H3006132027
K3107142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172401
Sz0411182502
V0512192603

A kard, a térkép és a lobogó balladája

Eleget feszültem neki a szélnek

Lásd elkoptatott a hosszú érkezés

ösvényem gubancban áll valahol délnek

érzem az utolsó utazások hívását 

 

Legédesebb kalandjaim szégyenben fogantak,

bűntudat bölcsőben értek 

És eufóriát okoztak, s mindez egy pillanat 

Ha dajka jól nem is jegyezve

Tudom hogy világom haldoklik, látom 
Széleit gyorsan felfesleni és a trükk 
Hogy ne érezzem saját halálomnak 
Vérveres vasalatait 

Mikor azt a tökéletes világot elérem 
Veletek és kapuját megnyitom s ti 
Beléphessetek engedjek suttogó szolamoknak
és rátok zárva visszatérjek 

A magam küzdelmes tökéletlen világába 
Ahol a megszokás és a jól végzett munka 
Lidércei cirógatnak mint 
Titeket éjjel a megszokás

S minden hitem illúzióm elfogyott Istenét 
Óvón foszlányos lepedő cafatokba csavarjak 
Hogy minden név újra értelmet nyerjen 

A járt úton gyakran botladoztam, 
Lecsupaszodtam és elfogytam 
Mert csak a járatlan érdekelt veletek 
Akik már dalaimat sem ismerhetitek 

S így, kettészelt számokban terdig állva 
Melyek értelme semmi, én így osztok 
Ahogy nekünk osztottak, maradék nélkül
Kegyetlen ördöngősséggel és papíron  
 
 A fogyasztás nem teremt értéket
a szépség nem teremt értéket
csak falakat, emel és abban téged bele
kicsike sáncnak kényelmetlenül belever 
 
S kívánom még ti is lássátok a töltésről
lángoló szárnyú angyalok zuhanását
olomsikolyú ikonok elmúlását, hallva
holt nyelven szóló humniszt mindez felett
 
s talán mosz érzed, hogy ezt üvöltve kell
éppen úgy ahogyan élni is hivatott 
most testem hideg, befogadja az éjszaka neszét
hogy jobban lássalak a sötétben
 
amikor rámnézel maszkom folyékony arannyá
pusztul és láncvasaim súlya tollként serceg el
te megkérdezed mivégre a sok titok és idegen bőr
elsuttogom majd, azért hogy soha ne láss dühüsnek 

Mondj már valamit, Anonim!

Neved:
  Web:

alatriste



©2009 Sarok.org

Search marketing