Miről is akartam írni az elmúlt időkben? Ja, igen. Bár nem hittem, hogy még idén belefér, végül november egész októberi időjárást hozott, így megint eljutottunk az állatkertbe. Ezúttal fotózni is több lehetőség akadt, mert az állatkertbe vivésre már korábban is ajánlkozó Móni csatlakozott hozzánk (jövőre talán már nagycsaládostul mehetünk...)
Miután Borcsi megszületett, közel két napot töltöttünk kettesben Miskával. Kétszer is meglátogattuk anyát, voltunk Ringatón is (életemben kétszer jártam ringatón Miskával, össze is futottam azzal a két kórusos ismerőssel, akik még járnak ilyenre), és ha már a MÁV-kórház ott van az állatkert mellett, ellátogattunk oda is, Miska életében először.
Nagyon jól éreztem magam ma, jó volt egy kicsit állatok közelében lenni...
...volt ott kecske, bárány, nyúl, szamár, póni, vaddisznó, tengerimalac, papagáj, csirke, liba, kacsa... és általában szabadon rohangásztak mindenfele (természetesen nem a vaddisznó:), nagyon kellemes, barátságos a környezet, elvileg lehet venni ottani free range tojást is,de az már reggel elfogy.
Lehet ottani állatokat szponzorálni, elhatároztam,ha lesz jól kereső állásom majd szponzorálok egy zabálnivaló nyuszit (az arany fokozat az évi 100 font)
kiáltottam, magamat is meglepve, szerencsére a
kijelentés alanyát nem megriasztva, amikor ma reggel átrepült
előttem, és leszállt két méterrel arrébb, egy fa törzsére egy zöld
küllő. Hacsak nem állatkertben, azt hiszem, még sosem láttam ilyen
madarat; jó nagy (kb. 30 cm), sárgászöld tollak, felépítése és
piros feje búbja, hosszú csőre és fatörzs-mászkálása egyértelműen
harkályfélére utal.
Munka alá temetve nekem ez a hét egyik leginkább említésre méltó
élménye; annyira tetszett, hogy elnézegettem egy-két percig, így
bevállaltam miatta a késést (és emiatti levonást) is. A zöld
küllőről bővebben itt, ahol még a hangja is meghallgatható. (és nem,
nem én fotóztam ezt itt fent)
Tematikus este, nem szánt szándékkal: ezúttal csupa olyan játékhoz jutottam hozzá, amelyeket csak és kizárólag kártyával játszunk. Nem mintha baj lett volna.
Az új szövetségi rendelet szerint például nem szabad tengerimalacot egymagában tartani, mert mint minden társas lény, a tengerimalac is igényt tarthat a társaságra.
Aki pedig 2008 szeptemberétől első ízben szeretne kutyát tartani, annak államilag elismert kiképzők felügyelete mellett jogosítványt kell szereznie. Csak a sikeres elméleti és gyakorlati vizsgák után lehet ezentúl kutyája bárkinek.A horgászok sem kerülhetik el, hogy megtanuljanak humánusan pecázni: nincs több szakállas horog. Az állatszállítók és gazdák szintén beülnek az iskolapadba, hogy 2013-ig kötelezően megismerjék az állatok igényeit, és ezeknek megfelelően tartsák őket.
2018-tól birkákat tilos kikötve tartani, 2013 után pedig a lovaknak naponta minimum két óra kifutóidőt kell biztosítani.
Innen loptam: www.cukisag.blog.hu
Végre történik valami...már nagyon ideje volt. Persze míg ennek itthon is lesz hatása, már a gyerekeimnek veszem az első törpesünjüket, de azért örülök egy ilyennek.
Magyarországon a felelős állattartás mint olyan, nem, vagyis alig létezik. Nincsenek szankciók, nincs felügyelet, ellenőrzés. Az állatok az utcákon vannak, betegek, szenvednek, vagy éppen verik őket. A kisállatkereskedéseket egytől egyig be kellene záratni azért, ahogyanaz állatokat tartják...mit tartják, raktározzák. Tévéműsorokban dobálják a patkányokat, kígyókat és békákat húznak le lefolyón...nem tudom, hogy engedheti ezt bárki is. A menhelyek tele vannak, a tenyésztők egyre betegebb állatokat hoznak össze, az állatvédőket megsenki nem veszi komolyan...ennek változnia kell, talán Svájc példája elég lesz.
Még egy dolog, amiről már sokat beszéltünk egymás között:
autóvezetésnél vizsgáznod kell, hiteligénylésnél, munkavállalásnál
ellenőriznek, egyetemre felvételizel, most már az állattartáshoz is
megnézik, alkalmas vagy -e...azt miért nem nézi senki, hogy a
gyereknevelésre alkalmas -e valaki? Talán kevesebb idióta mászkálna
az utcákon...
Egyre jobban hiányoznak az állatházi patkányaim, majd januárban hazahozok kettőt. :)
(December 10. - január 14. : otthon leszek ;)
Épp beköltöztetek. A felsősöket. Engem ma mindenki megtalál.
A múlt heti helyemről kitúrt a ribanc, akit nem bírok elviselni, mivel nem lehet velem együtt dolgozni. Ezért (már előbb tudtam, hogy ezt akarja, ezért megelőztem, hogy ne legyen meg az öröme) átültem máshova - ahol jön rám a hideg :(
Itt jó, de alig vannak, ezért valószínűleg sokáig itt leszünk, mivel mindenki később jön. Most meg a karbantartó osztott le valamiért, amit nem is értek. Az orrom alatt cigizett és a mellette ülő lány osztotta, én csak annyit mondtam, hogy engem is zavar, erre kiosztott, hogy anyámmal beszéljek így, meg ne nézzek rá így stb. Engem ma senki se szeret? :D
Tegnap voltunk állatkertben.
Jó volt, marhára, majd teszek fel képeket a kedvenceimről. De
olyan brutálisan megrázó és gyermeki lelkivilágomban javíthatatlan
törést okozó élményt is hozott, hogy jajj.
Épp a fókákat néztük, amint körbe körbe úszkáltak, annál az egy
üveges résznél, ahova le lehet menni, hogy lássuk őket a víz alatt
is. Nevetgéltünk rajtuk, olvastuk az infokat (hol él, meddig,
hogyan stb.), amikor egy 30as évei elején járó anyuka odatolta
gyerekkocsiban a kb 1,5-2 éves kislányát az üveghez. Majd jött a
katarzis:
-Nézd kicsim, látod mekkora halacska?!
Mondom micsoda? Halacska? Furcsán néztem, nagyon furcsán, de még
nem volt vége...
-Kicsim, látod hogy úsznak? Milyen aranyos delfinek! Mondd szépen
del-fin! Ügyes vagy jól van! Látod milyen aranyos delfinek...
JESSZUSOM!!!Az egy dolog, hogy ő hülye mint a segg, de
szerencsétlen gyerek is...akkor legalább olvasna táblát, vagy
hallaná meg ahogy a többi szülő fókázik a
gyerekének...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Abba már bele
se menjünk hogy a halacska-delfin átkötés mire enged
következtetni...
Elmenőben még hangosan neki irányozva megjegyeztem, hogy "Fóka az
b@zmeg, nem delfin"...
Oké, az e heti
társasjáték-megkattanásom új szintre jutott: két darab kép és egy
előzetes mondat alapján belelkesedtem egy játék iránt.
Egy kvázi-kiegészítés iránt.
Aquaretto, 2008.
