Azt hiszem rámszakadt egy ilyen lány. Úgy általában is, de ma reggel hétkor egészen konkrétan ez történt. Alszom. Csereg a telefonom. Az ifjú hölgy az, akivel szilveszter óta ilyen párkapcsolat félét ápolunk, és sem én sem ő nem nagyon tudjuk hová tenni. Szóval lekászálódtam a galériáról, a telefonomért, mert persze mért ne hagynám pont ma lent. Ő az, erre járt. Nem teljesen véletlenül gondolom. Tele van a feje. Azt kérdezni, hogy nem jöhetne-e fel és kucorodhatna be egy sarokba. Haza most annyira nem akar... Feljött, most járt nálunk előszőr. Hozzám bújt. Kicsit telefonált még, igazgatta még a parát, ami idáig kergette, hozzám. Aztán ő elaludt én meg símogattam, belefúrtam az orrom a hajába. Órákon keresztül. Mielött a telefonja felkeltett négy órát aludtam, mégis most olyan friss és pihent vagyok, mintha a Karib-tengernél dőzsöltem volna három hetet.
Varázslat.