H3107142128
K0108152229
Sz0209162330
Cs0310172401
P0411182502
Sz0512192603
V0613202704

Összes blogok

2020/09/06

Jó szerencsét!

Megint rólad szólt a nap
Nem maradtál le semmiről
Várom, hogy újból megtalálj
Egyből megismerj ennyiből
Megint rólad szólt a nap
Vártam, hogy újból itt legyél
Te megint késtél egy kicsit
Nem maradtál itt semmiért
Nem ment az együtt eltűnés
Úgy tűnik, várnom kell tovább
Nem tűnik úgy, hogy visszatérsz
Távol vagy mindig, hogyha látsz
Nem ment az együtt álmodás
Látod, hogy én sem változom
Könnyű szél visz tovább utamon
Megint rólad szólt a nap
Jöttél, és éltünk egy kicsit
Mindig is téged vártalak
Ha más jött, én végig akkor is
Vendégként voltál itt nekem
Feltűntél pár órányira
Szép voltál mindig, vagy ha nem
Akkor is voltál annyira
Szép nekem, hogy elraktározódj
És bennem végig szép maradj
Bármeddig várlak, jól tudod
Bárki más jön, az nem Te vagy
Nem ment az együtt

2020/09/05

A tiktok videók a kognitív disszonanciara játszanak.

2020/08/25

Nem tudom kivel megbeszélni ezt.

Ma történt, fél ébrenléti állapotban 9 - fel 10 között.

Hátulról egy lény, akit nem láttam, de annál erőteljesebben éreztem, full sugárzás alá tette főleg a tarkóm, de az egész fejem. Olyan volt, mintha ki akarná kapcsolni az agyam. A sugárzás erőssége miatt teljesen lebenultam. De nyitva tartottam a szemem, és egyszer megláttam a kart, ami egy bármilyen lény, valószínűtlenül vékony, de fekete karja volt, amint beborítja a fejem egy kék lepellel.

Nevemen szólított, kicsit vicceskedve kicsit rosszallón véve az ellenallasom.

 

Ki akart nyírni valami.

 

Előtte olyan álmok voltak, hogy szétverve láttam a vas kiskert kaput. 

2020/08/24

A macskák sem földi lények.

Ezelőtt 20 perccel mutattam meg az új csiszológépem a fekete macskámnak, és lett olyan kerek szeme, hogy hangosan fel kellett röhögnöm!

A macska azt kommunikálta:

UGYE, NEM MOST akarsz falat csiszolni?!

 

Nem kellett még a dobozból se kicsomagolnom.

A macskának dobozában mutattam meg, mit vettem. 

2020/08/23

Nyelvészetileg nem tudom már, hogy hívják azt a magyartalansagot, ami rossz fordítás által honosul meg egy másik nyelv szerkezete miatt.

 

Egy időben ez volt az angol nyelv határozatlan nevelője.

Mindenhová odabiggyesztette a fordító. Most nem tudok jobb példát.

 

Annal is inkább, mivel mostanában van egy remseg, ami jól elterjedt még a legparasztabb háziasszonyok körében is.

 

Aláütök 2 tojást, majd megsozom ŐKET!

 

Az agyam tudom eldobni ettől!

 

Veszek 2 cukkinit, kis sós vízben megfőzom ŐKET, majd ütök RÁJUK 2 tojást. 

 

2020/08/21

Én? Hogy vagy én?

Én kicsit hülyén vagyok, kedves én!

 

Fejest borítottak a saját valóságomba, és nem ismerek rá az életemre. 

Mindig is mondtam, hogy a svájci-magyar lét az tudathasadásos, innen oda vágyok, onnan ide. Megtanultam ezt kezelni, megszoktam, megszerettem, és!


Most azt mondják, feleljek meg a saját, ide született valóságomnak meg!

Ember, hogy?! 

Mit képzeltek TI magatokrol, hogy ugraltattok itt össze-vissza ideológiák, országok, meggyőződések mentén, hol ez vonzó, hol az...!

Megszokom egyik környezetet, KÉNYSZERBŐL (!!!), takarodhatok egy másik környezetbe...

 

EZ ŰZÉS!!!

 

Ez olyan, mint amikor a vadakat űzik. Azt se tudja szerencsétlen, hova rohanjon. 

 

Hát elarulhatom, megoldásként, hogy

 

SZEMBE!!!Szembe kell rohanni. A helyzetet fel kell ismerni, és ha így is, úgy is a halál fia vagy, akkor HARC!!!

Reflexió a korábban írtakra...Nem vidám!

A kertet felfedezte magának az amerikai lepke kabóca, aki nem ismeri, annak írnám, hogy minden eddigi kártevőt kenterbe ver, tudniillik nem válogat a haszon növényekben!

Nekimegy a diofanak, az összes bogyósnak, áldozat a szeder, a málna, a büszke, a szőlő, a ribizli.  

Szereti a karalábét, és több zöldséget.

Nem fogjátok elhinni, nekimegy az akác fának!!!

Az akácfanak! Ami híresen ellenálló, és maga is invaziv.

Gyerekek!

 

 

Lehet, hogy 5 év már nem kell a pusztulásunkhoz. Inkább csak 2-3. Szélmalom harc a kártevők ellen. 

Nyilván vannak jó szerek, de a méhek látják kárát, a méhek pedig egyre kevésbé poroznak be!

 

 

Ezért! A szőlő egyik bogyoja rohad, a másik most érik, a 60-70 százaléka pedig elhal, baba marad! Ugyanez a szederrel, málnával.

Ha lenne most vészharang, nem szivárványos zaszlokkal kéne foglalkozni!

 

NEM ÉRTITEK?! NINCS IDŐ URBANUS FASZSAGOKRA!!!

 

Abszolút végső vészhelyzet van!!!

Ps: minden is kipusztult a kertben. 

Marék fokhagyma lett, egy fél kosár hagyma, semmi répa, semmi petrezselyem. Semmi, ami kényes-kulturas.

A krumpli úgy fog megmaradni, hogy minden fél nap ellenőrzom. Mutatóba cékla. A zöldbab letermett.

A paradicsom még érés előtt rothad!!!Ez mi a kurva élet?! 

2020/08/20

A mai álom nagyon vivid volt. Ez egy szó. A fényviszonyokból ítélve 7:43-8:26ig tartott. Tengerparti ház, éjjel. A kert nem teljesen a part mellett volt, legalább 50 méterre hullámzott a sötétben, inkább éreztem mint láttam. szakaszos kerítés a part felé, kb 20 méterenként egy kisebb sütő vagy tábortűz, nem voltak egyformák. A ház tele volt az exekkel és tudtam, hogy még jönnek. Valamiféle csalódásra vártam és tudtam, hogy addig nem érhet véget az ittlét. Úgyhogy egy idő után kitántorogtam a tüzek vonaláig. Kint egy volt osztálytársnőm ivott, akit mai napig gyakran feldob a facebook, érzelem nulla és tudom róla, hogy szingli. Nem beszéltünk. Vigyorogva beült a kocsijába, ami valami pufók vörös rajzfilm sportkocsi volt és teljes erőből rükvercbe rakta és belehajtott az egyik tűzbe. Ott kettétört a kocsi és felrobbant, de ő egy karcolás nélkül kiszállt még mindig mosolyogva. Utána már nem figyeltem rá. Befelé néztem és éppen akkor érkezett meg valaki. Nem láttam az üvegen keresztül, de bemutatkozásul a bentieknek kitárta a denevérszárszárnyait. Ez azért kicsit szűkíti a lehetőségek körét, hogy ki lehetett. Le akartam menni a partra, minél távolabb. Jobbról és fél hátulról követett valaki akiről tudtam kicsoda, de már nem táncolt, késekkel zsonglőrködött. Mondott valamit, szeretném azt hinni, hogy a tenger morajlásától nem értettem, de ez nem igaz, csak nem figyeltem. Valószínűleg a denevérszárnyas volt az utolsó akinek meg kellett jönnie, mert ezután már hagyott felébredni. Szokatlanul ragaszkodó álom volt, nem erőszakos, de tudatta, hogy ő most itt végig fog menni. Így is történt. Vajon az álmoskönyvben milyen passzusok illenének rá?

2020/08/03

hol vagytok lovasok? Hová veszett dalotok, nevetésetek, élcetek és vadságotok. már csak a távolban rég leült porfelhő irányára emlékszem.

Itt van mellett háromféle gyógyszer és a tezst már jelzi hogy jócskán ideje bevenni mindent amit fájdalmat, lázat, görcsöt, szédülést, vérnyomást és mindent megold. Nem tudom, nem teszem, mert más módon nagyobb a baj és tudom hogy ezek egyike sem segít. Talán csak a whiskey, az is csak pár órára megint hogy aztán ugyanott legyek.

Kezdjük a jóval: a bekészített érzések nagyon jóül működnek. Tudtuk, hogy eljöhet az alkalom hogy ezekre a szavakra szükség lesz és a hitben, hogy így is gondoljuk. Ezért készítettük el évekkel ezelőtt erre az alkalomra és beváltak. nincs dráma és nincs katasztrófa. Az érzések persze, mint a tények, makacs dolgok. Azok rágnak és tépnek.

Aztán mejd kiveri a mellkasomat a légkalapács. Olyan gépiesen mentem végig a napi tennivalókon, mintha lenne értelme vagy azok értelmet adhatnak. Értsük, ez nem ajtó bezárulása, hanem csak valami ami az ajtón túl történt és mégis van közünk hozzá. S már előtte is az állapot olyan volt, mintha időt utaztam volna húsban és erekben, ami nem kellemes ám.

Felnéztem a 9-10 évesen elkezdett könysorozat befejező részéből a sötét villamosmegállóban és szinte csalódott voltam, hogy semmi jele nincs a történteknek. Ez mondjuk vicces volt. Talán az volna helyes, hogyha legközelebb én zárnám be ezt az ajtót amikor esélyem van rá. Helyes. Mennyire gyűlölöm ezt a szót és amit jelent. Sértve érzem magamat? Inkább csak hasonló.

Úgyhogy 2004-es DeVotchkát hallgatok megint. Hátha. Miért gipsy punk? Mióta és mi az? Az álinntelektualitás pánmcélja nem sokat segít ezen a ponton. Talán ezért vetkezem le olyan gyakran és szívesen. Talán mert az utazás ellenére egyhelyben tántorgok egy olyan részegségtől amiből nem akarok kijózanodni mert akkor ...

... akkor tudjuk mi lesz ... megint. és az ma már mégennyire sem célravezető, kellemetes, kelendő... ez a jó szó. Zsibbad a karom. A kinti eső bent tartja a meleget és az üveg egyre kívánatosabb. De az csalás. Akkor úgy mondtuk, hogy azzal és úgy fogunk nyerni. Nyertünk ... sokszor és sokat ... ez már azután van. Nem tudok mit kezdeni ebben a betűk utáni jelenetben, ezen a Game Over képernyőn. Pedig megköszönik, hogy végigjátszottam ... esküszöm ... tényleg.

Hát igen, a régi programokban nincs New Game +, hogy a szerzett tudással könnyebben vegyük a régi akadályokat vagy a nosztalgián keresztül érzett hepehupás újrajátszás van, ahol minden ugyanolyan kurva jó és rossz, régi mentésekbe bele-belenyalva. Van hogy órák, napok után jut eszembe hogy beszélgetések közben mi lett volna a helyes válasz. Annyira nem vagyok jelen, mert csak elől és hatul járok, sohasem (na jó, nagyon ritkán) OTT. És abban sincs köszönet!

Mert utána megint AZ VAN. Káini sóhajjal veszem tudomásul, amíg egy piszkos tükörbe nézve, visszapillantóba kacsintva, kikapcsolt képernyőre nézve nem sodródok ismét máshová. Mert nekem itt a számok már nem jelentenek IDŐT! Úgy nézek össze barátaimmal, mintha egy kibaszott zuhanó repülőn ülnénk. És rettegek attól hogy sejtik mekkore a baj.

 Megint csörög ez a szar. Már könnyezek a fájdalomtól. Négyen várnak az érintésen túl. Az éjszakámat akarják, a csendemet és a viszonylagos nyugalmamat. Most kimegyek egy cigire, ami káros és ha eloltja az eső talán lehűt és majd visszajövök és elnézést kérve csatlakozom. De soha senki se gondolja erről legyen szíves, hogy ami most itt van velem vele bárkivel az normális vagy az normális lesz. Régen nem az, egész életemben egy rövid rést láttam, amikor normális lehetett volna. Én fordítottam hátat. De nem csak én. Mindenki közös bűne az ami van, mert engedve lett, mert restek voltunk a jóra.

Így gondolom, így hiszem. 

2020/07/30

I tried so hard I got so far but in the end it doesn t even matter...