Banyek, itt a világ egyik legjobb dala, én meg megfeledkeztem róla eddig.
Jobb később, mint előbb, úgyhogy álljon itt a világ egyik legszebb szerelmes dala, Louie Austen, mindenki műfogsorral mosolygó, ide-oda táncikáló, élettel teli osztrák nagyapjának előadásában.
Az Amore (I Love You) nekem régi nagy kedvencem, a faszi a nejének írta még régebben és már kétszer volt olyan, hogy a fazon két méterre énekelte ezt tőlem, a drága kedvesem pedig kétszáz kilométerre volt tőlem.
Ez egy kibaszott szar érzés tud lenni, akkor is, ha a dal egyébként kurvajó.

A nóta már nyolc éves, figyelni kell a szövegre, mert baromi aranyos és hangulatkeltő, a dal maga pedig frenetikus.



úúúláláláláláúúúúlá

Ezzel oltok, ha épp nagyon jó buli van, vagy épp nagyon nem mozog senki.
Szerintem zseniális.
Van benne Sex Pistols, Fatboy Slim, Justice, Basement Jaxx és persze Dire Straits.

Dj Moule követte el, akinek nem ez az egyetlen jó munkája.
Én legalább tizenöt mashupját játszom rotálva, hangulatfüggően.
Zseni a srác.



Ehun

Régebbi darab, de zseniális.
Fanka, Szabó Balázs, Phreek, Gőz, Deego, Phoenix mindez Wherdee remixében.
Békét.



Valahol más van / messze a sárban / valahol másznak / messzire szálnak

Ezt meg csak úgy:



Én még emlékszem arra, mikor nem minden nő volt a szemünkben szajha

direkt nem kaptok új matériát egyébként

Nem írok sokat ehhez, mert rohadtul nincs időm, a lényeg, hogy Sonny Jim (Sonny J) "Disastro" című lemeze már kint van, ez pedig az egyik legjobb dal rajta.
Azért mondom, hogy az egyik legjobb, mert 1. ebből van klip, ami szintén aranyos, 2. a "Can't stop moving"-ot már asszem posztoltam (de ha nem itt áradoztam róla, akkor máshol biztosan), 3. van még egy jó pár jó dal.
A hónap lemeze, a hónap dala.
Szerintem zseniális.



Piff-püff-paff

Holnap nekem elég kemény napom lesz, ez pedig simán le tudott nyugtatni.
A dal maga régi country, Skeewiff pedig egy kibaszott zseni.



Tábortűzhöz vele!

Ez egy érdekes dal, mert bár rá lehet húzni a "skatepunk" vagy "numetal" jelzőt, a dal 1995-ös, tehát jóval a Limp Bizkit, a Linkin' Park és hasonló hülyeségek előtt készült.
Valahol olvastam azt is, hogy az egykoron hardcore-t játszó Beastie Boys "Fight for your right"-ja numetal, mert rokkos, ugyanakkor reppelnek benne.
Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy fejbelövöm magam.

Tehát ez nem numetal, az Injected című lemez, amin ez a dal van pedig profi munka, érdekes hibrid, de nem csak hogy hallgatható, szerethető, de bármikor le lehet bontani rá egy nagyobb téglafalat.

Bár rendkívül ütős, kemény muzsika, a Phunk Junkeez azóta már nyúlkált a pophoz, a funkhoz és egy kicsit jobban belemerült a hiphopba, újabb dolgaik sokkal érettebbek, könnyedebbek és lazábbak, szóval fejlettebbek.
De ha egyszer ide jönnének nyomni egy koncertet, azt a hangulatot várnám el tőlük, amit ez a dal az elejétől a végéig képvisel.

A dal a "Töketlenek" (National Lampoon's Senior Trip) című film zenéje.



Kalapácsot ide

Az Audio Bullys-t szokás összemosni az angol elektro-vonallal, pláne amióta megcsinálták a Nancy Sinatrás "Bang-bang"-feldolgozásukat.
Szerencsére, nem mindig csináltak szar zenét, ezt bizonyítja első albumuk is, a 2003-ban megjelent "Ego War", amin a house, a pop, a dance és a UK-Garage stílusok keverednek jól.
Nem ez a kedvenc dalom a lemezről, de talán ezt játszották a legkevésbé szarrá a rádiók annak idején.
Szerintem profi munka.



havazik

Nem vagyok egy liberális ihletésű gyerek, az ziher, ellenben a Ween "The rainbow" című dala az egyik legviccesebb dolog, amit valaha hallottam.
Általában végig tudom röhögni.

A dal a South Park "Chef aid" című lemezén jelent meg, amin még van pár finomság, érdemes beszerezni.



Buzi szivárványok

Amúgy is híve vagyok a 90-es évek kvázi-alternatív popzenéjének, de a Blind Melon (szerintem onehitwonder) zenekar "No rain" címűje kiesik minden kategóriából.
Mindenki döntse el maga, hogy mit érez tőle, nekem az egyik kedvencem.

Jelenleg kizárólag azért került ide, mert megint vihar van.

A dal egyébként Howard Stern önéletrajzi filmjének, az "Intim részek"-nek egyik betétdala.



Ne ess, eső, ne ess

Igen, ennek a dalnak az eredetije szól az Oscar című filmben, amikor a Sylvester Stallone meg a szakácsa arról beszélgetnek, hogy Oscar belépett a seregbe és Európába ment.
Már ha jól emlékszem.
A dal tuti, a beszélgetésben nem vagyok biztos.

Jó régi swingekhez nyúlni lehet, hogy manapság már korántsem újszerű, vagy épp figyelemre méltó megoldás, lehet hatásvadásznak nevezni, de kizárólag akkor nem figyelemre méltó és csak akkor hatásvadász, ha a végeredmény szar.
Kormac viszont egy zseni.

Hiphop alapra ráhúzni swinget merész vállalkozás és ezt a "Scratch Marchin'" EP is bizonyítja, vagy épp a legújabb, "Good Lord" című EP is.
Ehhez érteni kell, ezért buknak bele oly sokan.

Ez nem a jazz alapú, nagyon osztrák, Parov Stelar-féle vonal, ami annyira el fog szaladni az elektro világa felé, hogy felismerhetetlen lesz két album múlva - ez kéremszépen marad ilyen.
Laza, érthető, szerethető.

Kormac amúgy dj-ként funkcionál szabadidejében, érdemes belehallgatni egy-két szettjébe, mert a ma topon lévő "világélvonalbeli" lemezlovasokat halomra verné technikában, szelektálásban, keverésben, akármiben, ebben biztos vagyok.
(Az már csak szubjektív, hogy megnéznék egy battle-t vele és Featurecast-tel, de istenem, az ember álmodhat is néha).

A "Scratch Marchin'"-ról a "Rainstorm" című dalt szerettem volna választani, de abból készült egy lenyűgöző videoklip, így azt kapjátok, zenében pedig a címadó dalt.
Szerintem szeressetek bele nyugodtan.





Oldstyle

Kormac 2008. november 8.-án dj-zik Bécsben, a Café Leopoldban.