H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2007/03/26

Ópium

(a bejegyzés megtekintése során nem kívánt információk birtokába juthatsz az Ópium című filmet illetőn, pl. hogy Görömbei a gyilkos).

 

Ezt a filmet láttam szombaton, hogy Szász János: Ópium. Nem volt igazán jó, persze nagyon rossz sem, de egy kicsit többet vártam. Azt mindenesetre sikerült megtudnom, hogy az őrültekkel nagyon rosszul bántak 1913-ban, bár az elektrosokk és a frontális lobotómia még nem létezett akkor (annak ellenére, hogy a filmben szerepel). Mondjuk volt elektromos asztali ventilátor is.

 

Arra nem sikerült rájönnöm, hogy miért Ópium a mű címe, bár a főszereplő Brenner József (aka Csáth Géza) kétségkívül élt ezzel a szerrel a filmben is, de nem ezen volt a főhangsúly. Igazából nem is lett volna a főszereplő, hanem Klein Gizella, az őrült nő, aki – amellett, hogy megszállta a gonosz – íráskényszerben szenved, ezzel remek ellenpólust képezve az írásképtelenségtől gyötört íróval. Sajnos ezt a szálat – ami talán a legérdekesebb lehetett volna – nem igazán bontotta ki a film, csak utalás volt rá.

 

Igaziból asszem az volt a baj, hogy nem sikerült bemutatni semelyik szereplő lelki történéseit, meg ilyesmit, vagy azért, mert a férfin keresztül akarta bemutatni a nőt, csak nem sikerült, vagy azért, mert azt akarta ábrázolni, hogy nem történik semmi. Így aztán maradt az, hogy milyen borzasztó dolog is őrültnek lenni, vagy esetleg egy áttéttel az, hogy a művészt mennyire nem érti meg a társadalom, de ez azért eléggé elcsépelt téma mindkét esetben.

 

Ja, meg persze az a hatalmas tanulság is kiderült, hogy a művész és az őrült milyen közel állnak, valamint ha kivesszük az őrültséget a művészből, akkor a művészete is megszűnik.

 

A női főszereplő (Kirsti Stubo) nagyot alakít, és végülis a férfi (Ulrich Thomsen) se rossz, így a film hibái a forgatókönyvet is író Szász Jánosnak tudhatók be szerintem. Merthogy laikusként a képpel se volt semmi bajom. De amúgy inkább a forgatókönyv lehetett itt rossz, maguk a jelenetek végülis rendben voltak, csak az egész nem állt össze valamilyen egységes masszává.

Kulcsszavak: Ópium Csáth film