H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/09/18

Most hogy kinézek az ablakon látom hogy fátyolfelhő borítja az esti égboltot.Sehol egy felhőkontúr,sehol egy csillag,csak néma sötét.Erről eszembe jutott egy két héttel ezelőtti este.Akkor még nem volt ilyen kutyahideg és kint voltunk íjászkodni négyen.(Gabica,Szabi,Tamás meg én)Természetesen nem sok embernek jut eszébe az hogy kimenjen akkor lövöldözni a lőtérre amikor már korán sötétedik.A naplementében lőttünk jónéhány sorozatot és egy kis egészséges versengés is kialakult.Ezután kitaláltunk néhány látványos dolgot a bemutatóra is.Asszem itt egy kicsit kitérek arra hogy miért is szeretek íjászkodni.Előre bocsátom nem csigás,reflex vagy más modern csodával köpködöm a vesszőket hanem egy ősi magyar íjra hasonlító íjjal.Így nem úgy érzem mintha egy jövőből lövő terminátor lennék hanem inkább egy kóborló magyar.Huh de furán hangzik!

 

Az íjászkodásban azt szeretem hogy minden elhallgat.Semmi másra nem tudsz figyelni csak az íjra,a vesszőre és magadra.Minden más kitisztul a fejből.Amint kézbeveszem az íjat és ráhelyezem a vesszőt az idegre kinézem a célt és arra koncentrálok.Ahogy megfeszül a kezemben érzem a benne rejlő erőt és arra koncentrálok hogy minden jól csináljak.A kioldás utáni pillanatban már érzem hogy ez egy jól sikerült lövés lesz-e.Sokszor már érzem hogy találat lesz ebben a pillanatban.Nem tudom leírni pontosan de aki kipróbálja és átéli ezt az nem tudja feledni.

 

Na vissza ahhoz a bizonyos estéhez.Azon az estén estébenyúlt az edzés és már fáklya fénye mellett lőttünk.Amikor már eleget lövöldöztünk akkor lealjaztuk az idegeket és még rágyújtottunk a kocsik mellett.Gyönyörű holdfényes este volt.Ha csak egy lánnyal lettem volna kint akkor egészen más ötleteim lettek volna!:-)))

Szóval ahogy ott beszélgettünk a milliónyi csillag alatt a holdfényben sütkérezve egyszer csak Tamás az égre irányította a figyelmünket.Akkor láttunk egy olyan csodát ami mai napig hihetetlen számomra.Egy széttárt szárnyú Turul madár jelent meg az égen a foszlányfelhőkből kirajzolódva.Csodáltuk ezt a különös jelenést egy ideig.Aztán amikor tovább beszélgettünk és újra felnéztük már nem láttuk egy vonalát sem.Lehet azt mondani hogy képzelgés csak az a baj hogy nem egyedül láttam hanem négyen egyszerre.Úgy érzem ez egy különös pillanat volt!

 

Gondoltam megosztom veletek ezt a kis történetet is!

Kulcsszavak: Éjjeli felhők