki borral kínált, (azt hiszem a Schield Tamás volt, EP tolmács, igen....) én meg elfogadtam, (mert baromira bele voltam zúgva :PD -igen.) bár átsuhant a fejemen, hogy be fogok lassulni...Na, és valami nagy üvegépületben járkáltunk hosszú folyosókon (?! üvegépület) és anyámat valahogy nem ítélték el.

Aztán erdőbe vissza, hazajöttünk, még mindig volt borunk (no comment...)

2. felvonás

És akkor a GIZIÉK-kel voltam (igen, cseppke is ott volt) és a szőlőben mászkáltunk, de az egész szőlőhegy lakott terület volt, házakkal, kerítésekkkel. Sose látott módon nem utak voltak, hanem járdák, gyalogos forgalom számára.

És egyszer csak mutattam egy házat Giziéknek, na, hogy ez a nagyanyámék háza, (amiről tegnap este beszélgettem palántával :D) ez az a ház

és olyan furcsa volt minden. Meghitt kis házak volt, egyiknek az udvarára be is mentünk, ki is jött egy asszony, de szemmel láthatóan nem idegenkedett tőlünk.. Gyönyörű gyümölcsfái voltak neki az udvaron, körte, alma, szilva, voltak paradicsomok, is, és arra gondolta, milyen szépek, hibátlanok ezek a gyümölcsök, és mennyi, de mennyi van a fán. Minde olyan hibátlan volt. És az udvar sarkában vol tegy rozoga fenyőfa is.

3. felvonás, a legérdekesebb

Hirtelen egy hatalmas templom folyosóján voltam. Tudtam, hogy az enyém. Álmomban átfutott a fejemben, hogy milyen jó templomot örökölni, és ez az egész az enyém, hogy ezt nekem senki nem fogja elhinni, hogy ezt még én magam sem hiszem, el, olyan király ez!

mentem a folyosóján, és három hatalmas ablak volt, lehúzott redőnyökkel. Egy szolga épp a redőnyöket húzta fel, folyamatosan tört be a napsütés, és váltotta fel a meghitt szürke félhomályt, nem úgy nézett ki, mint egy templom... és akkor egy még nagyobb terembe kerültem, és tudtam, hogy nekem elől kell ülnöm, ott volt egy szék...

és apácák is jöttek, gyóntatás is volt, tanakodtak, féltek, hogy nem jönnek majd elegen, aztán egyszer csak kinyílt a terem kapuja, és özönlöttek be rajta emberek, és arra gondoltam, hogy ez az egész az enyém...

 

Felébredve jöttem rá, hogy a szék az egy trón volt, a templom valami kastély lehetett, és szerettem uralkodni, bár nem voltam egy volumen...

 

 

 

 

 

 

Kulcsszavak: álomnapló