Cicmarekkal szoktunk úgy aludni, hogy odabújik
mellém az ágyban, szépen összegömbölyödik, én átölelem, ő meg
hálásan dorombol. Aztán, ha megunja, elmegy, tesz-vesz a lakásban,
ami sajna abban szokott kimerülni, hogy egy idő után nekiáll baromi
zajosan pakolászni, evvel mintegy utalva arra, hogy már itt lenne
az ideje a reggelinek, elvégre elmúlt négy óra. Namost én ezt pedig
többnyire nem gondolom így, hanem valami egészen más, ámbár cifrát.
Ilyenkor félkómásan gyorsan levadászom, kiteszem a szobából,
bezárom az ajtót, matasson odakinn, de nekem még gyorsan aludnom
kell.
Pont így történt ez ma is (megjegyzem, úgy
hogy éjfélkor indultunk haza kocsival Bécsből, és nyolckor volt
jelenésem munkában). Szóval cica kirakva, én az ágyba bújva,
gyorsan visszaaludva. És akkor kezdődött az a fajta álom, ami azért
szemét, mert ugyanaz a környezet, ami a valóságban is, ezért egy
jóideig nem tudom, hogy éppen álmodom. Szóval fekszem ott, és
egyszercsak visszabújik mellém a macsek. Még tűnődtem is álmomban,
hogy nahát, nem sikerült becsuknom az ajtót, vagy mit keres itt
megint Szaffi? Aztán egy idő után gyanús lett a macsek, és jobban
megnéztem. Ugyanolyan szürke és puha volt a bundája, de valahogy
mégis tudtam, hogy nem ő az. Aztán megnéztem a szemét, és nem zöld
volt, akkor már biztosan tudtam, hogy ez egy idegen jószág. De már
ő is tudta, hogy lelebuklott és agresszívan kezdett viselkedni. Én
meg teljesen beparáztam, hogy hogy került ez most ide, és
különbenis, biztos bántotta Szaffit. Megpróbáltam megfogni, hogy
kitegyem a lakásból, de belém mélyesztette a karmait, még a
farkával is kapaszkodott, de valahogy kijutottunk a körfolyosóra.
Ott leraktam, de visszasurrant a lakásba, aztán megfogtam
mégegyszer, de addigra már nem egyedül volt, legalább hárman lettek
(ebből az egyik a tigris volt a calvin and hobbs-ból, de az is
nagyon félelmetes volt :o) )megint kimetem afolyosóra és
megpróbáltam messzebbre dobni, hogy míg bezárom az ajtót, addig ne
tudjon visszarohanni. De túl nagyon lendítettem és a macs átrepült
a korláton, és nagyonagyon lassan zuhant le a másodikról.
Megnéztem, ahogy földet ér, attól tartottam, hogy egészen lapos kis
vértócsa lesz belőle, de nem, felállt. Egy pillanatra, utána végleg
összerogyott.. Mindez persze az éjszaka közepén... én gyorsan
vissza akartram osonni, de észrevettem, hogy a folyosó másik
oldaláról valaki végignézte a jelenetet. Gyorsan visszabújtam,
magamra zártam az ajtót, és néztem a macska hulláját az ajtó abakán
keresztül, közben hallgatóztam, figyeltem ahogy kinn összegyűlnek
az emberek, és megbeszélik, hogy az a kazah nő volt az, ő dobta ki
a folyosóról amacskát. (Álmomban még mosolyogtam is, hogy vajon
miért hívnak engem a házban a kazah nőnek...) Ekkor el is indultak
megtorolni, a gondnok bekopogott, én beengedtem, és gyors
magyarázatba kezdtem, hogy nem direkt volt, amitől furcsamód
megenyhült, és az ablakon (ami igaziból nincs is) kiabált ki a
többieknek, hogy hagyjátok, véletlen volt. Aztán nem lincseltek
meg.