Vagonok
Hír az indexen, teljes cikk a link mögött:
Megint asszociálok, lehet, hogy következetlennek tűnök, vagy összefüggéstelennek, de akkor is.
Gödöllőtől nincs messze Hatvan (amit fogalmam sincs, miért városnak hívnak), ahol ritkábban, mint illene, de előfordulok azért. Tán 3 éve volt a hatvanadik évfordulója annak, hogy a hatvani vasútállomást, ami egy fontos elágazás kelet felé, a szövetségesek porrá bombázták. Ennek alkalmára egy néhány paravánból álló fényképekkel és magyarázó szöveggel ellátott kiállításszerű dolgot rittyentett a pénztárak mellé a MÁV. Ezen ecsetelik a támadás borzalmait, az "esztelen rombolást", és az egész az amúgy alaptalan vasutas öntudat-büszkeséggel van átitatva. Ki van még állítva egy MÁV gravírozású enyhén olvadt üvegpohár (nyilván CSAK vizet ittak belőle a derék masiniszták), mely "túlélte" a "barbarizmust".
Arról egy szó nem esik, hogy arról a fontos vasúti
csomópontról hány ember indult a helyi tisztviselők és vasutasok
buzgó együttműködésének köszönhetően utolsó vonatútjára, hány tonna
lőszert, fegyvert utánpótlást szállítottak a keleti frontra, tehát
hogy miért is bombázták le teljes joggal az állomást. Egyetlen
kopott bőrönd, törött szemüveg, sárga csillag nincs kiállítva. Az
nem számít.
A kiállítás szlogenje valami olyasmi, hogy a "Tetteseknek megbocsátani lehet, de sosem felejtünk." De igen, a kurva anyátokat, a lényeget elfelejtitek, ellenben a gödöllőiekkel.

Lehet ám szidni az eü
reformot, miért is ne? Bármit lehet szidni. Lehet szidni a Molnár
Lajost is, aki végtére csak két kórházat tett rendbe. Nyilván
hülye, ja. Kurvaannyát, monnyonle. Ja, hogy már megtette.




