A monitoron senki sem hallja a sikolyod

... a pszichiátria meg pláne. Kolleganőmel, Hajnalkával nekiláttunk a kora reggeli fürdetésekhez, ágyhúzásokhoz. Ébresztjük az egyik beteget, konkrétan H. kezdi imígyen:

-Na ébresztő, most a Hajnal ágyat bont neked.... 

Hülyék ezek mind, én mondom magának.

... és fordítva.

Ubulka (kitalált név, már elhúnyt, azért merek írni róla) minimális IQ-val, de roppant méretekkel, valamint súlyos családi terheltséggel rendelkezett. Nagy busa fején az összenőtt szemöldök alatt laposan pillantó szemek ültek, közrefogva horgas, brutalitást sugalló orrát. Fél kézzel ki tudta volna szedni a biztonsági fémajtót a keretéből, ha akarta volna, de nem.

Gyógyszerét törve-oldva kapta, inkább megszokásból, mint bizalmatlanásgból, mert abszolút együttműködött a gyógyító személyzettel. Például amikor vigyorogva megállt a kórteremajtóban, és kijelentette mély, bamba hangján, hogy "Nem hugyoztam be, baaazmeeeeg", akkor egyből tudtuk, hogy fürdés és ruhacsere lesz. Néha ilyenkor még bónuszképp elefántürülék méretű barnamackó is lapult az ágya mellett. ("Nem szartam beee...." Nem fiam, valóban nem a gatyádba engedted, hanem a földre. Ügyes vagy.)

Megfázott szegénykém, és Semicillin kapszulákat kellett szednie.  Nyilván nem törtem bele a poharába, lévén a kapszula (latinul tok) nem véletlenül ilyen kiszerelésű. Hát kell nekem, hogy kilyukadjon a gyomra? Ha sumákolni akar, és nem veszi be, legfeljebb tovább lesz takonykóros, bumm.

Megkapta a poharát, és mellé a két jellegzetes fekete-piros kapszulát. Nézte őket, nézte meredten, majd megszólalt:

-Semicillin, baaazmeg.

Állam a padlón.

-Igen, Ubul, az, mert meg vagy fázva. Milyen gyógyszereket kapsz még?

-Hát Haloperidooooolt, meg Leponexeeeet. 

És tudja.

Mondanám, hogy Ubul for President, de már késő. 

Lám, a kinézet nem minden. Ugyanígy lehet valaki jólöltözött, okos arcú, és dőlhet a szájából a hazugság, meg az ordenáré ökörség.