H3006132027
K3107142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172431
Sz0411182501
V0512192602

A kard, a térkép és a lobogó balladája

2020/01/30

rejlik

A válasz egyszerűsége tiszteleg a kérdés nagyszerűsége előtt. Ezt most vakon írom, úgy hogy nem látom a monitort, kíváncsi leszek mi marad meg belőle.

 Dolgok.

Hajnalban jutott eszembe a fenti összefüggés tegnap amikor vágtattam hévvel, kettessel és négyessel a cél felé ahol jó órát adtam. Mert jó tanár vagyok, ami kiderült egy meglepi ellenőrzésből is két hete. Yeah.

Dél körül itthon egy szédülés közben újra hallottam, de ez most női volt és rövidebb, a rossz hogy ezzel korábbi elméletem sutba vághattam, de fel nem adtam a harcot és el sem ájultam. 1-0 a hazai csapatnak.

Az éjszaka, na az viszont kemény volt. Szokásos szerdai filmklubot ültük, sajnos kicsit nagyon foghíjas csapattal de én Falklar nagyúr gesztusával látom be értem meg és fogadom el az új idők spnót szagú tejfölös alapú szavát hogy mindent lehet, akkor is ha másnak fáj és nincs retorzió.

Ahogy odakünn tanultam a világot jelenleg mozgató és romba döntő bölcsességet ami iránytűm azóta: a véleménynek nincsen előfeltétle. Ennyi, ennyivel ennyi.

Szóval megnéztük a Havasi koncertfelvételt 2009-ből (milyen szép kedveseim voltak akkoriban ,ejj) amin az ominózus guiness rekord kísérlete / megdöntése szerepel és a dalok nagy része kedvencem. Sok sok lacrimosa, ami fontos a kedélyemnek, segíti. Mondjuk ekkor már volt ebbenm fájdalomcsillapító.

Utána láttuk a Networkot 1976-os film amiben Roberrtt Duvall, Fay Dunaway (agy szép és fiatal) mellett olyan arcok is feltűntek mint Barnes a Dallasból (!!!) és Lance Henricksen . Nagyon jó film volt, pedig másra számíottam az Arrow Blureray fülszöveg alapján. Ajánlom annak aki okos.

Utána tudtam, hogy nem kellene volán mögé ülnöm, de szokásom és megígértem, hogy mindenkit hazaviszek. Ez pont olyan mint amilyennek hangzik: maxra tekert hangerővel bömböltetem az aktuális mixtapet a Butapesti háttér előtt miközben fel alá őrjöngök a városban éjfél után. Szóval általában jó.

De a Bosnyák téri kitérő után nagyon nagyon nem voltam jól és kérdeztem az barátom, hogy nem jó e enki a Keleti legalább, hogy hamarabb kerüljek nyugalmi állapotba. Nem jó. E vvan. Uzsgi neki Kolossy tér, addig tartottam magam, de miután kiszállt teljes összeomlás. 

 

izzadtam, üvöltöttem, szorítottam a kormányt, előbb mindent homályosan, aztán csillagosan, aztán kristálytisztán láttam, próbáltam letekerni a fűtést, a korzón száguldva vetkőzni a kocsiban, hogy a hídra felkanyarodva úgy nézhettem ki mint aki augusztsban a Balatonra készül.

Jászainál túl fiatalok esnek kelnek a túl mélyre állított fényszóróm elé. Vicces amúgy, mert nem szeretem fentebb, ugyanis így sokkal jobban látok még mindig sötétben mint lámpával. Sárga lámpák villognak és minden irányból várom a Black Jack játékosokat, akik egymásba csobbanhatnak, ez egy helyen sikerül is.

Westendnél le balra, utolsó pillanatban eszembe jut az index létezése de ekkor már szakad a tüdőm és lángol a nyelőcsövem a hányingertől megállás nincs, szerencsére piros lámpa sem. Nem részletezi, egy 48 perces "vágtával" végül csattanunk (remélem ez volt az a régi kifejezés) közben három rendőr és két mentős mellett araszoltam hogy kapcsoltam fénysebességre, a lényeg szempontjából értelmetlen.

A mosdóig Négykézláb jutok el kettőkor, ahol mivel egész nap nyitva az ablak és nem fűtök elvileg hideg van és én nem érzek ebből semmit. Végignyúlok lihegve a linóleumon és konstatálom hogy ez így nem jó. Lassan halványan lesznek színek is, majd nagyon óvatosan visszamegyek a járó motorú kocsiba a ruhákért és becipelem. Persze csak a kályha mellett kezdek el dideregni.

Ekkor döbbenek rá, hogy még van kb 3 órám aludni mielőtt indulnom kell. Nem én lennék és ezzel bezárok minden zárat amihez találok kulcsot és elnyúlok az egyik ágyon (szerencsére még van választék). Ehhez képest a reggeli órám jól sikerült látszólag kialudtam magam, azóta a délutáni s bár aggódom, hogy ebből hogy lesz a diáknak február végén nyelvvizsga mert az önálló beszéd az még necces. Nem tagadom, néha nekem is, de azért vagyok olyankor inkább csendben, egyedül, zárva, kikapcsolva és kullogok vissza a raokra ... kis valószínűleg épp egyetlen lakóként. Ugyebár ...

Amúgy megyek a temetésre persze. Körbetáncoltam a gondolatot, hogy nem, meg hogy miért, de etikett szerint sem lehet kidobatni senkit etemetésről. Esküvő az más, de ez ugye nem. Addig még valószínűleg kétsze meggondolom, de imádnám, ha nem lennének epizódok. Egy égő csipkebokor vagy egy nézhető film is elég nekem amúgy, tényleg, nem kell a B csapatot rámküldeni. Erről az egészről az a régi animációs film kezd eszembe jutni a katedrális. Istenem, azt az eufóriát amit az akkor és ott okozott mindenkinek, a leesés a megértés a gyonyorködés és a borzalom ilyen kevés idő alatt. Gyakran eszembe jut, tudtam hogy a küldetéshez kapcsolódik. Mind tudtuk csak a módszer az eszközök és a stílus más. Elegáns háború a csendben nemde? 


alatriste



©2009 Sarok.org

Search marketing