Világnap
Évekig hordtam ilyenkor a piros szalagot, mert önkéntese voltam a Magyar AIDS Alapítványnak (amíg hagyták működni), és rengeteget tanultam ott. Nagyon fiatalon ismertem meg dolgokat, amik a mai napig hatnak rám, valamint olyan emberekkel találkoztam, akik vagy mély nyomokat hagytak bennem, vagy a mai napig jó barátaim.
Megtanultam egy csomó előítélettel leszámolni. Voltunk egy rakás jó buliban. Láttam halálosan beteg, vagy fertőzött embereket, akik jobban tudtak élni, mint én.
Mert mit számít az alvászavarom, adóssághalmazom, egzisztenciális romhalmazom, szociofóbiával kevert exhibicionizmusom, hisztériám, hogy ma reggel jöttem haza és este megint mehetek dolgozni, hogy a buszon az üveglap úgy nyikorog a fémen, hogy a zománc lepattog a fogamról, ha minden esélyem megvan rá, hogy egészséges gyerekem legyen, akinek megérhetem az érettségijét?
Ps: Ma van az első szerelmem szülinapja.
