paprikák

 

 

 

beáta kalapban beállt a jó idő eresze alá

pál ma az orosz pálmák alá araszolt

szerintem egyikük sem látá

hogy jani kifújt egy aeroszolt 

 

nem jó.

 

a triócska sorsa

 

bea kebele kabala

palika cölöpöt kalapál,

janika az ütőket sprézi;

bea bele baljósan káka

zoológ palié a szervál

janika a feszes hálót nézi

de nem szervál

 

ez sem jó.

 

beáta a jó idő beállta elé datálta pállal a kalap alá állást

pál ma egy pálma alatt kínál beának szállást

ám ami alá beállnak, az csak a pálinka hatása

nem pedig a trópusok édes, kenhető lakhatása

 

na mindegy.

 

privacy is the place to be!

 

egy kövér, parókás, aranyórás ember az ablakom alatt rángat egy fát.

pesti est-o

 

bors és penge

 

godnolkodom, tehát vaygok

kölcsön agyból kölcsön ötlet

hajcsomóból lóbajusz lett

az áldiplomás főkórboncnok

alap nélkül képzeli,

hogy ma nem képesítés nélküli

(és nem egy preparátor pénzeli;

ki a többit meg sem neszeli 

mikor a májat a konyhán reszeli)

 

egy fonott kaszkadőr motozva motoroz

forgácsolt farmerén csöpög a jelszedő

szivárvány szemein mosott hullámdoboz

rád sem néz, de tudja, hogy szép vagy

és felszed ő.

hurkákat dobáló klarissza

bordába forduló májával

a nevetség levét issza,

majd kezet ráz egy rájával

hisz az az energia

tiszta.

 

a nyerítve költöző temető

 

a szolga felépítése inas volt

a ház felépítése késik

a fő tervekbe rejtett baj botolt;

az alapot mocsárba vésik.

altatott matador

 

tiszt a lappal indul lefelé a gangon

ki abálva billeg, túlnőtt minden rangon

fűszeres a sorsom, súgja enyves hangon

ujja szeles őrületben ázva csüng egy

bőrharangon

szerintetek is túl pattogós a himnusz?

feszítve pattintja porcait minden egyes hangemelés,

lefelé is páros lábbal ugranak a szótagok.

lélegzetért kapkodnak a zöngületek

a kotta állkapcsa is mozsárba vész

zsibbadó kenyér az állaga

kacagnom kellene

 

mazikana fatouz

hamvadó verda

 

kompótom a járda közé süllyed

szétfolyva próbálja meg ölelni a hölgyet

ismeretei egyelőre nem kiterjedtek

nem tudja még, a zombik a sósra gerjedtek

 

tüdőbomba fújja rám a rongyot

közel érzem már a varangyot

palástot spriccelő ló húz harangot

a belőle kikelő király nem leli a rangot

hiába, nem mindenkinek való a bőrlégzés,

(közepesen hosszú szünet, sóhajtás,)

kivégzés

 

önmagát nyolcszor kicselező kanyar

tép le rólam frontot

hanyag, lazított fogú jóslat

arcomba bomlást ontott,

a plakát a falról omlást bontott,

a felhők egyike áztat egy csontot,

pont ott

 

a bankban

 

párosával járnak pisilni az edények

kétszínű nyomtatványt köpülnek remények

felváltva hordozzák a csücsörítés súlyát

eléjük botlik egy kiskapu, röfögnek, ott

bújj át. 

 

a felcserélt ásó kiáltott felcserért

orcámhoz hátráló zord függöny fénye ért

hiába, törvénytelen ködbe mártottam agyamat

ébredésem tornyára nem lentről vet árnyékot

a kamat.

 

 

képzelt étvágyam rontotta el a karórát

melyet egy fuvarfelhő viselt

ránézésre szóváltásnak tűnő

sárkanyar tornyosult illat formájában elé;

meszesedett rettegése felhabzott, mint a bizonytalan zselé

nesze semmi, fogd meg jól e csendes légi lidércet

és bányászd körömmel a mézzel szennyezett ércet.

 

 

a találkozás tanulságát levonták

(mielőtt engedélyüket bevonták)

az egymást lefejelő hajóvonták.

 

az jelent valamit, ha a próbaidő lejárta előtt 3 nappal a főnököm egy leállított projekttel kapcsolatos feladatot ad? 

 

néhány napja három indiaival ebédeltem a mai wok nevű helyen.

tök jó volt. 

 

a nem-fókuszált narratív séma esete.

 

szénsavas a pofám

 

habzik a létem, mint egy dohos dinnye

kvarcágyúk férkőztek idegrendszerembe

szerinted értem hullott az orosz cár könnye 

ne etess, kussoljál!, azért ezt nem veszem be!

 

botanikus libabőr

 

menj és fuss a kertben egy zsenge kört,

feszítsd be izmod, nyomj le minden körtekart 

tűrd fel az ingujjad, ne légy elgyötört!

hülye egy gyümölcs, hogy szkanderozni akart.

 

  

döcög a csúszkád, laci?

hát fogyózzál, ha mersz!

akkora vagy, mint egy maci?

a húsból túlozva mersz!

 

neked kisebb tányér kéne,

nem olyan bazi óriás,

mitől a világ minden méne

nyihogná: jóllakás!

 

100% zaft.

hamar megromlik¹!

két nap után

érzékeli egy

normál orrlik¹.

 

a szemnek is fura,

hogy zöld a teteje²,

mint egy növény

vagy egy kisbéka

teje². 

 

generálta a rímlokátor 1.0 

 

gyere ide koma¹,

a közönyt sajtolni²

lelkem minden loma¹

átázott, mint holmi² zsemle³,

mibe halat tettek

bőven ecetezve,

fuj, ezt ha nem muszáj,

akkor nem nyelem le³! 

 

 

ezúttal rímsegédlettel.

a szerző