H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2018/08/16

Üc: - Anya, amikor én csinálok magamnak egy házat, akkor adok mindenkinek jégkrémet, amikor lesz a szülinapom. És hozok a doktorbácsitól meglepetést, dobozban, tortát, de nem szabad az esőben vizeznie, mert megpenészedik! A garázsban is!

Karalábé (próbálok lépést tartani): - Szerintem ne aggódj, majd én jól megeszem.

Ü: - Jaj, de ez nem igazi, csak egy játék torta!

K - Ja?

Kulcsszavak: anyalábé Üc

2018/08/15

Esti mese, a két középsőt fektetem (a legkisebbnek nincs rutinja, a legnagyobb kap egy fél órát olvasgatni, nagylányos dolgokat nyugton csinálni, komolyabb külön mesét). A Lutrát olvasom nekik, mert fasságot nem vagyok hajlandó (Harry McLary/Bartos Erika). Mellettünk is van egy mocsár, gémek, hattyúk, kacsák, varjak, minden, amit akarsz, tanuljanak vagy élvezzék a szép magyarság dallamát.

Karalábé:

"A mezők felett felszállt a köd, s a déli napsütésben

felmelegedett levegő olyan magasra

hajszolta fel a párákat, hogy ezüstös bárányfelhőkké

váltak, de ezeknek a bárányoknak

jégkristályokból volt a gyapja. Hideg volt odafent,

nagyon, mert ritka volt a levegő, és nem

volt, ami megmelegedjék. De lent a szántások melegen

gőzölögtek, az ekék csillogtak, a

lovak izzadtak, s a vetőgépek csoroszlyái szinte úsztak a

porhanyó földben, szorgalmasan

rakva a vetőmagot: a jövő évi kenyeret. A

határmezsgyék kórószálain zászlóként lengtek az

ökörnyál fehér selyemszálai, és a barázdák fényes

hasadékában némán jártak az ingyennapszámos

varjak."

Üc (gondosan kivárva a bekezdés végét, és mellékesen akinek keresztneve Éva): - Anya, azt mondtad, Évike! 

Kulcsszavak: anyalábé Üc

2018/08/12

Haladunk az öblön át az alkonyatban, hazafelé a játszótérről.

Iki: - Anya, már délután van?

Karalábé: - Most már esteledig szivem, nézd meg, milyen sötét az ég.

Üc: - És miért van még mindig kint a sárkányszörfözős bácsi? - mert Ückének gondja van még, nem mindig jut eszébe a megfelelő kifejezés, de a sárkányszörfözős bácsi van olyan fontos fogalom, hogy csak lereppenjen az ember hároméves nyelvecskéjéről.

K: - Nem tudom kint van-e még, Ücke, lehet hogy már hazament aludni, mert holnap dolgozik.

Ü: - Anyaaaa, milyen nap van?

K: - Vasárnap, cicám.

Ú: - Vasárnaaaaap?

Iki: - Nem, az nem lehet! Vasárn... este! 

Kulcsszavak: anyalábé Üc Iki

Ez a main nap nehezített menet.

- Ugyan Nieto hajnali 3ig vállán cipelte (szó szerint) az éjszakai műszakot, én akkor átvettem, mert rémálmom volt. A PTSD-s rémálom olyan, hogy az ember nem emlékszik rá, de még 5-7 napig pánikrohamokat okoz napközben. Nekem minden éjszaka van - megint.

 - Ücke félóránként félórás hisztirohamot kap, mert mindenki jobban beszél mint ő, és nincs türelme/bizalma megvárni, míg eszébe jutnak a szavak. Pedig külön téma, hogy nem vágunk közbe, nem nyúlkálunk, Ückére néha várni kell, de egyelőre nem elég (vagy dolgok történnek a hátam mögött).

- Iki a négyéves tesztoszteron-túltengésben szenved, és a kis gyengéd lelkével, okos fejével, fékezhetetlen erejével olyan károkat okoz, hogy azt sem tudom, hova kapjam a fejemet. Szintén félóránként valami eltörik, megsérül, vérzik, elreped, mocskos lesz, kiszórodik, fáj. Ha nem hozom rendbe/dobom ki/beszélem meg/mosom le, akkor nem lehet tovább folytatni az életet, tehát ez azonnali figyelmet követel.

-Birnek feladatokra van szüksége, üzletet szeretne, árulná a kis tábláit, bevásárlózacskóit. De ehhez persze segítségre van szükség, bedugni a ragasztópisztolyt, kiírni az árakat, bejelölni a varrás vonalát. És türelmes a kis lelkem, dehát nem érek oda időben, és akkor piszkál, unatkozik.

- Beske lelkem mindenre azt hiszi még, hogy éhes, de aztán fél perc alatt elalszik a cicin (ha van időm leülni enni és nem cumi), és jön az Oá, mert büfi, hasfájás, kényelmetlen, kaki, és a rendmániás kiscica nem szereti a büfökendőt, ha van rajta egy büfi, tehát a kendőcsere is a listán. Ez is azonnali figyelmet követel. Ma csúcsidőt döntöttünk, négy óra ébrenléttel, ebben 3 óra 50 percben anyának ötperces szünetei voltak. 

 

Negyed órája mindenki ki lett küldve a kertbe, mert kisütött a nap, meleg van, rendet kell raknom, Beske alszik végre, és a fejem kezdett kiürülni a sztrájkon lévő agysejtek miatt. Negyed óra alatt Ücke kétszer tíz percet bőgött, gondolom a vasárnap délutánt élvezni próbáló szomszédok nagy örömére, most épp visít (hét perccel ezelőtt két másodpercig azt hitte, neki nem lesz feladata a játékban), Bir ötpercet ordított (mert Bir csak Ückével játszik), és szegény Bir ezt hallgatja. Nem fer. Ki kell találnom neki valamit.

 

Végül:

Legrosszabb pillanat, amikor teljesen elvesztettem a türelmem, és lehordtam mindhármat, mert nagyon rosszul viselkedtek és tudták is. Később kiderült, hogy szokásos módon sűrű egymásutánban váltogatták a legjobban viselkedő és a legrosszabb énüket, a szomszéd postaládáját gyomirtózott kavicsokkal megtöltés - utca felsöprése - autók elé követ dobálás - egymást jóra való biztatás koordinátarendszerben. Nekik valószínű ez mind csak kaland. Az biztos nem segít, ha anya ledobja az ékszíjat, de ez van. 

Legjobb pillanat, számomra legalábbis, amikor a téli, hideg, szeles, borús idő ellenére igazi kalndunk akadt, mert fontos volt számomra, amit kértek. Fél éjjel (rémáloműzés) azt terveztem, mivel fogok nekik ma örömet okozni, és az egyik az volt, hogy a tegnap futtában megpillantott vizisportosokat (vitorlásszörfözők és sárkányszörfözők) a parti parkolóból figyeljük. Hát mire kiértünk, csak egy béna csákó maradt, akin a gyerekek a kocsiban agyonkacarászták magukat. Aztán a pacák partra szállt (csak félig önszántából), beszéltünk is vele, segítettünk is neki, a gyerekeknek egy csomó kérdése volt. Szóval hasznosak is voltunk meg nekünk is érdekes volt, vidáman zárult a nap. Ezt délután kettőkor nem hittem volna.

Kulcsszavak: Anyalábé Üc Bes Bir Iki

2018/08/09

Gyerekek beülnek a kocsiba ovi után.

Iki: -Jé, anya, itt egy szendvics, amit tudok enni!

Karalábé: -Jézusom. Az oviban kaptad?

I: -Nem.

K: -Mikor kerülhetett az oda? Nem is tegnap, hanem tegnapelőtt...

I: -Nem tudom.

K: -Erről már beszéltünk cicám, nem vágjuk rá mindenre, hogy nem tudom, gondolkozz el rajta. Vagy mondd azt, hogy szerintem...

I: -Szerintem... nem tegnap...

Ücke beleszól: - Nem tegnap! A másik tegnap!

I: - Nem, hanem holnapután!

Ü: - Szerintem a másik tegnap.

Végülis ez lett a konszenzus.

Kulcsszavak: anyalábé Üc Iki