H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2018/12/16

Ücke olyan cuki, hogy az emberek nem bírnak gondolkodni körülötte. Van egy idős, süket, gyakran morcos, nagyon angol, szigorú pesztránk (képzeljétek el Mary Poppinst, de a könyv alapján, ne a film alapján), és el-elkapom, hogy mikor megérkezik, és Üc először szól hozzá, akkor elmormogja az orra alatt, hogy "Ennek meg olyan az arca, mint egy kisangyalnak, mi?"

Jött a magyar Télapó Mikulásünnepségre egy magyar srác látogatóba, fiatal is, agglegény is, szerintem buzi is (bár nem kifinomult a buzi detektorom, lehet, hogy csak pozsonyi), hát a családi élet meg a gyerekek nagyon távol állnak tőle. De az Ückére ránézett, és attól fogva azt hallgattam, hogy a gyereknek melyik tévéműsorban kell szerepelnie és hogy milyen cuki.

Ráadásul Ücke imádja a nyulakat, két copfot visel a füle felett (nyuszifül), nagy barna szeme van, és édes, jó illata, csinosan szeret öltözködni, szoknyába, tehát minden adott.

Azért, hogy értsétek, kész nagyanyja, tehát itthon mindenkit igazgat, óriási hisztik vannak, művésznő a csaj.

Az óvodai Télapó Mikulás Santaünnepség elég feszült volt, az igazgató egy nyájas csaj, de egyébként egy lelketlen ribanc, és ült a Télapó Mikulás Santa mellett, szólította a gyerekeket és többször majdnem elfelejtette a Télapó Mikulás Santa kezébe nyomni az ajándékot. Tehát beszélgetés a Télapóval Mikulással Santával, köszönet, fénykép ki volt zárva, a Télapó Mikulás Santa ki is lett hajtva a teremből, amint elfogytak az egyenzacskók.

Persze én nem szeretem, hogy csak kapni, én szeretem, ha mindenkit embernek látunk, úgyhogy a gyerekek tudják, hogy meg kell köszönni, hiába nem köszönik a többi gyerekek. Ücke majdnem elfelejtette, de visszafordult, és ránézett a Télapóra Mikulásra Santára, és mondta, hogy "Thank you!"

Erre a Télapó Mikulás Santa nem is akart hinni a fülének, ránézett Ückére, menetrend szerint elolvadt, elmosolyodott, feltartotta a hüvelykujját, és azt mondta:

- Cheers, mate!

Kulcsszavak: én anyalábé Üc

Tegnap (meg tegnapelőtt) a balettiskola éves záróelőadása volt a Nagyszínházban - durva! -, Bir csirke volt. Cuki. A szépség és a szörnyeteget adták elő, és ha azt gondolnátok, hogy a csirke furcsa szerep, akkor elmondom, Bir egyik barátja szalvéta volt. Szerintem az viszi a prímet. Klasszikus zene narrálta a történéseket, de a Jazz-balettosok modern, sőt, gyakran nekem visszás zenékre táncoltak. Erre csak reméli az ember, hogy a gyerekek egy ideig még nem jegyzik vagy értik meg, miről van szó.

 

Ma borús, de száraz és meleg idő volt, egyedül vagyok a négy gyerekkel egész nap, hátam fáj, menni se tudunk, úgyhogy gondoltam, kint szöszmötölök a kertben, amíg játszanak.

 

Ez nagyon kényes dolog, és már rengetegszer elcsesztem. Nem nagyon szabad csinálni akarni dolgokat, tehát főzés, rendrakás, kertészkedés kiesik, mert ha a kicsi szopni kér, a nagyok veszekszenek, elesnek, én nem jól tűröm, hogy a rántás odaég, a palánta elszárad. Sosem lehet megjósolni, mikor kerülök vissza. De lógni sem lehet, mert akkor mindig beleszólok a dolgukba, meg azt sem jól tűröm, hogy nézem a dolgokat, amiker lehetne csinálni. Tehát félbehagyható, eredményes szöszmötölést kell választani, és emiatt sokminden készül, ami különben az eszembe sem jutna.

 

Ez mind a tévémentes probléma kategóriába tartozik.

 

A romos kerítésre mozaik kép készül, és gondoltam, folytatom, a csemperagasztót kimosni fél perc alatt ki lehet. Egész jól bele is illett a napba, meg a gyerekek is ügyesek voltak, csak anyu belefordul a csempeszilánk-illesztgetésbe, és távirányít mindent. Gyerekek a nappaliba özönlöttek, miután kint töltötték a napot (én épp egy kalapáccsal meg egy szöggel távolítottam el utólag a véletlen túlfolyt csemperagasztó-gömböket már úgy negyven perce), felébredt Beske is, de nem sírt, kiabáltam befelé, hogy foglalkozzanak már vele, jókedvűen mondták, hogy jó.

Mikor beléptem, azt láttam, hogy Iki műanyag építőelemekből dobverőt készített magának és azzal hadonászik, Bir pedig szalagos varázspálcába énekelve táncol és balettozik. Üc ölében pedig ott ül vidáman a kis Beske, élvezi a szórakoztatására rögtönzött előadást, Üc ringatja, és mindhárom nagy a torka szakadtából azt énekli, hogy

-We will, we will ROCK YOU!

 

Kulcsszavak: én anyalábé Üc Bes Bir Iki

2018/12/15

Ráébredtem, hogy egy hónap múlva megyek melózni, jobb lenne bébikét elkezdeni edzeni, amúgy is érdekli a rendes étel, csak az én szivem szakad meg hogy már nem olyan kis bébike.

Szóval vettem bébiételt, de drága meg hülyeség, úgyhogy csináltam is. Víz, brokkoli szára, krumpli, darálthús, sütőtök. Darálógép. Csak túl sok lett, vagy két kiló.

Bébike álmos volt, bébike csak tejet kért, bébikének nem kellett a bébiétel. De az anyja megkóstolta.

A bébiétel negyede se maradt meg, mert azóta megkóstolta Iki is meg Nieto is. Mindenki odáig van érte.

Próbáljátok ki!

Finom!

Sőt!

Abbahagyahatatlan!

Minek főzök?

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/12

Kurva menő, szakmámban az ország szakértői piramisának tetejére értem, vagyis még elvileg van egy lépés, csak arra még nem képeznek.

Vagyunk összesen tizenöten. 

Mind ebben a városban, mert ez a város élen jár az országban, ami élen jár a világban.

Ülök tegnap a hivatalos havi összeröffenésen, ahol a barátságos, de szakértői nyelvezet teljesen felismerhető: "shit" helyett "poor", "bitch" helyett "person" és tíz éve nem, de egy este alatt tízszer hallott elismerés, hogy "good stuff".

Első hivatalos napirendi pont a jelentés, és az első jelentés, hogy újonnan képzett kolléga, mondjak valamit.

Hát újonnan képzett kolléga kurva menőnek érzi magát, és ránéz a kedvesen mosolygó nyolc illetőre, aki jelen van, ebből hat fehér (három kopaszodó pacák és három középkorú nő), egy indiai meg egy japcsi. És az újonnan képzett kolléga elmondja mindenkinek, hogy Európában (bár precizebben a világon mindenhol) mindenki marakszik, ő meg itt ül, Magyarországon képzettként, és ez az újonnan képzett kollégának kurva nagy szó, hogy itt lehet ennél az asztalnál. Újonnan képzett kolléga nem tudja megköszönni a miniszterelnöknek, nem tudja megköszönni a parlamentnek, nem tudja megköszönni a nemzetnek, de itt azért csak megköszöni a korábban képzett kollégáknak.

Köszi, hogy befogadtok, bazmeg.

Kulcsszavak: én

2018/12/11

Nem vagyok vörös, úgyhogy nem hívhatom a Télapót Télapónak.

Nem vagyok keresztény, úgyhogy nem hívhatom a Mikulást Mikulásnak.

Nem vagyok angol anyanyelvű, úgyhogyogy nem hívhatom Santát Santának.

Nem vagyok hippi, úgyhogy nem hívhatom Grandfather Wintert Grandfather Winternek.

Nem vagyok történész, úgyhogy nem a hívhatom Szent Miklós emlékünnepén megjelenő kosztümös amatőr színészt Szent Miklós emlékünnepén megjelenő kosztümös amatőr színésznek.

Na.

Kérdésem.

Egy politikailag normális, vallásilag laza külföldön élő magyar anyuka hogyan kellene hívja önazonos módon azt a vörös szakállú, fehér csizmás, fekete kabátos valakit, aki kivétel nélkül mindig büdös, de a gyerekek szeretik?

 

"Wheeeen Mommy got stuck in the Hungarian Club

You could hear her shout

You ladies and gentlemen won't get any words

If you don't let me out.

Télapó is communist,

Mikulás is catholic,

Santa is in English,

Wheeen Mommy got stuck in the Hungarian Club,

Téla... Miku... Hatchoo! "

 

Kulcsszavak: én anyalábé

mai marhaság...

ez nem tartozik a monológhoz...

önként... bár dalolva nem, de betuszkoltam magam az MRI-be. Nem egy nagy dolog, mondod te... na de... én olyan átkozottul klausztrofóbiás vagyok. hogy a liftet is félve használom és a metrót is kerülöm ha lehet...

Megbeszéltem mindent a vizsgálatot végző sráccal... aztán a kezembe nyomta a vészcsengőt, némi biztató szavak kíséretében jókívánságait is kifejezte, majd beküldött az alagútba...

Ez első, isten tudja hány percet egész kitűnően bírtam... aztán kitaláltam minden lehetséges marhaságot, amivel le tudtam magam kötni... majd múltak a sok sok percek és kezdtem már rühellni az állapotomat...

Majd még sok sok perc elteltével nagyon kezdtem rühelleni a helyzetemet... vettem levegőt... mert mást nem árultak a csőben... rezzenéstelenül feküdtem, de a kezemnek már nem igazán tudtam parancsolni...

Az átkozott szerkezet meg csak csattogott, nyikorgott, hörgött, pufogott... tényleg... mi az istentől van annak annyiféle hangja?.

... mindegy... hangja van... nekem meg türelmem már nem volt amikor elkezdett folyamatosan sípolni szerkezet... én ugyan bevágtam a vészcsengőt...

... jött a krampusz és azt mondta - nagyszerűen kibírta szinte az utolsó pillanatig.

Lehet... de én még tíz percre rá is nagyon rühelltem a korábbi csövezésemet...

(eredmény majd jövőhéten)

 

2018/12/10

Ücke együtt ment immunizálásra a kis Beskével, és most, hogy eljött a Télapó, és Gryllus Vilmost is szeretjük, lelkesen énekli:

- Oltás, Mikulás, oltás, Mikulás, jön a sok jóval, hegedűszóval.

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/05

Gyerek

Azt mondják, addig gyerek vagy, amíg a szüleid élnek.

Ma rám szólt apukám, mert nem vettem fel a pulcsi alá trikót. 

2018/12/04

Az vágy és az anyaság egyszerre látnak napvilágot. A gyermek élete, születése az ő saját birtoka.

 

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/03

Lehet, hogy öreganyó zsörtölődésének fog tűnni, ehh, különben akkor mi van, szóval :) a múltkor moziban voltunk. Art & Café vagy mi a szösz, Erzsébet krt. Dob utca sarka, a mozi, gondolom, hogy túléljen kis kávézóval működik együtt. Pontosabban kávézó-teázóval. Kávé, tea, pár sütike, üdítők. Teát ittunk, kívántam valami kis meleget, nem vagyok még teljesen jól. 850 forintot kértek el egy teáért, a felhozatal kétféle normál tea volt, oolong vagy hogy kell írni meg még valami, és gyümölcsfőzet, kijavított a fiú, hogy nem gyümölcstea, mert nincs benne tealevél (no de hát ezt is gyümölcsteának hívjuk mink pórok, nem?) meg mentatea. A mentát ki nem állhatom, marad a gyümölcsFŐZET 850-ért. Cukrot, ja, hogy cukor, azt találok majd valahol, igen, egy másik asztalnál tényleg volt, egyféle, barnára színezett kristálycukor, hogy citrom? Az sajnos nincs. Egy szelet sütike, amilyet akkor dobok össze, ha épp valamit nagyon ennék, de nincs kedvem cicózni vele, ez a keverős fajta és beöntöm, kisütöm, egy szelet 650 Ft. Nem vagyok pitiáner, de tényleg nem, de ha átbasszák az agyamat, azért nagyon morcos tudok lenni. És mindehhez a nagyi kredence vidékről stílusban berendezett az egész, lomtalanításból beszerzett darabok, az egy kávégépet leszámítva nem volt egy nagy szám.

Milyen országban élek, de komolyan, ahol egy bögrényi langyos vízért el lehet gátlás nélkül kérni ennyi pénzt? És miért kell azt éreznem, hogy rohadtul nem kaptam semmit a pénzemért? A takarítók nálunk 700 forintos órabérért húzzák az igát, annyiért nem tud megvenni magának egy teát itt. Nevetséges. És mondom, nem egy Starbucks.

Múltkor Costa Caféban voltam, ahol ezres körül a kávé vagy olyasmi, nem is emlékszem és valahogy 900 forint körül van egy répatorta. Valahogy így. A répatorta ehetetlen volt, később hallottam, hogy hűtőből, pontosabban fagyasztóból veszik ki. Visszaadtam a fiúkának egy falat megevése után, aki elkezdte szabdalni a villával, hogy nincs is ennek semmi baja, nem is érti, ő így veszi ki a hűtőből, de már tegnap is panaszkodott valaki. Hát bakker. Ebből meg lehet élni? Belőlem nem fognak többé, az tuti. :)