Készülődünk.

Ma reggel átvittem Nikonak az edényeket, kanalakat, ilyesmiket - remélhetőleg jó szolgálatot tesznek Dórinak a következő félévben. Dóri ugyanis majd januárban jön, addig pedig egy ismerősénél pihenget a sok szépség.

Aztán takarítottunk - már látszik a vége. Felsepertem, felmostunk, kiganéztük a fürdőszobát meg a vécét. Csak ebédelni álltunk meg.

Pontosan így képzelek egy könnyes búcsút Finnországtól.

Thomas mindenesetre nagyon aranyos volt: még tegnapelőtt felhívott, hogy kedden volna-e kedvünk csinálni valami jót délután. Persze, hogy volt: elmentünk egy Molly Malone's nevű ír kocsmába, ahol forró csokit szürcsölgetve beszélgettünk a diplomáslét nehézségeiről. Mellékesen lett egy Science of sound című könyvem is, alig a bolti ár feléért: Thomas egy sráctól vette, aki kapta valami ismerősétől, aki szintén vette valakitől - tippre olyan hatodik-hetedik tulajdonosa lehetek az amúgy tökéletes állapotú könyvnek...

Tegnap karácsonyoztunk Báránykával: kaptam egy shakert, ő meg Jézus nyelvén az összes Sherlock Holmes-történetet, díszkiadásban.

Holnap indul a repcsi, tízre kellene kiérni a repülőtérre. Dél után nem sokkal Koppenhágában leszünk, majd onnét egy másik géppel (újabb felszállás, király!!) Budapest. Már várom.

Ami az isit illeti, úgy fest, hogy nagyjából-egészéből teljesítettünk: lett négy tárgyam, egymár biztosan megvan, a másik hármon még egy hónapig kotlanak Otaniemiben. Az akkreditáció az még jó pár kör lesz...

Úgy tervezem, hogy ezt a blogot tördelve, kiegészítve és összefűzve felteszem a többi utazós napló közé ide: http://home.sch.bme.hu/~zsombor

Most kissé hülyén érzem magam. Két hónappal ezelőtt annyira vártam ezt a pillanatot, hogy ihaj, de most, hogy itt van - leginkább maradnék... jó itt. Mindenestre csomó minden megváltozik, ha hazamegyünk, ettől is félek egy kicsit.

De majd valamit csak kitalálunk.

Tegnap hivatalosak voltunk Anttiékhoz. Már jó előre tervezgettük ezt a pre-karácsonyi partit, hiszen Antti nagy vigyorogva mesélte, hogy náluk Igazi Finn Szauna van: nem olyan szar villanyos, mint mindenhol, hanem olyan, amit fával kell felfűteni.

A tegnapi vizsga fáradalmaitól kissé bizsergősen ballagtunk ki a vasútállomásra, ahol összefutottunk Thomasszal meg a többi kölökkel és felszálltunk a vonatra.

A célállomáson Antti már ott várt minket. A dolog kutyasétáltatási alibinek is tökéletes volt, ugyanis ott ugatott a póráz végén egy Csekélyértelmű Szőrgombóc, aki a keresztségben a Bella nevet kapta és jelen pillanatban feltűnően érdeklődő pillantásokat vetett Antti lába mögül a vonatról leszálló, igen ronda emberekre.

Útra keltünk és ballagtunk egy negyed órát Anttiék házáig. Odabent teljes őskáosz fogadott: tipikus legénylakás, háznyi méretben. Antti körbevezetett benne, megmutatta az obligát Offspring- és Tiktak-posztereket és a Fatüzelésű Szaunát.

Csináltunk mindenféle jót, főztünk glögit (gyakóatilag forraltbor, csak épp a finnek túl hülyék ahhoz, hogy maguknak beletegyék a fahéjat meg a szegfűszeget és ezért előízesített glögit vesznek a boltban) és igazi Karéliai Sütit. Ettünk már ilyet Péterváron, de ez most sokkal jobb volt.

Antti már délután begyújtotta a szauna kályháját, így rövidesen jött, hogy akár ki is lehet próbálni - nosza, rövidesen ott izzadtunk mindannyian a kályha körül. Okosok azt mondják, hogy a fás szauna más - igazuk van. Hatvanöt-hetven fok egy villanyos szaunában nagyjából annyit jelent, hogy az ember ücsörög és várja, hogy történjen valami - de nem, csak néha csordul le egy-egy izzadságcsepp az orráról. Fatüzelésűben viszont sokkal komolyabbnak érződik a dolog, pláne, ha ott van az a dolog, amivel pompás játékokat lehet játszani multiplayerben: a nyírfaág.

Az fontos ugyanis.

Állítólag serkenti a vérkeringést, ha az ember csapkodja magát vele (tisztára, mint a szerzetesek a Gyalogg-galoppban), de igazából közösségi értéke van a dolognak elsősorban: nem kellett hozzá sok idő, egymás hátát csapkodtuk vele.

Az estében az volt a legfurcsább, hogy úgy beszélgettünk-ittunk Thomassal és Anttival, mintha nem öt nap lenne vissza finnországi utunkból. Egyszerűen nem vettünk róla tudomást - mindannyian tudtuk, de nem érdekelt senkit.

Az este vége felé Antti mondott egy szívszorító tósztot és cserébe megköszöntünk mindent. Búcsúztunk, akárhogy is: Antti mindenkit átölelt és megígérték, hogy nyáron összehoznak egy kelet-európai interrélt.

Ehm.

Mindegy. Értitek.

We're leaving together
But still it's farewell
And maybe we'll come back
To earth, who can tell
I guess there is no one to blame
We're leaving ground
Will things ever be the same again
It's the final countdown...
The final countdown

Nála vizsgáztam tegnap adatbányászatból - eredmény egy hónap múlva.

Hitetleneknek: Herr Toivonen neve olyan az adatbányászok körében, mint mondjuk Teller Ede az atombombabizniszben.

Remélem, el tudja olvasni az írásom ;)

Tegnap kiprószáltam:



Nyamm.

A finn nemzetbiztonsági minisztériumban krízis van. Nyúzott arcú finn ügynökök ülnek egy tölgyfa asztal körül Lappföld egyik földalatti bunkerében harminchat órás üléseken és a helyzet megoldásán fáradoznak.

A tét komoly.

Beszivárgó egységek jelentették, hogy az elmaradó hideg időjárás miatt zavargások várhatók. Anarchoszindikalista elemek arra próbálják felhasználni a néptömegek télelmaradás miatti elégedetlenségét, hogy a kiotói egyezményt alá nem író Egyesült Államok ellen fordítsák Finnország teljes szárazföldi, vízi és légi haderejét.

Már csak néhány napunk van. Az ügynökök izzadó homlokkal rágják szemüvegük szárát és megoldást vadásznak. Egyszer csak Mikko, az egyik legkipróbáltabb ügynök szólásra emelkedik és felvázol egy javaslatot:

"Verjük át az embereket! A Finn Meteorológiai Hivatal honlapját ezrek látogatják naponta, árgus szemekkel figyelve, hogy mikor jön meg a tél, az igazi hideg idő... mi lenne, ha mindig azt látnák, hogy a jövő héten lesz csak igazán hideg?!"

Az ügynökök felsóhajtanak, letörlik a gyöngyöző verejtéket a homlokukról. Mikko ismét megoldotta a helyzetet.

...és immáron három hete mindig a jövő héten jön meg a hideg idő, vessetek egy pillantást a Finn Meteorológiai Intézet honlapjára ( www.fmi.fi ).

Még van időnk...

Üzenném Bach János Sebestyénnek, hogy menjen a francba.



Ezt NEM BÍROM elég gyorsan eljátszani gitáron...

...visszaszíva. Szakad a hó és hipp-hopp mínusz öt fok lett :)

Adatbányászatot tanulok, szerdán vizsga. Előadásra nem jártam, mert ugye finnül tartották, viszont a szlájdok meg a jegyzet angol, így elvileg az "individual study" nemes intézményével sikeresen abszolválni lehet a vizsgát.

Őszintén szólva nem gondoltam szeptemberben, hogy ennyire húzós lesz a félév. Hallottam már beszámolókat, olvastam naplókat, de egyik se szólt ilyen mértékű tanulásról, mint amit mi toltunk. Gyakorlatilag egy kétállapotú Markov-lánccal leírható a működésünk: kirándultunk vagy tanultunk.

Év közben is, keményen dolgoztunk. Na jó, nem nyafogok tovább: megyek tanulni.

Ez hihetetlen. Itt vagyunk Északon, Helsinkiben és NINCS HIDEG! Jelen pillanatban mínusz egy és nulla fok között mozog a nappali hőmérséklet, éjszaka talán ha egy fokkal van hidegebb.

Hideget akarok!

Az előrejelzés szerint meg még melegebb lesz a jövő héten...