A monitoron senki sem hallja a sikolyod

Lenyugtatja majd a Fankszólbrada

Gyerekkoromat végigkísérte barátaim, ismerőseim részéről a csodálkozás, hogy engem a szüleim Dánielnek szólítanak, én meg őket Erzsinek és Lacinak. Pedig hát ez a nevünk. Ők meg egyszerűen nem szerették a Danit meg a többi becézést. A Danika hangsortól engem is a hideg ráz.

-Bazmeg, milyen lenne már, ha leéváznám az anyámat?!?

-János, segíts a házi feladatban, légyszi! Ez hogy hangzik már?!?

Na ilyeneket hallgattam állandóan. Ja, meg ezeket:

-Téged nem szeretnek, azért nem becéznek?

-Jaj, ez a Dániel olyan szigorú...

-Biztos nagyon kemények a szüleid...

Pedig nem. Csak nem konzumidióták, akik ügyülü-bügyülüznek. Szerető és óvó szülői környezetben szocializálódtam, jelentem, a támadónő védőnő sem szaladt el sikoltva a Gyámhivatalba rajtaütésszerű látogatásaikor. Nem na, jó volt ez így.

Annyira, hogy követendő példaként tűztem magam elé. Persze csemetém anyja másképp gondolja. Apának fog szólítani és kész. Sajnos keveset vagyok a pulyával egyedül itthon, de azért tanítom neki a nevem titokban. (Bízom, benne, hogy életem párja elfeledkezett a naplómról. Mostanában a Gagyian Traviannal és klónjaival játszik két büfi között...)

Szegény gyermek skizofrén lesz. Tudniillik van neki a neve, amit viszonylag gyorsan megtaláltunk, az anyját csak arról kellett lebeszélni, hogy az enyémet kapja. Könnyű volt, nemet mondtam és kész. Önzésnek és fantáziátlannak tartom, ha egy szülő a saját nemvét adja tovább. Legfeljebb második névként tudnám elképzelni, de arra is voltak ötleteim.

Aha, nem csak nekem. Egyszer kezünkbe akadt a Baba magazin. Hányok a kismamamarketingtől (a védőoltásmaffiáról majd ejtek pár szót), ezt a lapot is gyorsan átnyálaztam, az egyetlen, ami megmaradt belőle, az, hogy az Akadémia majd' a teljes Gyűrűk urának nómenklatúráját engedi anyakönyveztetni. Eljátszottunk az Arwen és a Gandalf gondolatával, majd hazaérve előkapartuk a cirka velem egyidős Utónévkönyvet, mert mégiscsak konzervatívabbak vagyunk, mint hittük, és a Nintendo-generáció névadási szokásaitól a hideg ráz. (Igen, a Márióra célzok, és társaira...)

Pár oldalnyi röhögés (Fábián, Domonkos stb) után jött az epifánia. Hannibál. Igen, a tökéletes második név! Ősi, legendás, macsó, és van jelenkori áthallása is, ugye... Gourmand, no.

Anyjuk sírva szaladt el. Majd visszatért a Leonidásszal. (Igen, a most felsorolt nevek mind a hivatalos, harminc éves utónévkönyvben vannak.) Leonidász. Nooooooormáááááááááliiiis???Ismerve a vezetéknevemet nem. Hülyén hangzik. Akkor inkább legyen Titusz. Ősi, jól hangzik és még rövid, frappáns is.

Dávid Titusz

Hagyok egy kis időt, kinek mikor esik le az oximoron. Na? Na?

Titusz rombolta le 70-ben Dávid templomát. Marad az Ádám, így az anyja.

Azóta is Hannibálnak szólítjuk, tele van elefántos ruhákkal, plüsselefánttal. Henry Mancini Baby elephant walk-jára alszik. Az e-mail címe is hannibálos, az iwiwen is ez a beceneve. Én meg tanítom a saját nevemre, de pszt.

Igen, ez a kis Hannibál Ajax mezben. Ugye, milyen macsó?