H3107142128
K0108152229
Sz0209162330
Cs0310172401
P0411182502
Sz0512192603
V0613202704

Összes blogok

2020/07/30

Hát ez nem jött be... 

2020/07/18

Csütörtök óta érzek valami növekvő és gomolygó balsejtelmet, nem múló görcsöt magamban. Mostanra oda jutottam, hogy kisebb paranoid módon lesem önnön materializmusomat és elszörnyedek olykor kicsinyességemtől. De hogy sorra kellene e vennem a történteket azóta vagy éppen innen visszafejteni a csomót nem tudom biztosan.

Az egészen nyílvánvaló, hogy bármilyen külső (igen, itt most messenger, mail, telefon) impulzusra úgy reagálok bármit is teszek éppen, mintha mély vízből felmerülve sértett rácsodálkozással venném tudomásul majd reagálnám le (szerintem tényleg) rosszul körülbelül 1 Bit-es módon dühösen és haragosan, olyanokat is megbántva ezzel (megint) akik nekem amúgy kedvesek, esetleg fontosak és hasznosak (mely nem utolsó és megemlítendő szempont).

Emellett (bár az hetek óta tart) nagyon érzékeny vagyok. Egy-egy dal, történetben szereplő karakter, hangulat és atmoszféra sokkal hevesebben ragad rág, marad velem, mint korábbi években. Amellett, hogy ez ismét az entrópia számlájára írható, én legalábbis úgy teszem, apró dolgok illannak el az emlékezetemből, biztosnak hitt kifejezések több nyelven is, ami nem szerencsés, de éppen az élvezett munkának is lehet amúgy mellékhatása, mert ilyennel már találkoztam.

Vagy a legendás nem alvásnak, ami a héten kiváló volt és semmi sem engedett egyhuzamban 4 órát sem aludni, ha kellett front ébresztett fel, ami nagyon régen nem volt már ilyen heves. Emellett nemhogy egyre később jutok el a magam dolgaihoz, hanem úgy érzem az elmaradások miatt, hogy egyáltalán nem. Persze ez elvont fogalom, mert a hobbi olykor kötelességbe csap át és akkor az is bekerül a "muszáj" halmazba érzés alapján kicsit és csak nézem a sorakozó egyebeket, amikkel akkor szívesebben foglalkoznék már behatóbban.

S lám, itt vagyunk szombat este fél tíz és még mindig lenne kb 5-6 órás írni, tenni, gondolkoznivalóm és szeptembertől pedig életem álma fordítási feladat vár rám (amit igazán elkezdhetnék hamarabb is szerintem biztos, ami biztos). Sajnos már többször is kimondtam fájó igazságokat magamnak és másoknak is környezetemmel kapcsolatban és valószínűleg annak ellenére, hogy látszólag igyekszek mindenki kedvére mindent megtenni (pénteken már durván vissza is utasítottam ilyesmit mert PÉNTEK DÉLUTÁN!!!) nem mindig teszem őszintén, vagy a mutatott őszinte lelkesedéssel.

Materializmusomról egy kicsit tanulságosan: okokat nem citálva elő kezdtem el izzón és kérlelhetetlenül mindenkitől a kintlevő kölcsönben lévő könyveimet visszakérni. Ez jól halad és ezzel együtt volt sok rossz érzésem, amikor kicsit-nagyon leszámoltam magamban egy-egy személy kapcsán, hogy 1, már ilyen erőszakos ok kell, hogy egyáltalán láthassam és beszéljünk és ezzel az aktussal jószerivel mostmár megszűnt szinte minden VALÓS okunk és módunk is találkozni 2, akinek jószívvel és ajánlva adtam kölcsön 5-4-3-2-1 évvel ezelőtt könyveket és nem olvasta el (nem 600 oldalas könyvek) akkor az nemcsak ezeket, de jó eséllyel más ilyen értékes vagy hasonlóan fontos könyveket sem fog SOHA elolvasni 3, mindkét előbbi esetből következik, hogy a LÉNYEGE mindennek, az illúzióm és hitem abban, hogy ezekről ezek mentén így beszélgethessek velük teljesen szertefoszlott és ami minebből rám vonatkozik 4, hogy mind a visszakérés aktusával mind a felszámolással kapcsolatos szembenézéssel kapcsolatban hogy változom én és annak a valakinek a kapcsolata, akinek képzelem/képzeltem magam, ami(lyen) lenni szerettem volna és hogy nő e akkorára a távolság kettő között, hogy ezt az énképet érdemes lenne e inkább teljesen szélnek ereszteni.

Hú de modern önértékelős coachingos valamire sikeredett ez a fenti! Ezután azt kell majd kitalálni mit írok majd annak a kedves asztrológus barátomnak, aki csütörtökön kegyetlenül kielemzett és statikus, több mint három évtizedes adatokból egy asztrológiai tanácsot adott az élethez. Hozzáteszem nagyon érdekes, jó és kicsit zavarbaejtő meghatározásokat adott nekem magamról, amikról úgy gondoltam eddig hogy ÁHÁ, ez mind az én érdemem amit elértem és most kell megtudnom, hogy pedig csak a Jupiter.  Kicsit kiakasztó? Korábbi elméletemet is kicsit megfenyegette döntögetéssel ez az elemzés.

Mert váltig hittem és még hiszem is, hogy a jobbára visszakövethetetlen kondícionálunk/programozásunk/huzalozásunk olyan mélyre ásott ifjúkori film-könyv-családi élményekben gyökerezik, amik a létező legjobban hatottak akkor még ki nem alakult érzelmi világunkra. DE most ha az asztrológiai fejtegetés igaz, akkor mindabból ami egykor ért minket csak a predestinált szűrő engedte át azokat az impulzusokat, amelyek aztán erősítik a szűrő által látni engedett képet ... ha így érthető kicsit az ellentmondásos kettőség.

Szebbnek kell látni a világot mert ez a valóság és ebben élünk ... és ezt oldjam meg. Hmm, hmm.  Eddig is sok trükköt és technikát ismertem fel, tanultam meg, sajátítottam el és alkalmaztam, talán azt is mondhatom tudatosan. Tehát a probléma valós. Ami engem a legjobban ijeszt/lelomboz, hogy ez feltételez egy olyan hátrányt indulástól amivel mondjuk a két-három lábbal már születésük óta a földön álló lényekkel (nevezzük viccesen embereknek) szemben ami KI AZ ÖRDÖG TUDJA BIZTOSAN ÁLLÍTANI HOGY BEHOZHATÓ? Mert ez lefordítva azt jelenti, hogy egyáltalán gyűjtsem össze magamban kedvet ahhoz, hogy részt vegyek egy olyan futóversenyen, amiről eskü hallottam amúgy, de az említett 30+ évvel ezelőtt elkezdődött és már sokan kiestek, sokan árokban végezték és az élboly már arra is ráér hogy az ÉTELEIT FOTÓZGASSA!

De tételezzük fel *tetszőleges filozófus név* hitvilága mentén, hogy ez csak egy, ráadásul a KOMPETITÍV látásmódja a világnak és 1, van sokkal több nézőpont 2, a világot nem feltétlenül az emberek létezése mentén kell értelmezni hanem pl. a lovak (ez mondjuk konkrétan Swift, de ne menjünk bele mert erről van egy szomorú okfejtésem, mármint a lovakról). Látom a világot, annak egy verzióját mint te/ti és látom benne azokat a dolgokat, személyeket, (számomra) tényeket, ami miatt ezt, a valóságot választom a létezéshez a sorsfordító pillanatokban. Hogy a boldogságról, annak kereséséről  lemondtam (és/vagy le kellett mondanom, hagyjuk), helyette az elégedettség éteri örök állapotában figyelem magam, a számomra fontosak és az egyéb sorsának alakulását ... is egy dolog. *és legyűrtem egy kísértést, hogy ezt egy dalszövegbe átvezetve zárjam le, szívesen*

2020/07/13

Nem veszek semmit boltban challenge második napja.

 

Nincs itthon ásványvíz. 

Hideg, mindenféle ízesített teám van itthon, egyik finomabb és hűsítőbb, mint a másik.

 

Azért kezdtem ebbe a challenge-be, egyelőre 10 naposra tervezem, de ha megy, akkor 2 hét lesz belőle, -mert rengeteg kaját dobok ki.

Tegnap kidobtam egy fél sargadinnyet, egy félig üres penészes kenyeret, az utóbbi napokban rám savanyodott 2 tej. Múltkor kidobtam egy penészes tejfölt, egy penészes zellert, a kigyouborka rendszeresen rám rohad.

 

Most lejárt szavatosságú 3 in 1 kaveport szoktam inni, lesz lejárt szavatosságú, de még ehető konzerv projekt, megkezdett dzsemek, régi margarinnal kihívás, és persze ha mindezek után ki tudom operálni a fagyasztó reszlegbol az áfonya jégkrémet, az lesz a jutalom.

 

 

Batoritok mindenkit a követésemre, mert nálam nagyon elszakadt a pohár!!! 

2020/06/02

Az milyen, hogy cigány szónokok a vallás köntösbe bújva, nyíltan szítanak betörése?

És folyamatosan a magyarok ellen? 

2020/05/20

Vanda vagyok, a Telekom virtuális robotasszisztense.

Vanda vagyok, és öveg is.

A Telekom nyilván nem ismerte ezt a régi magyar viccet. 

2020/05/02

Miért ilyen picike a gépelési felület?

2020/04/27

9 év, 3 hónap és 19 nap <3

Hihetetlenül hangzik és igaz :-D

Nem volt egyszerű, sok minden történt, sokmindent megéltük együtt és külön is.

Online találtuk meg egymást, úgy, hogy abban a pillanatban/fázisban nem kerestük a másikat.

Nálam épp egy félresikerült kapcsolatocska után, önbizalom hiánnyal, apám halálának 12. évfordulóján, pötyögtem kedvetlenül a  szociális/párkereső/connecting (homo érdeklődésű csajok hálója) oldalon és egy helyesmosolyú lányzó oldalán elhelyeztem egy teljesen pártatlan és neutrális üdvözletet.

Meglepő, de pont kedve volt erre az egyszerű köszöntésre, pont ugyanolyan egyszerűséggel vissza köszönni. Ennyi!!!

2011.01.08.” Üdv a hideg Bajorországból” ő meg “üdv a hideg Bécsből” és a választ olvasva el kellett mosolyodnom :-)

Azt hiszem aznap még írogattam egy két emberrel, de másnap muszáj voltam "Bécsnek" újra egy üdvözletet írni és ő csak arra várt, hogy halljon felőlem. Ezekkel a sorokkal kezdődött egy másfél éves távkapcsolat. Pár hónappal késöbb majdnem be is dobta a törölközöt, de meggyöztem öt hogy adjon nekünk esélyt, megéri. Soxor fent és soxor lent. Kétely és önbizalom hiány, eufória és lebegés, féltékenység és tehetetlenség, elengedés és törődés. 

De mi kiharcoltuk a közös jövőt. Aztán az első közös lakás :-O

2012.07.01 Pár sporttáskával (mint ahogy már megszoktam) költözés. Németországból Bécsbe. A "lássuk már egymást kéthetente egy-két napra élőben" intenzitásból, az "együtt élünk éjjel-nappalba"?! 40 m² en? Kibírja a kapcsolat ezt? Kibírjuk egymást? Van jövőnk?

És megint nem volt egyszerű. Végre nagyváros, jól érzem magam, nőtt az egóm és majdnem elszaladt velem a paci a nagy partizásban. De ő várt rám, nem akart bekorlátozni, nagy bizalommal volt és megértettem! Egy ajándék amit kaptam.

Miután helyre állítottam az értékrendemet csak egyre jobb lett. Mert elsősorban bennem kell, hogy rend legyen ahhoz, hogy velünk is rend legyen!

2013.07.26 hivatalossá is tettük magunkat, mert éreztük, hogy ez a következö lépés. Nem volt kényszer. Senki nem sürgetett bennünket, csak élveztük az életet együtt és élettársi kapcsolatba léptünk. Nem volt kolbászból a kerités, senki nem ajándékozott nekünk semmit. 

Lassan gyarapodott a kis életünk és az albérletünk is nött. Több biztonság lassan anyagilag is.

2016 Augusztusában elérkeztünk a következö állomásra. Aláírtuk a saját lakásunk vételi szerzödését!

2017.03.02 beköltöztünk a közös oázisunkba! Élvezzük, hogy ugyan keményen dolgozunk érte, de a miénk. A hitelt ugyan a nyugdijig fizetni kell, de az otthonunkat senki nem veheti el tölünk.

2018.04.05 Beköltözött hozzánk a kutyánk egy menhelyröl, és együtt a család!

Szeretjük az életünket, élvezzük a mindennapjainkat, megoldunk minden problémát közösen, beszélünk a fontos és fontatlan dolgokról is, egy álom csapat vagyunk!

Nagyon remélem, még nagyon sokáig <3

 

 

Kulcsszavak: életem szerelem

2020/04/26

Magyar vagyok, meg turista...

Nos eljött az idö, hogy újra írogassak, mert jót tesz.

Teljesen elfelejtettem a gyógyító hatását :-)

Azt hiszem az elején kell elkezdenem, de nem maradok hü a kronologiához, igérem :-D 

Egy nemrégi beszélgetés kedvenc Noéval segített rávilágitani egy fontos dologra a kis életemben. Cseppet közhelyes, de igaz, hogy ahonnan jövök, az a gyökerem. Akkor is ha kissé gyökértelen kezdet volt ez, ami nekem adatott, de aki ismer, tudja, hogy minden lehetséges nálam :-P

A gyökereket ebben az esetben lefordítanám "érzelmi és szociális biztonságra". Ugyan abból sem adatott gyerekkoromban sok, de legalább volt lehetöség fejlödésre ;-) 

A kezdetet megpróbálom egyszerüen vázolni. Egy bipoláris anya, erös krimilális energiával, depresszios apa, aki nem bírta a gyürödést és mikor 14 voltam sajátkezüleg vetett véget az életének, valamint három szociálisan sérült (a mértéket nem egyszerü megállapitani) csemete (én a középsöcske, mert az is egy handicap)

Miután sikeresen kiszakadtam anyám mérgezö atmoszférájából 19 évesen, létrejött egy új egzisztencia.

Egy új élet, kevesebb félellem, több öröm, ujjászületett célok...és új gyökerek!

A fogadott keresztanyum tette ezt a drasztikus lépést elsösorban lehetövé. Nem azért, mert mély volt a pénztárca, hanem mert ö mutatta meg nekem, gyökerek másképpen is léteznek, nem csak a tradicionális értelemben.

Aztán elöbukkantak a 20 éve elveszettnek hitt féltesók, nagybátyám, unokatesók... Ök beléptek az életembe és megmutatták, hogy nem minden dráma, amit vér köt össze.

A baráti kör is nagyon jelentösen hozzájárult ehez az új élethez. Ök voltak a választott családom. Ök adták nekem az érzelmi biztonság egy nagy részét, ha úgy tetszik, egy szociális hálót.

Miután megerösödtem, elnyertem egy hesználható identitást. Még nem hibátlant, de müködöképeset.

Aztán irányba vettem a villágot...na jó, csak Németországot. Tervbe csak egy éz volt, de gazdasági menekültté lettem. Hozzáteszem nem a németeknél horgonyoztam le, hanem az Osztrák sógoroknál (de erröl talán késöbb pontosabban).

 Igy lettem én nem csak Magyar, de legalább magyarországi turista is. 

 

Kulcsszavak: Életem naplóm turista

2020/04/09

Koriviri ellenszere, már betegeknek vagy megelőzésre

 

Kalcium. Nagyon sok kalcium! Különösen, ha idős az illető.

És:

Tojássárgája, keményre főzött tojásból. 

 

Nem hülyéskedek. Nem trollkodok. 

 

2020/04/07

szerethetetlen