2 hozzaszolas
Összes blogok
2021/02/03
2021/01/16
Egy befejezetlen történet vagyunk...
Egy befejezetlen történet vagyunk. Egy félbe maradt mondat, egy idő előtt szétpukkant szappanbuborék, egy soha be nem teljesült szép ígéret. Egy életerős, szemet gyönyörködtető növény, aminek érthetetlen módon túl korán lehullnak a szirmai, és soha nem borul színpompás virágba.
Egy óriás felirat vagyunk a repedezett filmvásznon: vége, a szó pofon üt, arcunkba kiált, fel sem készültünk rá, az előző képkockán még nevettünk, még boldogok voltunk. Egy hirtelen és váratlanul elszakadt régi film vagyunk, és a gépésznek nincs ideje, sem kedve már bíbelődni velünk, leír, leselejtez, megszabadul tőlünk.
Egy gyönyörű álom vagyunk, amire már nem emlékszem reggel, és álomittasan a hatásod alatt, boldogságdelíriumban próbállak leírni, de kezem sután lóg, és agyam képtelen felidézni, amiben részem volt. Egy elfelejtett álom vagy, egy lassan elpárolgó érzés vagy, egy illanó illat vagy a kézfejemen, egy gyengülő érintés a nyakszirtemen, egy kéz a derekamon, egy figyelő tekintet, aki messziről néz, távolról vigyáz, de már nincs velem, nem akar velem lenni.
Ül a vállamon a szerelmünk, kitárt óriás szárnyakkal, beterít, kisajátít, magának akar. Ül a mellkasomon, szorít, szaggat és néha giccses szíveket rajzol lelkem sivatagi homokjába. Újrarajzolt engem, és más színre festett, a kontúrjaim halványulnak, és tükörbe nézve nem nézem a testemet kedvteléssel, és veled együtt valahol nagyon mélyen elveszett benne a valódi énem. Elvesztem benne én, mint egy mohos szélű, jéghideg vizű feneketlen kútban.
Ül a vállamon ez a szerelem, karvalykörmeit a vállamba mélyeszti, és a semmi ágán hintáztatja a szívemet. Lenyomnám már a kezemmel a nehéz rézkilincset, és kilépnék oda, ahol nélküled kell majd élnem...és gondoskodsz majd róla, hogy csak az érthetetlent, a hazugot, az idegent és az ép ésszel fel nem foghatót vigyem magammal belőled.
Egy befejezetlen történet vagyunk. Egy félbe maradt mondat, egy idő előtt szétpukkant szappanbuborék, egy soha be nem teljesült szép ígéret.
Király Eszter
2021/01/07
Azért jöttem ma ide, mert a sötét gazemberekből most még nincs kiút.
Még zajlik a harc, Jó és Rossz közt.
Hú, de zajlik.
Nem tudom, mennyire futja.
Harcolunk. Teljes erőből, a Szeretet oldalán.
Most úgy érzem, takarodhatnak a sötét erők.
Most egyre inkább, napról-napra azt érzem, az emberek szeretik egymást!
A kutya a macskákkal alszik. Sose volt ilyen korábban.
Aki nem áll be a sorba, az meghal.
2020/12/14
Én már régen tiszta kari lázban égek.
Bevásároltam mindent.
Karácsonyfám is van. Feldíszített. Nem mindig világítom ki, hogy a falu pofaja ne azzal legyen tele, hogy "idén halt meg az anyja, de ünnepel!"
Pedig ezt pont nem ez viszi.
Elkezdtem ki-nagytakaritani.
Háttt.... Ő.....
Izé. Ráfér a házra!
De Karacsonyig kesz lesz.
Mint az összes süti.
A ház illatozni fog.
Meleg lesz.
Béke lesz.
Így lesz!
2020/12/02
2020/11/26
2020/11/18
2020/11/06
Próba-cseresznye?
2020/11/05
Szükségünk volt ősi istentermészetünkre
mielőtt túldokumentáltunk egy érdemtelen
kort és teleírtunk minden fát, hogy fogyjon
és a mosolyoknak így sem maradt elég hely
kicsit több bátorságunk akadt mielőtt a test
az az egy, meg az összes és ami számít
benyújtotta a számát kínosan, esőben, fagyva
hogy darabok szakadtak le rólunk döbbenettel
hogy éreztük a földet talpunk alatt lyukon keresztül
amit más nem lát, nekünk szükségünk és szégyenünk
amikor fájdalmunk az ékszerünk és a vágy csak kifogás
messzebb jutni magunktól egy kis, de elég időre
hiszen ember-kópiák vagyunk, magunké és akik szerethettek
nem kevesebb mint a jövő felé húzó gravitáció játékos szeszélye
s ha csukott szemmel felugorva emlékezel a kép súly ránt vissza
a valódi bőr, a valódi zsemle illatáé, perzsel a tiszta hó képzete
nem az emlék, a jelen tökéletes, hogy nem csak az megy el
akit küldenek, hanem akit elengednek, maradék nélkül, lábbal előre
a választás paradoxona: hogy szabad, de belőle következmény fakad
négykézlábon állva az eget bámulva, ráehelem az áruló csillagokat
csapda, te édes lelemény, énekeld velem, hogy a cenzúra az értékrend
HIÁNYA és ne hagyd eldönteni, hogy végül a szerelem vagy a szerelmes
HIBÁS ezzel tedd könnyebbé a bíbor selymemet, amivel felfogom érzéseimet
"Tudnak a Sakálról!" és mennyire mindenről nem, ezért hát koccintok veletek
2020/11/02
Őszinteség ???
Az őszinteség azt jelenti, hogy kezdettől fogva van bátorságunk vállalni önmagunkat.
Érett érzelmekre vágyunk, melyben biztonság bizalom és otthonosság van, ahol letehetjük, a múltcsomagot, és ahol ott van ő, aki óvatos kezekkel, szeretettel segít kicsomagolni. Mindannyian ilyen őszinte, maszkok nélküli, kitakart arcú szerelemre vágyunk. Ám felnőtt emberi kapcsolataink gyakran csak lazák, felszínesek, és egyre inkább nyomaszt a felismerés, hogy az érdek, az érzelemmentesség, a sekélyesség, a felszínesség megszállta ezt a kort, és az őszinteség, tiszta érzelem csak ritka madár.
Az emberi kapcsolatok csak illékony érdekkötelékek lettek, a szerelmek csupán ideiglenes, sebgyógyító ámokfutások és ha egyikünk őszintén megnyitja a szívét, kezdődik a héjanász, a drámai összeveszések és nagy kibékülések, a se veled, se nélküled viszonyok, melyekbe valamiért mégis invesztálnánk.
Ádázul átlépnénk a kapcsolat beszűkült határait, minőségi időt, figyelmet, kedves szavakat, beszélgetést, intimitást, egymásra figyelést, igazi érzéseket várnánk, hiába.
Kell ez nekünk? Akkor inkább szívet zárunk, és semmiségeket, üres frázisokat, hazugságokat puffogtatunk önvédelemből, és a másik legyen inkább szabadidő partner, barát extrákkal, vagy akármi más, közben szögesdróttal védjük a szívünket, ne is próbálkozzon összetörni.
Már az induló kapcsolatokban is az őszinte, tiszta, világos szavak hiányoznak leginkább. Félünk megnyílni, óvatos közeledéseinket átjárja a bizonytalanság. Pedig ideje lenne végre álarcok nélkül szelíden, de határozottan kimondani amire vágyunk, amit keresünk és nem azon aggódni, hogy a másik majd hanyatt homlok menekül az ,,érzelemlavina,, elől. folyt...