H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2014/11/11

Azt álmodtam, hogy otthon voltunk és a kéményt tartó faszerkezet kigyulladt, de ez egy óriási nagy kémény volt, egy olyan kandallókémény, a tartószerkezet elfeketedett (nem is csoda, hiszen magában a kéményben volt a tűz megrakva) és az egész kémény le akart dőlni, odavittem a férjemnek egy gerendát, aki megpróbálta kitámasztani a kéményt, bemászott, addigra ez egy háznagyságú, vagy szobanagyságú tér lett, a gerendával felnyúlt, feltámasztotta a nem tudom mit, de rövid volt, odagurítottam neki egy kivágott fatörzset, az úgy már jó lett volna, de már akkor dőlt az egész mindenség, én meg szóltam neki, hogy ugorjon onnan, ő nem nagyon akart, meg akarta menteni az egész mindenséget, de elrántottam onnan. És akkor már dőlt minden. 

Visszagondolva, mintha padlás is lett volna.

Egyszer már álmodtam olyat, hogy építkeztünk, de valahogy a régi ház meg az új nem nagyon akart összejönni, az új egészen óriási volt, csak buta helyen, egyrészt valami nagyon eldugott faluszélen vagy hol, másrészt pedig a teleknek egy fura részén, az is mintegy mellékesen és össze kellett volna nyitni a régi házzal, de nem nagyon jöhetett össze, mert bután lett kivitelezve, és akkor már nem is értettem, hogy minek tartjuk meg a régi házat. A régi házban a fürdőszoba is fura volt, például nem volt befejezve az egyik fala, hiányzott a teteje, kék és fehér fürdőszoba volt, a legrosszabb szocialista korszakot idézte.

Az új ház viszont egészen jó lett, kicsit hasonlított a szomszédaink házára, de nem teljesen, lépcsőn lehetett felmenni benne, hatalmas tér volt benne, egészen sokkal nagyobb volt a régi kis házunknál. Csak épp haszontalan és kihasználhatatlan lett minden. Álmomban csalódott voltam, hogy ennyi pénz és energia egy ilyen épületbe ment. 

Kulcsszavak: álom

2013/03/13

rémálmok mostanában

Másokkal álmodok, s mikor felébredek, rájövök, hogy nincsenek mások.
Kulcsszavak: álom

2013/02/24

azt álmodtam, hogy találtunk egy kisállatot. Mamáék régi házában voltunk, mindannyian, még a papa is velünk volt. A régi, játszóháznak használt disznóólban volt az állatka, és a megtalálásának a másnapján kezdődött az álom. Valami gondnok vagy takarító el akarta tenni láb alól, mert felesleges egy kóbor keverék kutya, patkánymérget adott neki tálkába, hátha megeszi. Én reggel azzal a borzalmas sejtéssel ébredtem, hogy nem biztos, hogy egy kiskutyáról van szó, sokkal valószínűbb, hogy egy kölyökoroszlán, de nem voltam biztos az egészben. Családi ebédet kellett készítenem, többféle dolgot, köztük valamilyen sültet és paradicsomos pestot. Rohant az idő, és nem tudtam, hogy vajon evett-e a méregből, csak egyre jobban aggódtam és kétségbe voltam esve. Délután - de valahogy még az ebéd előtt, ami végülis vacsora lett - észrevettem, hogy megpróbált megtámadni két kismadarat, megenni nem tudta, de a tetemek ott voltak az ólban, két kis énekesmadár. Ekkor mindennél gyanúsabb lett, hogy mégiscsak oroszlánról lehet szó, és rohanni akartam Balázshoz (ő a szalonpunk állatorvos), hogy biztosak lehessünk benne, s elsősorban, hogy ha evett a méregből, megmenthessük. Ha oroszlán, akkor mielőbb el kell juttatni az állatkertbe. Ha kutya.... azt hiszem, nem gondoltam ekkor már, csak nem voltam magabiztos. Balázs aznap este 10-ig rendelt, és nagyon ki volt számítva az időm. A vacsora katasztrofálisra sikerült, azaz jó lett, csak mindenből nagyon kevés volt, 5 helyett csak 2-3 embernek elég adagok. Szerencsétlenkedtem, próbáltam szétosztani, de elsősorban rohantam, az órát néztem, indulni akartam. Végül beraktam egy cicahordozóba, autóba ültem, de út közbenelakadtam, valami építkezés volt egy nagyon meredek lejtőn, muszáj volt leparkolnom, gyalog tovább menni. Földbe ásott mély gödrökön át próbáltunk átjutni a szerencsétlen szakaszon, de nem sikerült, túl mély, túl meredek volt. Úgy döntöttem, mégis visszamegyek az autóhoz, gyalog nem érek oda a rendelési idő végéig.  Valami idegenek segítettek kimászni, visszajutni a kocsihoz. Balázshoz értem, és ekkor láttam, hogy zárva a rendelő, és eszembe jutott, hogy nem 10 óráig, hanem csak 8-ig van rendelés. Nagyon csalódott és elkeseredett voltam, de itt véget ért az álom.
Kulcsszavak: álom

2012/08/29

Azt álmodtam, hogy volt vhol gólyakölyök. És mi azt a férjemmel meg akartuk szerezni. Leginkább ő szerette volna és volt ott még egy másik lány is. A kölyökgólyát elraboltuk és én be akartam tenni a csomagtartóban lévő kalitkába, ami nagyjából félig vízzel volt tele. Bonyolult módon volt összeszerelve a kalitka, fogtam a gólya szárnyát és a másik kezemmel kellett volna helyére illesztenem először a kalitka elülső szélét, aminek pereme volt, és fordítva raktam rá az alapra, persze lehülyéztek, de nem segített senki. Aztán még egy középső részt kellett volna helyére illesztenem, akkor kiderült, hogy a középső rész egyik felét fordítva raktam oda, közben a gólya verdesett, majdnem megszökött, én meg fogtam, szorítottam a vékony kis lábacskáit, de sokszor került a víz alá. A kalickán volt egy óra-szerű illesztési hely, na ezt nem tudtam megcsinálni, a gólya majdnem kirepült, elkaptam, de továbbra sem segített senki és mire nagy nehezen visszaszuszakoltam az állatot, a kezemben maradt a feje... Csupa vér volt, sírtam. A férjem mondta, hogy legalább akkor temessem el, hibáztattam őt, hogy miatta volt, sírva hátra vittem a kertbe a fejet, elkezdtem temetni nagy undorral, borzalmas volt, lelkifurdalásom volt miatta, és még a vízből is ki kellett szedni a testet. És láttam, hogy azért olyan a madár amilyen, mert túl sok időt volt víz alatt. 

Nem volt egy kellemes ébredés. 

Kulcsszavak: álom

2011/12/12

Számok és álmok

 A mai napom csupa számokból állt. 3 gyertyát gyújtottunk a képzeletbeli adventi koszorún (ami egyébként nagyon szép, 4 rózsaszín gyertya van rajta és az alattuk lévő gondolatfoszlányokból hámozott gallyakat sárga fényszalag tekergőzi körbe.)

 

 

Aztán meg rájöttem, hogy már csak 4-et kell aludni... Hogy mihez is? Az újabb felvételihez... De ez most nem fontos, a lényeg, hogy ismét keresztútba keveredtem, amelyekbe én nagyonis gyakran keveredek. Valószínűleg ez a skizofrén hajlamaim mellékhatása.

 

 

Ééés még egy szám: 5-öst kaptam... ez azért annyira nem fontos, de ezért az ötösért tényleg dolgoztam sokat, mert imádom ezt a tárgyat.

 

 

A szám másik jelentése ('zeneszám') is körülcsavarintotta a napomat. Egy csomó új (számomra új) zenét fedeztem fel az autórádióban, mikor a vonatra vártam. Sajnos nem a Polar Express jött (bár a vonat rémesen hideg volt), de legalább a zenék fantasztikusak...

 

 

Ez az egyik: http://www.youtube.com/watch?v=TIxdbf4MBq4

 

 

A legfurcsább, hogy már napok óta pontosan azt érzem, amiket ez a dal közvetít. De hát ugye nincsenek véletlenek...

 

 

Azért manapság egyre jobban zavar a magány... a társas magány. Vannak körülöttem emberek, de mégis egyedül érzem magam. Ez persze szinte mindig így volt életem során. Ha emberek gyűlnek körém, vagy én válok a társaság középpontjává, vagy hallgatok, mint nyuszi a bokorban. Jut eszembe bokor! "Bokraink közt már az ősz barangol..." Kár, hogy már a tél, de ezt a Szergej Jeszenyin verset akkor is imádom!

 

 

Na, hogy ezt most így megbeszéltem magammal, visszakanyarodhatunk a magány kérdéséhez. Szóval vagy hallgatok, vagy beszélek. És az eredmény általában az, hogy mindenkit elijesztek magam mellől. Persze ez csak azért van, mert általában akkor próbál mindenki közelíteni felém, mikor éppen ihletet kaptam és írni próbálnék, vagy festenék vagy egyéb. Azt hiszem a művészet egy csodás börtön, annak ellenére, hogy így az ember magányos marad. Bár talán egyszer majd ez megváltozik. Hiszen én is változok... meg nem is. Azt hiszem, én vagyok a legállandóbb változó. Most ezt bogozza ki valaki!

 

 

Úgy egyáltalán... lehet, hogy engem nehéz kibogozni és még nem akadt egy Alexandros sem, aki megoldaná a gordiuszi-csomó-énemet. Felőlem ki is csomózhatnak, nem baj, hogy nem veszik észre, hogy a csomót el is lehet vágni, csak legyen valaki kitartó. Bár jobban örülnék a kötelék és ezzel a gátlások oldásának. Természetesen ez tőlem függ. Hát persze! No, és ne feledkezzünk meg Y-ról... vagyis, hogy inkább feledkezzünk meg róla!

 

 

Szerintem én jobbat érdemlek, mint Y! Most persze, aki tudja a teljes történetet, szememre hányhatná, hogy: "Miért is? Hiszen te nem merted elmondani neki, mit érzel iránta!" No, de én tudom, hogy valószínűleg ő nem az, aminek/akinek képzeltem. Vagy ha mégis, akkor egyszer talán még összesodor minket az élet. Már egy hónapja nem láttam és már nem is fáj a hiánya... vagyis eddig nem fájt. Ez inkább egy fight! Harcolok magammal, vele, magam-vele... aztán persze, hogy én vesztek, hiszen ha 2 csatából 2-ben én vagyok az ellenfél, ez igencsak megnöveli az esélyeimet. De már megint messzire kalandoztam és formátlanul öntöm kifelé magamból a gondolataimat... Ez amúgy jó, mert nem marad bent és nem romlik, rohad, míg ki nem rág teljesen.

 

 

Most talán még órákig is tudnék itt írogatni. Ez történik, ha megérint valakinek a művészete. Én persze fel sem érek általában ezekkel a művészetekkel... MÉG! De ami késik nem múlik! És mint mondottam, véletlenek sincsenek... legalábbis véletlenül! Mindennek megvan a maga oka! És további közhelymázzal itatott blabla dumák. Csak sajnos néha ezeknek a blabláknak van a legtöbb értelmük... kár, hogy elcsépelték őket.

 

 

Én pedig most elcsépelem magamat aludni és szebb jövőt álmodok magamnak! Talán mégsem a jövőben kellene keresni a szépséget, hanem a jelenben. A múlt pedig megbecsülendő, de nem lehetünk örökké ott, ahogyan a jelenben sem. A jövő pedig örök! Ezt érdemes megjegyezni. De (és ismét egy közhely) ha a mának építesz várat, a jövőnek építesz várat... vagy valami hasonló.

 

 

Az álmaim viszont nem váratnak magukra, el is köszönök: Jó éjszakát gyerekek, én voltam a beletek!

 

 

Álmodjatok szépeket, rémeket, réteket és kémeket! :D

Kulcsszavak: írás álom művészet

2011/09/19

Álom

Egy nyestet tart a kezében. Tartja, öleli, óvatosan. Egy kicsike, hófehér, végtelenül puha nyestet. (Egyébként lehet, hogy nem is nyestet, de ott és akkor nyest volt. Fehér, nagyon puha, és kicsike.) Álmos kis jószág, a cirógatásra csak kényes szemrebbenéssel válaszol, mint egy díva. Ott kucorog a vállán, és hagyja, hogy simogassuk. Alig merünk hozzáérni, a kis selyempuha szőréhez, pedig nagyon jól esik cirógatni... csak kicsit kiráz a hideg tőle, de mégis vágyom rá, hogy megérintsem.

 

Aztán az a kórházi ágy. Kietlen, lepusztult szoba, a falakról foltokban mállik a vakolat, ronda vaságy, kifeküdt sodronnyal, hideg a széle, amikor ráül az ember. A piros selyem hálóingemben van rajtam. Szégyellem magam, amiért nem a macis pizsamám... az mégiscsak jobban ide való lenne, és még meleg is. De hát hálóing kell. Csak hülye, hogy pont a piros. Az éjjeli szekrény is fémből van, mereven pattogzik a valamikor fehér festék róla, a fiókja csikorog, ahogy kihúzom. Ott tartom a fontos dolgokat. Megnézem, ott van-e. Biztosan, mert visszatolom. Csikorog. Mint a fogam. Aztán kinézek a folyosóra, de visszaküldenek. Valami bajom van biztosan, de nem mondja meg senki. Hálóingben kell várnom. Fázom.

 

A gyerek olyan egy-másfél éves lehet. Nagy, komoly szemekkel néz, szöszös barna csigákba göndörödik a haja. Jó lenne megsimogatni, beszélgetni hozzá, ölbe kapni, dédelgetni, de olyan kis nyugisan ül meg ott a másik ölében, hogy inkább nem zargatom. Csak nézem, és mosolygok. Aztán észre vesz, rám néz, és a kis komoly arcán mosoly nő. Egyre nagyobbra. Én meg csak beszélgetek, bohóckodok neki.  A végén már kacag, nevet, és a szája egyre nagyobbra nő. Tele volt fogakkal. Tele. És az összes foga meg van romolva, ahogy nevet, látom, hogy tele van fekete foltokkal mind.

Kulcsszavak: álom

2011/07/10

Nem merek aludni...

Egyre többször álmodok teljesen valószerűt és most nem visz rá a lélek, hogy aludjak. Általában félelmetesek is ezek az álmok, hiszen mi mások lennének? Ilyenkor jön felszínre minden félelmünk és vágyunk. Ugyanakkor izgalmasak is.

 

Teljesen valóságosnak tűnik minden az álmaimban, akár meg is történhettek volna ezek ilyen formában és gyakran meg is történnek. Már nagyon régóta álmodok ilyen látomásszerű álmokat, de most ismét felerősödőben vannak az álmodós periódusok és minden nap rendszeresen emlékszem az álmaimra, teljes pontossággal. Le tudom írni az alakok kinézetét, külső és belső tulajdonságait, szavait.

 

Bátran tarthat bárki hülyének, azt eddig is tudtuk, hogy nem vagyok normális! Én nem haragudok meg érte. Legfeljebb azért, ha valaki azt meri állítani, hogy az álmok is hülyeségek. Ez nincsen így! Az álmok a legfontosabbak mindenféle szinten!

 

Legközelebb talán írok egy-egy álmomról is részletesebben...

Kulcsszavak: álom

2011/03/06

Mr. President

Az Amerikai Egyesült Államok elnökével álmodtam. Azt álmodtam, hogy lekéstem valami buszt ezért elindultam egy irányba. Aztán egy épülethez értem, ahol anyukám és a nagymamám egy büféasztal mellet épp Obamával tárgyaltak. Magyarul. De a mamám nagyon sietett, ezért ott maradtam én a tisztelt Elnök Úrral, és nem értette miért hagyták őt ott, de neki is mennie kellett. Én elmondtam neki, hogy örültem hogy láttam, és remélem nem tartottuk fel (angolul), aztán egy lépcsőkorláton áthajolva még utána szóltam valamit, de akkor már a testőrei körében volt (3 ballon kabátos, napszemüveges férfi) és olyasmit mondott, hogy várja őt a repülője. Szóval anyukámmal megállapodtak abba, hogy mostantól mi leszünk a magyarországi kapcsolattartók az államokkal és nagyon keményen megdolgozunk azért a pár ezer USA dollárért, amit átutal nekünk havonta. ok már felébredtem... de azt hiszem ez a dal ide illik:

2011/01/23

ébredések...

Azt álmodtam, hogy az egyetemen kóboroltam, aztán megláttam, hogy épp az én órám folyik az egyik teremben, aztán egy másik teremben megvizsgáztak, és rájöttem, hogy nekem nem is kell vizsgáznom, aztán rájöttem, nekem már nincs is ilyen tárgyam!

 

? Milyen tárgy lehet az ami még álmomban is kísért, főleg azok után ha már teljesítettem???

Öröm volt felébredni...

Kulcsszavak: álom

2010/12/28

Mackós ébredés - a publikus rész

Reggel csörgött az ébresztő. Korán volt - napok óta nem keltem "időben" -, és sietni sem kellett, tehát visszaaludtam. Nem sokat, csak öt-tíz percet, de az éppen elég volt egy fél élethez.

Menyasszonyi ruhában voltam. Könnyű, kecses darab volt: amilyet annak idején is annyira szerettem volna. Görögös fazon, lágy esésű lenge anyagból, a vállán alig tartja valami: omlik lefelé, mint egy csendes patak, egészen a selymes, mézszínű homokig. Otthon érzem magam benne, ahogyan otthon érzem magam a hatalmas víz mellett is, a puha fövenyen. Távol hegyeket látok, tele bólogató, meleg smaragdszínű fákkal, olyan... eleven, élő az egész. A lábam ujjait mélyen belefúrom a langyos homokba, és engedem, hogy a ruhám redői közé befurakodjon a szellő. Az arcomon érzem a víz páráját... boldog vagyok. Valami történik, aminek nagyon örülök: úgy érzem, végre hazaértem, itthon vagyok, jó helyen vagyok...

Ott volt valahol a vőlegény is. Lestem nagyon, át a vállak fölött és a fejek között - láttam, és mégsem tudtam, ki lehet. Annyira kíváncsi voltam rá, de valahogy mindig ott állt közöttünk valaki, aki eltakarta az arcát. Hirtelen túl nagy lett a tömeg: arctalan, alaktalan tömeg. Én kívül álltam, ő pedig valahol a tömeg közepén, vagy lehet, hogy a túloldalán. Mégsem aggódtam, pedig a tömeg mindig megriaszt, de most nyugodtan álldogáltam, néha leskelődtem - hátha -, és közben nazca-rajzokat alkottam rózsaszín (!) körmű lábujjaimmal a homokba.

Aztán már nem gondoltam arra, hogy ki lehet, csak örültem, hogy ott van a közelemben. Tudtam, hogy csak ki kell nyújtanom a kezem ahhoz, hogy elérjem, hogy megérinthessem. Tudtam, hogy át tudok nyúlni a tömegen is akár, ha akarok... Ha akarom.

Felébredtem, és lustán eltűnődtem azon, milyen jó, hogy itt van mellettem. Ha megfordítom a fejem, akkor majd elnézegetem alvó arcát, a szája sarkába bújt mosolyt. Tudtam, hogy rólam álmodik. Éreztem. Ha majd kinyitom a szemem, akkor megismerkedem egyenként a szempilláival is, és a szemöldöke ívét próbálom majd utánozni a sajátommal. Jólesően szuszogtam lehunyt szemmel. Jól esett elodázni azt a pillanatot, amikor majd feléje fordulok, hogy magamba szívjam a látványát... Jól esett még ennél is kijjebb tolni azt a percet, amikor ujjhegyemmel megérintem majd azt a kis lüktető pontot a nyaka tövében, őrülten jó, izgató és mégis békés, nyugodt volt ez a várakozás -----

 

Akkor csörgött megint az ébresztő.

Akkor már tudtam, hogy ki fekszik mellettem.

Mint akit megcsíptek, úgy pattantam fel, és meredtem az ágyam másik felére.

... csak a kis jegesmedvém hevert mellettem... Kis bolond üvegszemével közönyösen nézte kócos, álomittas fejemet... Még kiröhögni sem volt képes.

Kulcsszavak: álom