A hitemről
Evangélikus vagyok. A szüleim sose nyomtak fegyvert a fejemhez,
hogy "büdös kölke, most nyomás a bibliaórára", magamtól is mentem,
és élveztem. A konfirmálás is önkéntes volt, nem úgy, mint
katolikásoknál. Tetszett, és megismertem olyan embereket, akiket a
mai napig barátomnak nevezhetek, holott templomban talán évente
kétszer találkozunk. (De ugye Isten háza nem kövekből áll...)
Tanultam is talán egy-két dolgot, de erre nem vennék mérget.
Kedvenc lelkészemmel együtt ittam első sörömet, és néztük meg a
Szelíd motorosokat 16 éves koromban. Valamint ő ismertetett meg
Philip K. Dickkel.
Tetszett a lutheránus eszme liberalizmusa (mármint a katolikus dogmatikához képest), valamint a közvetlenebb viszony a Teremtővel és nem utolsó sorban a lelkésszel. Luther sem lehetett egy kellemetlen alak, hisz sörfőzdéje volt, és Asztali beszélgetések című gyűjteménye jóval tanulságosabb, olvasmányosabb, szórakoztatóbb, mint az inkvizíció kézikönyve, vagy Pázmány bármelyik böffenete.
Hátulütők persze itt is vannak.
Luther öregkori antiszemitizmusa például, de hát megérdemli, aki uzsorással áll szóba. Példa erre Wagner gerinctelensége is, aki ifjúkorában zsidó mecénásának köszönhette hírnevét, majd felemelkedése után a Völkischer Beobachtert megszégyenítő antiszemita mocskolódásba kezdett.
Először Szirmai Zoltán fasori lelkész-esperes (ő keresztelt és konfirmáltatott) kirohanása baszta fel az agyam, amikor tiltakozott az ellen, hogy a menóra szerepeljen Erzsébetváros címerében. Ne feledjük, hogy az itt élő népes zsidó közösség virágoztatta fel kemény munkával Budapestet, majd itt épült a gettó, hála a hazafias, fekete ruhás igazi magyaroknak.
Ám a Náci Gárda zászlajának evangélikus felszentelése betette a kaput.
Mostantól semmi közöm ehhez az egyházhoz, amíg azt a náci állatot ki nem zárják köreikből. Ámen.
Egyik kedven szösszenetem tőle:
-
Buzdítás a stúdiumokra
Kedves gyermek;
ha jó tanuló leszel,
finom tyúkokat eszel,
de ha tanulásnak nem állsz,
majd a disznókkal moslékot zabálsz.
