H3107142128
K0108152229
Sz0209162330
Cs0310172401
P0411182502
Sz0512192603
V0613202704

A kard, a térkép és a lobogó balladája

A mai álom nagyon vivid volt. Ez egy szó. A fényviszonyokból ítélve 7:43-8:26ig tartott. Tengerparti ház, éjjel. A kert nem teljesen a part mellett volt, legalább 50 méterre hullámzott a sötétben, inkább éreztem mint láttam. szakaszos kerítés a part felé, kb 20 méterenként egy kisebb sütő vagy tábortűz, nem voltak egyformák. A ház tele volt az exekkel és tudtam, hogy még jönnek. Valamiféle csalódásra vártam és tudtam, hogy addig nem érhet véget az ittlét. Úgyhogy egy idő után kitántorogtam a tüzek vonaláig. Kint egy volt osztálytársnőm ivott, akit mai napig gyakran feldob a facebook, érzelem nulla és tudom róla, hogy szingli. Nem beszéltünk. Vigyorogva beült a kocsijába, ami valami pufók vörös rajzfilm sportkocsi volt és teljes erőből rükvercbe rakta és belehajtott az egyik tűzbe. Ott kettétört a kocsi és felrobbant, de ő egy karcolás nélkül kiszállt még mindig mosolyogva. Utána már nem figyeltem rá. Befelé néztem és éppen akkor érkezett meg valaki. Nem láttam az üvegen keresztül, de bemutatkozásul a bentieknek kitárta a denevérszárszárnyait. Ez azért kicsit szűkíti a lehetőségek körét, hogy ki lehetett. Le akartam menni a partra, minél távolabb. Jobbról és fél hátulról követett valaki akiről tudtam kicsoda, de már nem táncolt, késekkel zsonglőrködött. Mondott valamit, szeretném azt hinni, hogy a tenger morajlásától nem értettem, de ez nem igaz, csak nem figyeltem. Valószínűleg a denevérszárnyas volt az utolsó akinek meg kellett jönnie, mert ezután már hagyott felébredni. Szokatlanul ragaszkodó álom volt, nem erőszakos, de tudatta, hogy ő most itt végig fog menni. Így is történt. Vajon az álmoskönyvben milyen passzusok illenének rá?

Mondj már valamit, Anonim!

Neved:
  Web:

alatriste



©2009 Sarok.org

Search marketing