Összes blogok

A Budapest régi képeken csoportban Mancika nagymamucikája 3 évesen a komód mellett, a kispolgári lakásban. A jó ég tudja hol, vélhetőleg azért Budapesten.

Jóska bácsi ükanyjának cselédkönyve. Nagybácsika utazási igazolványa.

Politikai csoportban egy császármetszés jól dokumentálva videón. Kérdeztem, hogy miért gondolta alkalmasnak ott megosztani, mondta, hogy érdekes szerinte és tök kevés alkalommal lehet ilyet látni.

Blogban a csaj cuki képet tett fel egy kiskutyáról, hogy engedélyt kért az anyukájától, hogy lefényképezhesse az ebet. Nem, nem a kutyamamáról van szó.

 

Hát nem tudom. Biztos szembe megyek a forgalommal. 

Elolvastam az indexnek ezt a rémisztő cikkét, miszerint az egész vendéglátás fullon van a drogokkal, és alá kell irnom.

 

Egy este most nyáron, mar este nem dolgoztam, szóval, mikor felugrottam egy kis tejert a muzlimhez, már nem számítottak rám.

 

Kihúztam a fiókot, óhatatlanul nem tudtam nem észrevenni a narancsszeletelo vagodeszkankon a kinalatunkkal abszolut összeegyeztethetetlen fehér kis kupacot, ami pont a gazdáját várta, legvalószínűbb módon- a főnököt. 

Mert a nemeccsaj őrizte épp ezt a kis fehér halmocskat.  

 

És így utólag, mindent megmagyaráz...! Ezt a furcsa változást, a nagy bajtarsiassagot köztük, a sorból kilogasomat... Az idegbeteg kirohanásaikat.

 

Azt mondja a cikk, hogy ezt azért csinálják, hogy birjak a hajtást! Aha. Szóval ez is meg van magyarázva.

 

A faszt!!!Egy kis éttermi tányérral rohangálas nem a BÁNYA!!!Hagyjuk már ezt az agyhalott dumát. Azért drogozol, mert mindamellett, hogy kurva sok pénzed van, még ajándékba kaptál egy lelki ürességet is, mert egy mentális toprongy vagy, és mar nagyanyadnak se kellett megerőltetnie magát semmiért. Egyszerűen nem érzik a kihivast semmiben.

Amióta elhatároztam, hogy a további életemet a lét elviselhetetlen könnyedségevel szeretném élni, azóta az életem konkrétan

 

elviselhetetlen.

 

Elviselhetetlenek az emberek, a helyzetek, a szituációk.

 

Ha én nem viszek poént mások életébe, senki sem nevet.

Rettenetesen sok a gonosz ember.

Napot vinni olyan emberek életébe, akik nap, mint nap szar emberek szarjaban úsznak,

hát igen embert próbáló.

 

Főleg, hogy ugyanebben a szarban úszok.

 

És háttt...

 

 A változatosság gyönyörködtet. Az legalább.

 

Ma a fonoknom egy mondatában a volt főnököt fedeztem fel. Sok jó nem várható. Menekülhetneki skala 10-en 9,7.

Tegnap meghirdették a telefonom...

Nincs hozzá töltő, (mert az nálam van).

 

Írtam a CSAJNAK, hogy érdekel.

,, Az elégedettségben, a múltjukkal és a jövőjükkel összhangban élő- röviden boldog- emberektöbbnyire saját maguk alkotta szabályok szerint élő személyiségek. Akkor esznek, amikor éhesek, akkor alszanak, amikor álmosak, azért dolgoznak, mert örömük telik benne, és a saját szempontjaik szerint kötnek barátságokat, kapcsolatokat. Ismerik a saját indítékaikat és korlátaikat. Megteremtették a maguk kis választási szabadságát. Ők nem akarnak túl sokat maguknak. Talán becsvágyó álmodozók, nagyszerű építők és alkotók, de céljaik nem önzőek, amennyiben a megvalósítás során nem a genetikai, a kulturális vagy az önérdekű parancsoknak engedelmeskednek. Azért teszik, amit tesznek, mert örömmel néznek az élet kihívásai elé, mert élvezik magát az életet. Úgy érzik, részei a világegyetem rendjének, és azonosulnak a harmonikus fejlődéssel.,, 

Hónapokig gondolkoztam a fürdőszoba hogyanjan.

Aztán annyian baszogattak már a faluban ezzel a ciganygyerekkel, hogy miért nem őt hívom, hogy egy napsütéses kora tavaszi estén fel találtam hívni!

 

Még aznap este taliztunk a helyszínen.

El is vállalta, mondta mennyi, nem volt kevés, elfogadtam. Aszontak jó... Felülok a nyelveknek, ennyi ember nem lehet hülye, ennyi ember nem lehet rosszindulatú.

 

Egy hét múlva szét volt verve a fürdőszoba, csutra.... Falig. Kiszedve minden vezetek, víz, szennyvíz.

Csak lestem, hogy mi van itt nálam...

 

Nem tom kell-e emlitenem, hogy a kertbe jártam szarni, hugyozni.

 

Egy hét után raszoltam, hogy belefog-e a megvalósításba valamikor, mert utálok már a kertben szarnu, mert nincs takarásban, de legalább a 30 éves kezdő erdő takar...

 

Az volt a baj ugye, hogy a lelkem Pesten dolgozik, es csak esténként ért rá.

 

A lényeg y hogy egy aprilisi reggelen elmesélte, hogy szerinte hogy legyen a fürdőszoba elrendezése.

 

És ha valaki azt hitte, ez egy rossz csattanoju sztori, azt megcsaltam.

 

Mert kurvára kitalálta a fürdőszoba designjat. Eleddig mozdulni se lehetett, most táncolni is akár!!!

1 hónap alatt kész lett. 3 hetet vártunk a csempere. De még így is megérte.

 

A legvégén meg kellett mondanom neki, hogy csipjen meg... Hogy nem almodok!

 

PS: apám nagy hodoloi. Állítólag tőle tanult a munkásom apja, és nagyon hálásak apamnakm

PS2: volt ám üvöltozes rendesen! Ne felejtsük el, hogy kőműves lánya vagyok, közgazdász vagyok, de tudom, hogy telibe kell kenni a ragasztót csempezeskory mertb5 év múlva lepotyog.

Tudom, hogy mi a szilo és a ragasztó közti különbség. Továbbá sokat kérdezek, ha a saját logikám diktál. Minden munkasember herotot kap tőlem. Pedig csak egy csupa nagybetűs NŐ vagyok.

Egyszer kiseloadast tartottam otthon a német nyelv grammatikajabol, és a csattanó az volt, hogy mivel ezzel kellett töltenem a gyerekkorom, szerintem nem csoda, hogy iszok!

 

A német nyelv nyelvtana olyan cikornyas, és annyira magolos, annyira nehezen nyilnak meg pusztán az első összefüggő parlagi mondatok, hogy az emberek zöme feladja a legelején, pláne, ha az első tanult nyelv az angol volt, mert ahhoz képest aztán brutális különbség.

 

Sose felejtem el, mikor Ági barátnőm mesélte, hogy a Hallo, der Zirkus kommt!-bol feladták nekik otthoni fordításra a leckét, és Ági barátnőmnek beletort a bicskája az "Ich weiss es nicht! forditasaba. Mert a szótárban a weiss az fehér. Szóval az jött ki, hogy "Én fehér, az nem!". A szótár meg pont leszarta, hogy az a wissen-nek a rendhagyó ragozasa...

 

És most azon tanakodtam magamban így csendesen, hogy egy ilyen grammatikaju nyelvben hogyan HOGYAN fordulhat elő, hogy az eloszavas sie egyszerre: nőnemű ő, Ön, Önök, és ők EGYSZERRE?!

 

Hogy lehet, hogy ilyen körülmények közt töresztenek ki az idióta németek világháborúkat? Mert mindig felreertenek valamit, vagy felreforditjak?!

 

Egyáltalán egy nyelv, hogy teheti a mondat lelket, azaz egy cselekvést vagy történést tartalmazó mondat lényegi elemét a MONDAT LEGVÉGÉRE, ha a kötőszo azt MEGKÖVETELI, mert mondjuk "jollehet", vagy bármi KATI szorendes baromság.

 

Hogy ugye, hogy értelmetlen?

 

Mint a gyenge, vagy vegyes ragozásu hímnemű fonevek? Dem Herrn?! Az úrnak? Des HerzENS? Den Hasen?!

 

Meg az összes kurva kivétel? Az essen ragozasaval a mai napig küzdök. Ich ass. BAZMEG!! Ettem!; Iss! Egyél! Esst!

 

És akkor: multidos már modbeli segediges történet.

Ich hätte gegessen.

Ich hätte essen müssen.

Obwohl ich essen musste,

 

Obwohl ich hätte essen müssen!- borul a KATI, mert tul sok az ige.

 

Pedig mire ide eljutunk, az 5 év kb. Mert előtte meg kell tanulnod, hogy einen kleinen Salat, (egy kis salatat) a határozott nevelők, a hatarozatlan nevelők, a melléknevek és a fonevek ragozasat, 3 nemben, és 4 esetben!

 

Azt meg hagyjuk, hogy egy kanadai fonoknom saját bevallása szerint 2 honapig gyakorolta a Schweinsgeschnetzeltes" nevű kajat, ami kb a mi pörköltunk...

 

És azért nem szeretnek a nemetek scrabbelezni, mert Bodenschleifmaschinenverleih, szoval padlócsiszolokolcsonzo, BÁR, ez magyarul is ütős.

 

Ma egyszer már kirúgtak.

Ma egyszer felmondott a nemeccsaj.

Ma egyszer már felmondtam én.

Idén hajnalban felmondtak a nemeccsajnak.

 

Feladat:

Időrendben összerakni.

 

És megkapni a valóságot. Mindezutan.

Várjatok! Még úszok a nélkülözhetetlensegben egy kicsit!

Csak egy kicsit!

Aztán eluszik a pici hal. Még él!

 

 

Tök fura, hogy az egész világ csurdongol!

Ma úgy értem, ciganyra ropja. Magyar mintara!

 

Hadeteso, hello, hello! Can you hear me...