Összes blogok

Népfőiskolát fogok tartani az elkövetkező két hónapban, hogyan ültessünk, ismerjünk és használjunk gyógynövényeket. Továbbra is agyam eldobom az angoloktól. Először is lehetetlenné teszik a saját dolgukat, aztán már meg nem csoda, hogy olyan hülyék, mint az ólajtó.

Erről eszembe jut a nyomtatóéknál a kislány, szigeteki, ugye, brosurát nyomtatunk, a terv öt A4es oldal, és nyolcvan szórólap. Ez egy A4es oldalra négy kis másolat. Kinyomtatjuk hiba nélkül az öt A4es oldalt. A brosúrából húsz oldalt kérek, de a Windows inkább a másolat-számot kéri. Kislány beírja, hogy húsz, kijön, hogy az öt oldal. Ő meg van elégedve, de én szólok, hogy ebből a fajtából húsz opldalt szeretnék. Ja? (eddig miért nem mondtam). Fogja a számológépet, pöntyög rajta, és kijön, hogy nyolcvan, beírja, meg is jelenik, hogy húsz oldal. Eddig csodás. Aztán bevillan az üzleti vezérelv, és felveti, hogy nyomtassunk egy teszt oldalt, jó, beírja, hogy négy, kijön, hogy egy oldal, fannntasztikus, kijön. Elfogadom. Na, kislány beírja, hogy nyolcvan, kijön, hogy az húsz oldal, de egy ugye már nálam van, azt levonja, beírja, hogy hetvenkilenc, kijön, hogy az húsz oldal. A kislány leakad. Vakarja a fejét. Néz. Forgatja a szemét. Bizonytalanul, óvatoskodva, kitörli, hogy hetvenkilenc, és hát beírja, hogy... hetvennyolc. Fránya gép meg azt írja ki, hogy húsz oldal. Mögöttem a sor nő. A rejtély megoldhatatlan. Kislány áll. Hát gondos fogalmazás után mondom neki, hogy nekem már elég lenne csak hetvenhat példány is, az tizenkilenc oldal. Ja, köszi, mondja a kislány, beírja, hogy hetvenhat, kijön, hogy az tizenkilenc oldal. Huhh. A brosurák nyomtatás alatt!

Kezdjük a körömvirággal. Calendula officinalis, mondja a Zinternet, vagyis közismert nevén, Marigold. Hát, gyógyszerészetek lelke felvidul, elmegy a boltba, venne Marigoldot, de kurvára úgy néz ki, mint a Büdöske. Hát mindegy, ki tudja, mi az isten nő itt a világ másik felén. Nézem a latin nevét a virágboltban, valami Tagetes vagy mi, de a fele termékre rá sincs írva, a többire csak egy szóval, aztán sok a tenyésztett vagy márkás áru, hát mittudomén, mit írnak oda. Hazaviszem. Amikor is a Zinternet közli velem, hogy a körömvirágot ÉS A BÜDÖSKÉT IS úgy hívják, hogy Marigold, csak az egyik gyógynövény, a másik mérgező. Kértek tizenkét Büdöskét?ÁÁ, de miért mondja a Wiki hogy ehető?!?!Bássszki, egyezzenek már meg!

Jó, másik. Nasturtium (Ilyet szól, Masztubicium!). Virág. Ehető. Most, de idén írtak a lengyelek egy cikket, hogy csak a halottat nem tudja feltámasztani, egyébként mindenre jó. Hát, nézzük a Zinternetet. Nézzük. Nézzük. Ezt is írnak, azt is, a jó ég kedvéért nem bírják ugyanazt írni. Mire kiderül, hogy a Nasturtium az a kerti Nasturium, latin neve Tropaeolum majus, viszont a Nasturtium officinalis, kapaszkodjatok meg, megkapaszkodtatok, ne engedjétek el? A watercress. Ki az ilyen bolond, hogy az egyik nevén hívja a másikat?! Most hülye leszek és megnézem magyarul hogy hívják. Na, magyarul a történet az, hogy a Kapucinusvirágot hívják Vízitormának, és a vízitormát meg vízikressznek, ami nyilván a csónakok, hajók és egyéb vízijárművek közlekedési szabályzata.

Esti fogmosás, Iki fogát így mossuk, úgy mossuk, aztán (nyökögő Beskével a karomon persze, félkézzel), kihalászom Iki kezéből a fogkefét, kefével fölfelé a csap alá tartom, megpöckölgetem akefét, hogy kimossam, aztán a helyére teszem. Iki kuncog.

K: - Mi az?

I: - Haha, megmostad a fogkefének a fogát!

Bakiparádé

Az egyik rózsás barb az előző jelenet felvétele óta egy félcentis növénydarabbal úszkál fel-alá a többi meg röhög rajta.

A szappanoperában sajnos gyászhít kell jelentenünk, Kispisti hetekig tartó enyhe közérzetromlás után hirtelen rosszul lett, kórházba került, és könnyes búcsúvételt követően, másfél napi szenvedés után meghalt.

Béke poraira.

A faluba több törpe gurámi NEM JÖHET. Ennél még a kisállatkereskedésben is jobb nekik.

 Azóta nyilbánvaló, hogy a rózsás barbok, akik vannak vagy tizenöten, azzal szórakoznak, hogy egy irgalmatlan nagy falatot a szájukba vesznek, és órákig úgy úszkálnak, hogy kilóg a szájukból egy fél növény, amíg valami bomlási folyamat következtében feltehetőleg, végül ki nem tudják köpni vagy le nem bírják nyelni.

Egyszer egy törpe gurámit megfogtam és konkrétan kihúztam a szájából egy beleragadt cuccot, de ezt egy fél centis hallal nem lehet megcsinálni.

Meg nincs is rá szüksége.

Ja, kispisti halála előtt még fantasztikus lakomában lehetett része, mert felturbózzuk a kinti tavak környékét, és a tó alján lévő iszapban egy rakás piros kukac lakott. Na, azt megkapták a halak.

Nyami!

Azt mondja a gyerek, akinek az iskolájába nem csak balettosok, meg cirkuszosok, hanem zenészek is járnak, hogy az osztálykirándulás azért nem volt annyira jó, mert ez egyik kislány panaszkodott.

A panasz oka a következő: a kislány tehetséges, külföldön tanul zenét, állandóan világversenyekre jár. Ez kívülről. Belülről úgy néz ki, hogy a szülei kényszerítik, hogy menjen versenyekre és ne merje meg nem nyerni őket, mert különben miből fogják taníttatni, hisz nem két fillér a külföldi tanulás és nem szabad mással foglalkoznia, csak a gyakorlással. Nem lehet fiúja, nem telefonozhat, ellenőrzés alatt van folyton. És a gyerek szerint a szülei élősködnek rajta.

Viszont most is külföldön van, ahogy eddig is sokszor már. (Nem tudom, mitől változik meg a betűméret, ha akarnám nem tudnám megcsinálni, de visszaállítani sem vagyok képes, ez már így marad.)

És hát mit lehet mondani egy ilyen gyereknek? Nem mondhatod, hogy hagyd a szüleidet a fenébe, hagyd az egészet a fenébe! Nem mondhatod, hogy lázadj, le van mindenki szarva, éld az életet, lesz ami lesz. Meghallgatni tudod, aztán úgyis minden megy a maga útján. 

Én, mint szülő fogalmam nincs, hogy mit tennék. Ez a tipikus olimpikon-dilemma, mert sajtoljam-e, préseljem-e ki a gyerekből a maximumot, üssem-verjem, illetve hagyjam-e ütni-verni és vagy lesz belőle olimpikon vagy sem, és majd vagy hálás lesz nekem vagy sem, vagy megszereti a sportot vagy sem, vagy hagyjam gyereknek lenni, de akkor elpazaroltam a tehetségét. Egerszegi Krisztike nem tette be a lábát uszodába miután abbahagyta az edzést. Biztos kapott jó néhányat a papuccsal annak idején. Biztos nem volt kedve sokszor felkelni reggel. Úszni sem. És? Jót tettek volna vele a szülei ha hagyják aludni? Nem menni? Beteget jelenteni? Akkor derül ki, ha a gyerek rég túlvan a gyerekkorán, rég túlvan a sikereken, kudarcokon. Akkor meg lehet mondani, hogy megérte-e. Akkor. Vagy majd, ha visszanéz még később az életére. Mondjuk, mikor már a szülei sem élnek. 

A másik meg, a pénz. Sokba kerül a gyerek külföldi taníttatása, nem vitás. Gondolom a jó hangszer sem két fillér. És az sem baj, ha a gyerek úgy indul neki az életnek, hogy van mihez nyúlnia. Mint teszem azt egy modell, aki 20 éves korára összekeres pár millió dollárt. Nem is akkor merül fel a kérdés, hanem előtte. Hogy hagyom-e a gyereket egyedül utazni, élni, gyakorolni, pénzt keresni, mert most lehet. És egyáltalán, kié a pénz? Költse el? Az enyém, mert én fizetem minden dolgát? Az övé? Én gazdálkodom vele? Vagy a gyerek? Utaljak ki neki belőle? 

Nem lehet mit mondani, meg lehet csak hallgatni. Erre jutottunk a gyerekkel.  

3 újcirkuszi előadáson voltam, a Rómeó és Júlián, a Rengetegen meg az Egyenes labirintuson. 

1. felháborít, hogy szinte egyáltalán nem volt reklámozva, holott meg merem kockáztatni, életre szóló élményt adhatott volna sokaknak, de, hogy mindenképp más és jobb élmény, mint egy hagyományos cirkuszi előadás, az kétségtelen

2. nagyon, de nagyon büszke vagyok a lányomra, hogy ennyire sokat fejlődött, ilyen bátor és merész és képes magát adni a színpadon és technikailag is sokkal-sokkal előrébb van nem csak a régi önmagához, de másokhoz képest is, és gyönyörűen néz ki a színpadon, mert arányos és karcsú és izmos. és még annak örülök, hogy ledobta a gátlásosságát, bátran mer táncolni, mozogni, a testével kifejezni magát. nagyon jó ez, elképesztő eredménynek látom és tudom, hogy mennyire nehéz és milyen komoly munka van benne azon túl is, hogy elsajátítunk egy technikát, dolgozunk, gyakorlunk. látom a fejlődését és nagyon örülök neki.

3. az Egyenes labirintus szerintem rettenetes volt, egy nagy svindli, a rendező koncepciótlan, átgondolatlan és félkész munkája, ugyanakkor sokak számára megható és drámai volt, állítólag még sírtak is rajta emberek, úgyhogy ... el is határoztam, hogy nem fogok rosszat mondani most egy darabig senkiről és semmiről sem, csak a jóra fogok koncentrálni....

. 

.

.

. 

ma azt mondtam valakire, hogy hülye picsa és egy másvalakire szintén valami hasonlót, úgyhogy ennyit a jóra való törekvésemről. :D 

Fogok indítani egy kampányt.

Először nektek kellene tudnom elmagyarázni, miről.

Én nem ismerek olyasvalakit, aki nem szorong a szülőségen. Akinek nem mondták, hogy kéne még, túl sok, soha nem lehet gyereke, császár kéne, nem kéne, mér kellett, nem kellene így etetni, túl kicsi, túl kövér, nem beszél elég jól, hármasa van.

Pedig az anyja tudja a legjobban. 

Anya barátnőim vannak, eggyerekes, kétgyerekes, háromgyerekes, meddő, túl fiatal, túl öreg, abortuszos, vetéléses, örökbeadta, örökbefogadta, nem is akarta. Ezek közül egy sem kulcs az önbizalomhoz. A legtöbben a körmünket rágjuk, szülői bűntudat, kételyek, nem merem elmondani igazán, mit gondolok.

Pedig a nő legfontosabb szerepe az anyaság, akkor is, ha nincs is gyerek.

Szóval erről szólna a kampány, hogy bízzunk már benne, hogy mi tudjuk a legjobban. Graikák és gondolatok vagy fotók és történetek. Ez utóbbiban több a tapasztalatom, és ingyen fotókkal dobálhatok meg családokat.

Ja.

És apákra is vonatkozik.

A szlogen, hogy Have you got TYM? vagy Go with the TYD, a rövidítések azt jelenti, hogy trust in yourself, Mum, vagy trust in yourself Dad.
És az egész arról szólna, hogy mindenki ugasson bele az anyja dolgába kérdezetlenül, baszki.

Mit szóltok?

L. pár napja volt egy éves, sok mindent lehetne írni erről meg pláne az elmúlt egy évről, de ami most eszembe jut, hogy azért ez elég sok idő, és nem is mondanám, hogy tegnap történt, mert egy kicsit olyan, mintha két-három éve, de ennek ellenére mégis csak egy rettentően, sőt sokkolóan friss élmény, hogy van egy gyerekem.

Pedig hát egy éves.

Megint írt a jós!

Ti kaptok ilyen leveleket?

Hogy km hosszan taglalja, hogy valaki őrülten szeret, megprobalta megmondani, de fel, allandoan ram gondol, ismerni akarja az almaimat, sot meg akarja velem valositani azokat es legszivesebben hajnalig tarto orultkodes lenne koztunk.

Na most. Valljuk meg őszintén, szerintem ilyen tarot lapok a vilagon nincsenek! 

Ma oktober 5-e van.

Hat, itt talalt ez az ősz is.

Tavaly ilyenkor már nagyon kinba' voltam, az olasz fiuval egyetembe'! Estenkent egyutt cigiztunk. Adott cigit, kapott borravalot. 

Haverok voltunk, orakig tudtunk beszelgetni.

Nem tudott németül, én hoztam vissza az olaszt.

Tul sok fenyomag, tul koran, azt mondta, (alpesi olasz), sok ho lesz.

Kurva sok ho lett, 1,5 m is tan. Fejig ert.

Tavaly ilyenkor millio szinben játszott a Svajci Nemzeti Park es komplett kornyeke.

Azt mondjak, hosszu osz lesz, nyar volt ma!

Nemsoka vege, es nem titok:

Nem várom.