H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/09/26

“Aki valóra akarja váltani álmait, annak először fel kell ébrednie.” Paul Valéry mondta ezt egyszer. Az, amit ezután olvashattok, másról szól, mint ez a frappáns kis idézet - aminek egyébként az üzenetét innentől kezdve beépítek a mindennapjaimba.

Akármennyire is jó érzésnek éljük meg azt, amikor "még egy kicsit" sikerül a másik oldalunkra fordulnunk - mondjuk reggel -és visszaaludni, álmodni valamit...időpocsékolásnak tűnik, amikor ébren vagyunk. És még a lelkiismeret is furdal egy kicsit, hogy csupán egy - a pihentető alvás intervallumába kicsit sem tartozó valamit - sikerült produkálnunk egy jó kis teafőzés, vagy legalább időben iskolába/munkahelyre érés helyett...

De érdekesek azért az ebben a "picit visszaalvásban" álmodott álmok, mert néha abban a 3 percben is, olyan messze járunk a valóságtól, hogy - például én - tényleg elgondolkodom, hol lennék legszívesebben, és mit is csinálnék...Néha viszont csak vágyak jelennek meg, amikről éber állapotban kiderül, hogy valójában félelmek. Vagy lehet, hogy valójában eltaposott vágyak, de a társadalom és a szocializálódásunk belénk vésődött "dogmái" miatt hajítjuk őket a "félelem" feliratú dobozba?

Én mindig emlékszem az álmaimra. Ez miért van? A kérdés azért fogalmazódott meg, mert vannak sokan, akik nem...Vagy csak azt mondják?

De nekem szokott néha olyan is lenni, hogy  téglatestek felszínét és térfogatát számolom, vagy csak egy 3d-s koordináta-rendszerben vagyok...És álmomban rájövök valamire, majd hirtelen felébredek, és teljesen értelmetlennek tűnik az egész, mert pont arra a részletre nem emlékszem, ami azokat a bizonyos lépéseket összekapcsolta...

Kulcsszavak: álmodozva álmosan