H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/11/22

Fodor Ákos verseket olvasgatok...

ALTATÓ

 

minden veszteség
fájdalomba csomagolt
megkönnyebbülés

 

EGY DIAGNÓZIS

 

nem figyelünk, csak
számítunk egymásra - nem
hangverseny: lemez

 

ALAKVÁZLAT

 

Sietsz. Késel. Félsz. Azértis belevágsz,
belémvágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: magamagával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
                 Aztán megint
késel majd.
                 Majd elsietsz.

 

AXIÓMA

A szeretésen
kívül minden emberi
tett: romépítés.

 

BOLDOGSÁG

Együgyűen, mint
egy kislány. Mint egy vihar.
Mint egy "nem-tudom".

 

IMPROMPTU

Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
- Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
                                         Állhass tisztán
a Kelő elébe.

 

MONOLÓG

Mondj kevesebbet, mint amennyit érzel.
A biztosnál is mondj kevesebbet - még, ha
kopárrá lesz is a látszat így;
hogy a keserű csalódásban oly gazdag világ
édes-csalódás-állománya (olykor és esetleg)
gyarapodhassék.
                       Ezt csakis a Kevesebb által érheted el.
Sokból túl sok van. Az embléma
rég eltakarja a tárgyat, az ár az árút,
a nyelv a beszédet.
                       És talán
örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben
sosem ejtesz ki a szádon afféle
hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint
"örökké", mint "soha".

 

A múlt

képlékeny, mint a pletyka,
megfoghatatlan, mint a rémhír,
idillé apad, mint a népdal,
hegyesre kopik, mint a rágalom,
rövidre zárul, mint a vicc,
méreggé bomlik, mint a pánik,
csömörig eltölt, mint a sláger,
szívünk körül döng, mint a döglégy.

 

Ima

Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul

 

Mindennapi teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: "ott" "az" "van"?

 

Kérelem

rajtam úgy segíts:
gondjaimból részt ne végy,
csak tudd, hogy vannak

 

Monolit

majd szél lesz,
majd szélcsend.
Minden lesz.
Minden volt már

 

Kavics

Remélem: igen?
Remélem: nem?
- Tudom: úgy lesz
jó, ahogyan lesz.

 

*

biztosítatlan
zuhanunk ki belakott
pillanatunkból

*

megtörténik velem az élet
és az élettel megtörtének.
Eldönthetetlen: melyikünkben
lesz nyomtalanabb ez a történet

*

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

*

mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól

*

csodák torkollnak
a csók kettőspontján át:
közhelytengerbe

*

a világ kérdés-
ként vet föl és válaszul
csak átfogalmaz

*


 

Kulcsszavak: Ákos Fodor vers

2009/10/14

Vissza az úton

12:14:53, alma irta film naplójába

Kovács Péter, félszeg kishivatalnok, aki egy mulatóba csak a harmincadik érettségi találkozója alkalmából téved be. Kovács másnap reggel fáradtan érkezik hivatalába, elszundít az íróasztalánál. Álmában rákap az éjszakai életre, hozzányúl a hivatali pénzhez. Riával, az énekesnővel áll össze, és rulettezik, kártyázik, hogy sikkasztását fedezze. Egyre lejjebb csúszik, körözi a rendőrség. Kovács öngyilkosságra készül, de ekkor égi szózat állítja meg.

fekete-fehér magyar játékfilm, 77 perc, 1940

imdb

vasarnap volt:)

 

Kulcsszavak: Ákos Ráthonyi

2009/02/26

Dobrády Ákos : Fekete gyémánt

Amíg tart ez az élet
addig nem félek,
mert megtaláltalak téged,
s ha nem bánod,
akkor én végleg itt maradok.

Tudom elhiszed majd,
talán megérted.
Az édes csókod a mérged.
Ami hajt még,
nem hagy egy percre sem nélküled.

Szeretem azt amikor,
szemedben ébred a nap.
És szeretem azt ahogyan,
a fénye simogat.

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Fekete gyémánt...

Mielött nem voltál,
kavargó porszemként éltem.
Voltam játéka szélnek és féltem.
Soha nem jössz, nincs az a jó ami rám talál!

De most hogy itt vagy
már mindent más szemmel látok!
Az elveszettnek hitt álmok,
visszatérnek.
Van akit nem pótolhat más!

Szeretem azt amikor,
szemedben ébred a nap.
És szeretem azt ahogyan,
a fénye simogat.

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Fekete gyémánt...

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Bennem bízz...
Kulcsszavak: Ákos Dobrády