Összes blogok

Aurórai hadihajó nyíltnapján a hadi helikopter mellett álldogáló fiatal, kicsit pocakos repülőtiszthez sétáltunk oda Ikivel a karomban.

- Jó napot, a kisfiamnak van néhány kérdése. Lehet?

- Persze! - kiáltja a replülőtiszt fehér-kék Star Trekkes egyenruhában, és azon csodálkozom, miért nem tiszteleg a hangnem mellé.

- Csókolom, - kapkodja a levegőt Ikike - és milyen mélyre repül a helikopter?

- Nulla láb! - kiáltja a repülőtiszt, tisztelgésre emlékeztető mosollyal - Alapvetően, ha tengerszintre érkezel, a helikopter a teljesítménye határához ér!

- A kisfiam azt szeretné kérdezni, hogy milyen magasra tud repülni a helikopter. - fordítok mosolyogva, mert erről már beszéltünk Ikivel.

- Tízezer láb! - kiáltja a repülőtiszt - Az megközelítőleg két mérföld!

- És... - néz rá Iki a kiabálós bácsira - az magasabb, mint a hegy?

- Ezeknél a hegyeknél becslésem szerint magasabb! - kiáltja a repülőtiszt.

- Ó - mondja Iki, mert végre megtudta, amire kíváncsi volt.

azt hiszem, vissza kéne térni :)

helló, sarok! 

,, Sokat tanultam, nem bánom azt, ami történt. Megerősített abbéli hitemben, hogy mint lelki lények örömünket és szenvedélyünket kell követnünk, és egymást megihletve kell élnünk. Minden más ebből következik. Amikor ihletet találunk, cselekednünk kell magunkért és másokért. Még akkor is ha nehéz a döntés, vagy ha valamit el kell vetnünk magunktól , és tovább kell lépnünk.,, Aron Ralston 

Ilani kirakta a játékait a szőnyegre. A kisszéket két lépés távolságra az egésztől. Most keresztbetett karral ül a széken. Ő az óvónéni és felügyel.

Sokszor látok esküvős fotókat és mintha minden, de minden a menyasszonyról szólna. Nem a párról, hanem a nőről, a többi csak a körítés. Biodíszlet a tündérmese megvalósulásához.

Voltam Yamaton. Sok-sok éve akartam már menni, de elfogyott a jegy meg volt valami. Helyette a tesóm egyszer elvitt egy másik dobos koncertre, az is pompás volt, csak más. 

Szóval Yamato. Egész testtel vert dobok, rezonáló szegycsont, látvány és filozófia, extrém erőbedobás, színek, fény, majd kis vicces gegek, aztán visszafogott pengetés, majd megint az őrület. 

Megyek ha lesz megint. Eszméletlen volt.  

    ,, Annyi ember él boldogtalanul, de nem veszi a fáradságot, hogy megváltoztassa az életét, mert biztonságos, alkalmazkodó és konzervatív életmódra nevelték. Ezen tulajdonságok látszólag boldogságot hozhatnak, de a valóságban semmi sem károsabb, az ember kalandvágyó szellemére, mint a biztonságos jövő. A kalandvágy az ember lelkének lényegéhez tartozik. Az élet szépsége az új élmények átéléséből fakad, és nincs nagyobb öröm a folyton változó láthatárnál, ahol minden reggel egy új nap kapaszkodik fel az égre.,,   

  ,,  Nyilvánvalóan elegem lett azokból, magamból is, akik nem várnak el maguktól annyit, hogy valamit kezdjenek saját magukkal-emberekből, akik csak annyit tesznek, amennyit kell, sose annyit, amennyit tehetnének. Megkaptam tőlük azt a fertőző magányt mely minden elfecsérelt nap végén kopogtat. Tudtam, hogy ennél többre is képes vagyok... ,,

Az emberek reggelente nehezen ébrednek. Hogy miért? Mert szenvedni fognak, tudják, hogy szenvedés vár rájuk. Nem azért ébredsz reggel nehezen, mert keveset alszol, hanem azért, mert nem szereted azt amiben élsz. Olyan jó lenne tudattalan állapotban lenni. Az emberek ragaszkodnak a szenvedéseikhez, és jobban félnek a változástól, és emiatt ragaszkodnak inkább a szenvedéseikhez. Hogy ez igaz, hogy szar, de ezt legalább túlélem.Ami ehelyett lehet, az lehet h még rosszabb. Az elmének az a célja, hogy problémákat keressen, és megoldjon. Ha nincsen, akkor kreál. Ezért nehéz boldognak lenni tudatosan. Ha ugyanazok az élményeid vannak, akkor ugyanazokat az idegsejtjeidet stimulálod. A jelenlegi problémáidat nem tudod megoldani a jelenlegi gondolataiddal. Ugyanazon a tudatszinten nem tudunk megoldani problémákat, mint ahol létrehoztuk azokat...

Minden országban élnek olyanok, akik nem tudnak, nem akarnak, nem képesek betagozódni a társadalomba. Ők élnek Amerikában lakókocsiparkokban, máshol favellákban, megint máshol meg egyszerűen vándorolnak.

Most hozzák haza Gecse Balázs Gergő jószágait. Szerintem nem lehet mást mondani rá, ha konkrétak akarunk lenni, csak azt, hogy hajléktalan volt...