H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162301

A kard, a térkép és a lobogó balladája

dolog az ajtóban

Háhá, megint baj van. Betudhatom ezt amúgy sok dolognak. Stabilan 4 órákat alszom, elég sokfelé jár az eszem a teendők és aggódás miatt, rosszul viselem a messenger üzenetek zaklató hadát, de tudom szükségszerű és közben a Hiperkarma frontember Én meg az ének című könyvét olvasom. Lenyűgöz, valószínűleg tényleg nem hallottam soha, legalábbis nem emlékszem és most a könyvhöz sem igen néztem/hallgattam utána, csak egy klippjét, amiben állítólag az akkori legszebb barátnője szerepelt (dob+basszus).

A baj délután történt, amikor a hajnali óra után találtam két és fél órát aludni a következő találkozóm előtt. A HÉV mellett bandukoltam a friss hóban egyedül és csendben, majd vettem egy őrülten száraz pogácsát a boltban drágán, mert mint kiderült számomra már nem árulnak Krokodil vagy más kész friss szendvicseket. Pedig nagyon hasznosak voltak annak ellenére, hogy az aznapi szendvicsek közül a megmaradottak kidobása valószínűleg a világ legnagyobb pazarlása lehetett. Mondjuk máshol lehet még van.

A hirtelen havazás elől behúzódva a pult és az üveg között kuporgott a kornyék prostituáltja, aki annyira jól tartja magát ezek szerint, hogy gyakorlatilag gimis korom óta látom ugyanannál a KRESZ átkozta kereszteződésnél lődörögni a kocsik kipufugófüstjében. Tudom, hogy a boltosok ki nem állhatják, de ilyenkor tényleg nincs szívük kizavarni. Egy csepp Pest...

Igen, kerülöm a témát, tudom.  Szóval hevertem és bár ment a laptopon egy sorozat, de nem a szokásos és ez is lehet hiba volt. Nem is figyeltem rá, a fal felé kanyarodva vártam az álomszerűséget, amikor elkezdtem meghallani. Egyértelműen sírontúli hang beszédfoszlányai voltak az ajtó felől, kétszer-háromszor oda is fordultam, de ekkor persze elhallgattak és csak a visszaforduláskor materializálódtak újra a tudatomban.

Ebben azért vagyok biztos, mert a lakás tiszta. Legalábbis ennyi idő után ha lenne itt valami rajtam kívül az már régen szóvá tette volna hajnali négy órás kiabálást, zenést, piálást. Ismerem a fajtájukat, ráadásul ismerem magamat és nem volt epizódom a tavalyelőtti nyár óta. Úgyhogy ez új. Megint megszólalt, láthatóan egyre erősebben próbálkozott és most már érthető volt egy "helló"(?) részlete is.

A démoni-skypeos hang ellenére gyanakszom, hogy ki vagy mi volt persze. De nem ismertem fel, igaz, a feltételezett gazdájával egy ideje nem beszéltem élőben. Ha igaz akkor nem hello hanem a rá jellemző "Alo" volt, de nem adunk szavakat a sírontúli testetlen hangoknak két lépésre az ágyunktól a babona szerint. Már nem fordultam az ajtó felé és próbáltam a régen tanult, gyakorolt ... na jó ... kikísérletezett módon megszólítani.

Még egyszer szólt hozzám valamit, de megint csak valami töredék volt és elenyészett. Ami ebben az egészben aggaszt, hogy nem éreztem a halottak "megszokott" jelenlétét a találkozásnál vagy csak volt olyan óvatos, hogy nem jött be a szobába. Azt már régóta sejtem amúgy hogy az ajtóm geometriájában van valami spritiuális taszító és benn tartó erő, amit két-három hete már kikezdett valami és kétszer legalább kinyitotta, de be akkor sem jött. Talán sok a vas és az acél penge nekik vagy a Biblia gyűjtemény. Hahh, sucks to be them.

Mondjuk tegnap éjjel meg a gázlángot fújta el valami legalább két-háromszor olyan magas fokon, amikor nem lenne logikus mechanikailag egy fuvallatnak. Én tudom, ők tudják, úgyhogy mindenki tud mindent. Kizárva a korábbi tapasztalataimból (jajj de szép kifejezés rá) hogy mi NEM lehet ez érdekes napok elé nézünk. Ha elenyészik akkor igazam volt, ha a búcsúztatás után marad és elég erős lesz bemutatkozni akkor is lehet igazam de az új helyzetet teremt.

Aggódom e? Ha igazam van nem, szerettem őt. A magam módján persze és nem minden körülmények között mert azért én vagyok, de szerintem rosszat sem akar nekem. Kiderül. Ha nincs igazam az bonyolultabb mert a sok kóklerség között sajnos egyre kevesebb valódi és értelmes szakirodalom van a témában (már elnézést, hogy nem tanultam meg fejből minden túlvilágos démonológiás könyvet amiket félig arabul, franciául és latinul írtak!) és kényelmetlen lenne újra bejárni a régi ösvényeket hogy kiderüljön róluk, hogy nem élnek, úgyhogy ezt a küzdelmet valószínűleg falnak vetett háttal és összeszorított foggal kell majd megvívnom egyedül. Yeah. 

Mondj már valamit, Anonim!

Neved:
  Web:

alatriste



©2009 Sarok.org

Search marketing