H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2015/03/11

Az iskolai "nevelés"

Ma egy mese kapcsán arról beszélgettünk, hogy vissza kell-e ütni, ha megüt valaki, vagy nem.

Gyermekeim, mint valami leckét, szépen fel is mondták, hogy "Nem szabad visszaütni, hanem szólni kell a tanító/óvónéninek. Miközben itthon simán visszaütnek egymásnak, ha arra kerül a sor. Erre azért muszáj volt rákérdeznem...

 - Ádám, de akkor hogy van az, hogy itthon visszaütsz?

 - Az más.

 - És miért más?

 - Mert az iskolában szomorút kapok érte.

 

Hát ennyi. Így tud az iskola értéket közvetíteni. Rohadtul sehogy. Megalkuvó kis csírákat tud nevelni frankón. Birkanyájat, aki arra legelészik, amerre szabad, hogy ne harapja seggbe a pulikutya.

 

Mégis mit tegyek?

 

Egyébként azt gondolom, hogy ha az ember kap egy maflást, akkor azt adja vissza nyugodtan. Legalábbis 7 évesen. Aztán majd felnőtt korában elmélkedjen arról megvilágosodottan, hogy visszadobjon-e kenyérrel. Vagy tőlem akár 7 évesen is megvilágosodhat, és akkor ne adja vissza, de ha nincs megvilágosodva 7 évesen, akkor meg ne sunnyogjon a büntetéstől való félelmében. Akkor adja vissza aztán kész.

 

Persze sokat várok a fiamtól, ha azt szeretném, hogy menjen szembe az iskolai értékrenddel 7 évesen. Nyilván nem fog.

De akkor mégis mit lehet mondani egy ilyen helyzetre? 

 

Legközelebb inkább valami más mesét választok :) 

Kulcsszavak: Ádám anyaság iskola

2015/02/04

Fiúk és lányok

Ádám legójárművein mindig van legalább két motor, turbó, nitró, és lehetőleg egy rakás fegyver.

Léna legójárművein mindig van kávézó és egy kuckó, ahová be lehet húzódni, ha esne az eső.

 

És most mondja nekem valaki, hogy férfiak és nők nincsenek genetikusan másképp programozva :) 

Kulcsszavak: Ádám anyaság Léna

2014/12/08

Karácsonyi kívánság

Én csak annyit kérek, hogy a Jézuska ne hozzon nekem semmit, ellenben vigye el az egész tanévre való összes házi feladatot. (Esetleg a tanító nénikkel együtt, akik képesek ennyit feladni egy elsősnek...)

 

Én látom, hogy amit a fiam ír, az nem szép. Sőt, néhol elég ronda. Azt is tudom, hogy tud ennél szebben is írni.  De én aztán nem fogok rászólni, hogy ne csapja össze, és kiradírozni sem fogom. Igenis csapja össze, faszság az egész, írjon egy sorba 3 a betűt, aztán zárjuk be az iskolatáskát mára. Ha valakinek nem tetszik, nekem szóljon.

Kulcsszavak: Ádám iskola

2014/12/03

Egy kicsit büszkélkedek...

Igazából azt se tudom, melyikkel büszkélkedjek legjobban, mert mindhárom annyira klassz gyerek. És közben meg ez az egész szülői büszkélkedés egy nagyon béna dolog, mert hát nem az én érdemem az, hogy ők ilyen klasszak, hanem a sajátjuk, de valahogy szülőként nem lehet azt kibírni, hogy az ember ne érezze valamennyire magáénak a gyerekei sikereit (és kudarcait...).

 

Szóval most Leventével fogok büszkélkedni egy kicsit. Először is azért, hogy szobatiszta lett. Nyáron még rá se hederített a dologra, persze amíg csak a rövidnadrágot vagy az alsót kellett volna kimosni, na mindegy :)  Ősszel viszont már mutatott hajlandóságot, és pár hét alatt viszonylag stabilizálódott is a dolog. Ami viszont engem is meglepett, hogy a délutáni alváshoz már egyáltalán nem kell rá pelenka, és reggel is gyakran szárazon veszem le róla. Múlt éjjel fölkelt, hogy kimenjen vécére! Más kérdés, hogy jobban örültem volna, ha inkább a pelenkába pisil, mert az nem igényli az én közreműködésemet, de azért félálomban is nagyon megdicsérgettem érte :)

 

A másik, amin időnként meglepődöm, hogy milyen bő már az aktív szókincse. Tegnap, mikor az oviba mentünk Lénáért, vittük magunkkal az esernyőt. Kérdezi az autóban:

 - Vihetem én az esernyőt?

 - Most nem visszük az esernyőt, mert nem esik olyan nagyon az eső.

 - Csak egy kicsit szemerkél?

 - Igen, csak szemerkél :)

Szerintem két és fél évesen a szemerkélés azért nem alapértelmezett egy gyereknél :) És nem titkolom, azért erre kicsit én is büszke lehetek, mert ő azért elsősorban még tőlem tanul beszélni :)

 

Tegnap Ádám is okozott egy kis meglepetést. Lefektettem a kicsiket aludni, és mikor kijöttem, Ádám ezzel a kérdéssel fogadott:

 - Anya, 4x5 az húsz?

 - Igen, annyi. De ez most hogy jutott eszedbe?

 - Úgyhogy sorba raktam a kocsikat, és megszámoltam őket, hogy az pont húsz.

És valóban ott álltak a szőnyegen az autók egy 4x5-ös alakzatban. Amiben engem az lepett meg, hogy Ádám magától "feltalálta" a szorzás műveletét. Nem tudom, honnan van benne ez az olthatatlan érdeklődés a számok világa iránt, valószínűleg ezt nem tőlem örökölte :)

 

Lénuszkám pedig emberi nagyságával tud engem folyamatosan levenni a lábamról. Az az empátia, elfogadás és türelem, amit elsősorban Ádám irányában gyakorol, számomra is példaértékű :) Sokszor már engem idegesít, amit Ádám művel vele, ő meg olyan szinten elnéző, hogy arra nincsenek szavak. Pedig most már azért képes képviselni az érdekeit, de egyszerűen annyira szereti Ádámot, hogy nagyvonalúan átlendül Ádám gyakran kicsinyes bosszantási kísérletein. És hát ő meg mindenféle téren nagyon egyenletesen jól teljesít, de erről majd legközelebb írok, mert ma délután megyek ovis fogadó órára, ami rendszerint az év fénypontja szokott lenni számomra, mert mindig agyondicsérik a gyerekemet :)

 

Na ez volt a büszkélkedés, legközelebb majd panaszkodni is fogok :) 

 

2014/11/26

Fogtündér

Ádám ma a kocsiban hazafelé megkérdezte, hogy igazából van-e fogtündér, vagy mi rakjuk a foga helyére az ajándékot.

Mielőtt megkérdezte, azt kérte, ígérjem meg, hogy az igazat fogom mondani. Könnyelműen meg is ígértem... Aztán mégsem bírtam megmondani az igazat.

Sajnos nagyon bénán hazudok, de most hirtelen úgy éreztem, muszáj. Nem Ádám miatt, hanem mert a kocsiban ott ült a másik kettő is. Rövid szünet után rávágtam hát, hogy persze, hogy a fogtündér az.

Este aztán odabújtam Ádámhoz, és elmondtam neki, hogy valójában mi vagyunk a fogtündérek, és hogy kérem, hogy Lénának ezt még ne mondja el. Nagyon cuki volt, megígérte. Kérdeztem, hogy bánkódik-e most emiatt, de azt mondta, nem, a lényeg, hogy megkapja az ajándékot :) És hogy azért ugye ezután is lesz ajándék :) A kis  haszonleső :)

 

Ma késtem a suliból. Minden nap elhozom az utolsó óra után, de szerdánként hat órája van, 14.20-kor végez. Ilyenkor Leventét korán altatom, és az alvása után megyünk, de ma ébresztenem kellett, és nagyon nyűgös volt, sírt és hisztizett. Aztán mikor már majdnem elindultunk, bepisilt nagy sírásában, akkor még át is kellett öltöztetnem. A frász kitört, hogy Ádám már azt hiszi, hogy ott felejtettem, rohantam a suliba. Ott várt rám, felderült az arca, mikor meglátott, és ezzel fogadott:

- Fogadjunk, hogy Leventével bajlódtál!

- Honnan tudtad?

- Hát mert késtél, és tudtam, hogy biztos Levente miatt.

- És nem féltél, hogy itt felejtettelek?

- Dehogyis :) Tudtam, hogy mindjárt jönni fogsz!

 

Olyan szuper nagyfiú lett. És én annyira de annyira szeretem... Persze megvannak a magunk napi kis harcai, meg néha nagyobb összecsattanások is, de nap mint nap elámulok rajta, hogy milyen nagyon okos már. És közben néha egy kicsit rossz is, hogy tudom, hogy már csak pár év, és nem lesz az "én kisfiam", hanem egy morc kamasz lesz, akivel még ennél is több összecsattanásunk lesz. Hát, nem baj, ez a dolgok rendje. És abban azért biztos vagyok, hogy akkor is ugyanennyire fogom szeretni, ha halálra idegel majd :)

 

Kulcsszavak: Ádám anyaság

2014/11/17

Amióta Ádám iskolás, fel-fellobbanó lelkesedéssel okítja ifjabb testvéreit az iskolai tudományokra. Ma Levente került sorra.

 - Levente! Ötből nulla az öt! Mondjad te is!

 - ...

 - Na mondjad! Mennyi ötből nulla?

Levente kaján vigyorral a fején: 

 - Kettő!

Ádám hozzám fordulva lemondóan:

 - Nagyon nehezen akarja megérteni :( 

2014/09/14

Nevelési dilemma :)

Mit kezdjen az ember azzal a helyzettel, amikor az egyik gyerek kényezteti el a másikat?

 

Én azért igyekszem többé-kevésbé következetesen nevelni a gyerekeket. Ez - Vekerdyt követve - azt jelenti, hogy minél kevesebb szabály, de az tényleg betartva, illetve hogy lényeges dolgokban nem engedek, a kisebb súlyúakban pedig alkuképes vagyok. Nem mondom, hogy a gyerekeim tökéletesen "jólnevelt" darabok, de nagyjából azért hozzák azt a szintet, amit én szeretnék. Nagy baromságokat nem csinálnak akkor sem, ha nem látom őket, közösségben jól működnek. Az egyetlen, ami kiakasztó tud lenni, az az egymással vívott szüntelen harcuk, de azért ez is javuló vagy legalábbis hullámzó tendenciát mutat :)

(A másik a rendetlenség, ezt sajnos egyelőre reménytelennek érzem, de még nem adtam föl...)

 

A dilemmám abból adódik, hogy Ádám "öcsinevelési" elvei nagyjából abban merülnek ki, hogy Levente kapjon meg mindent, csak ne bőgjön. Sajnos egy kétévessel ez nagyon félrevivő út tud lenni, mert akarni már nagyon tud, és most van az az időszak, amikor szembesülnie kell azzal, hogy nem mindig az van, amit ő akar.

 

Ma reggel az volt a helyzet, hogy C vitamint akartak enni, ami számukra gyakorlatilag egy cukorka. Mondtam, hogy aki megette a reggelit, az kap. Ádám pillanatok alatt befalta a mézes zsömléjét, Levente egy félnek a feléig jutott, aztán már csak a vitaminért nyígott. Léna kis presszió hatására szintén betolt egy felet. A két nagyobbik megkapta a vitamint, Leventét meg megmosdattam, és mondtam, hogy bocs, de neki nem jár... Erre Ádám neki adta a sajátját. Gyönyörű testvéri gesztus, főleg Ádámtól, akinek az önzetlenség nem éppen legkiemelkedőbb tulajdonsága, egyben a félrenevelés ékes példája is :)

 

Persze nyilván nem ettől fog Levente félrenevelődni, de majd elmondom nekik ezt a sztorit nagy korukban, amikor azzal jönnek, hogy én Leventét hogy elkényeztettem :)

 

Kulcsszavak: Ádám Levente testvérek

2014/09/08

Csak szerintem sok 12 sor egyenes feladása házinak írásból? Majdnem egy teljes oldal. Plusz matekból három sor, plusz egy kis színezés. 

 

Ott ülök a gyerek mellett, mert már múlt héten megmondta, hogy ha nem vagyok ott, akkor nagyon hamar ideges lesz a leckeírástól. Azt mondja ma nekem:

 - Anya, te olyan vagy, mint egy tanár.

 

Aúúú, nem akarok olyan lenni neki, mint egy tanár! Kérdem, elmenjek inkább? Nem, azt ne! Mondjuk igaz, hogy nem feddő hangsúllyal mondta, inkább kedvesen, de akkor is... Lehet, hogy jó tanár vagyok :)

 

Magyarázom neki, hogy nagyobb távolságra rajzolja egymástól az álló egyeneseket, már csak azért is jó, mert akkor kevesebbet kell... Ez nem használt, csak egymás hegyére-hátára kerültek. Mondom neki, képzeljük azt, hogy parkolóhelyeket festünk föl Ferrariknak, és ha túl kicsit rajzolunk, akkor nem fognak tudni beállni a Ferrarik a parkoló helyekre. Egyből nagyobb lett a távolság az egyenesek között :)

 

Asszem ennél még nagyobb szükségem is lesz a kreativitásomra :) 

Kulcsszavak: Ádám iskola

2014/08/25

Iskolaérettség?

Én nem tudom, van-e valójában olyan fogalom, hogy iskolaérettség. Ádám pl. 20-as számkörben tök jól számol, nagyjából ismeri az órát, 300 m-ről megismer hátulról egy Nissant és felismeri az Állatkert akváriumában a tűzhalat, mert látta a Spektrumon. Viszont nem tud cipőt kötni, utál rajzolni, és nem tudja bekapcsolni az új Pókember ruháján a patentokat. Ha lehet, akkor elblicceli a kézmosást, nem mer beszállni a gyerekek közé a játékba, ha azok nem hívják, valamint néha összetéveszti a jobb kezét a ballal. Januárban lesz 7 éves, és fogalmam sincs, hogy fog boldogulni az iskolában. Lehet, hogy tök jól, és lehet, hogy nem, a legvalószínűbb, hogy valamiben ügyes lesz, másban meg nem.

 

Lénáról a hétvégén véletlenül kiderült, hogy nagybetűket egészen jól el tud olvasni, mármint nem csak betűket, hanem szavakat, amiket nagybetűkkel írtak. Elég sokat le is tud írni a nagybetűkből. A számolás nem különösebben izgatja, viszont lelkesen rajzol és fest. Kitartóan elszöszmötöl logikai feladványokkal, meg tud csinálni néhány szabályos fekvőtámaszt, ellenben igényli a délutáni alvást, szopizza az ujját és egy csomó elöl képzett hangot rosszul képez. Jövő augusztusban betölti a 6. évét, és nem tudom, hogy fogom visszatartani még egy évet az oviban, holott féltem attól, hogy nálánál egy évvel idősebbek között kelljen helytállnia.

 

Nincs nagyobb közhely, mint a "Kis gyerek, kis gond..." kezdetű népi bölcsesség, és mégis milyen igaz. Mikor ilyen kérdéseken töröm a fejem, és nyomja a vállam a szülői felelősség, végül mindig arra gondolok, hogy mindez még mindig könnyebb, mint kiselőadást tartani a gyereknek a szintetikus kábítószerek veszélyeiről, vagy elvinni nőgyógyászhoz az első fogamzásgátló felíratása érdekében, vagy azon töprengeni, hogy mihez kezdjek egy anorexiás tinivel.

 

Minden relatív.

Kulcsszavak: Ádám anyaság iskola Léna

Érdekszövetség

Ádám és Léna már a fürdőkádban, Levente is szeretne csatlakozni:

 Lev: - Én is fürödhetek?

Ádám: - Nem. Ez most felnőtt fürdés.

Léna: - Igen, ez felnőtt fürdés. Ide most gyerekek nem jöhetnek be.

Lev: - Hadd jöjjek be!

Ádám : - Te még gyerek vagy, nem jöhetsz.

Léna érzi, hogy azért ez az érvelés nem teljesen helytálló, és helyesbít egy kicsit:

 - 5 éven aluliak nem jöhetnek. És te még nem vagy 5 éves.

 

Na ja, ő meg már vagy 3 napja annyi :)

 

Egyébként a dolgok ilyetén alakulása érdekes módon tetszett nekem. Az természetes, hogy három gyerek között dinamikusan változó érdekszövetségek alakulnak, de tök jó volt, hogy Ádám végre nem Lénát buzerálta, hanem ketten egy oldalra kerültek :)