Megint egyedül. Közel három hónap próbálkozás után rájöttem, hogy nincs értelme ezt folytatni. Nem akarok semmi rosszat mondani rá, azt hiszem, azzal még nem bántom meg, ha azt mondom, hogy az én értékrendembe ő "nem fér bele". Javasoltam neki, hogy inkább ne húzzuk egymás idejét, fölösleges. Ez történt múlt héten csütörtökön. Pénteken elmentem a régi csoportommal grillpartira Nagykovácsiba (teljesen értelmetlenül), majd a szombatot és a vasárnapot Barnával, Sebőknével és Cartmannel töltöttem Balatonlellén, ez viszont a nagybetűs kikapcsolódás volt, szinte nem is gondoltam rá. Ez az este már egy kicsit nehézkesebben telik, de ha a sok veszekedésre, és elhallgatott sérelemre gondolok, amit ő tudta nélkül okozott nekem, máris jobban érzem magam. Lesz időm mindenre és mindenkire, legfőképpen magamra és a foci EB utolsó három meccsére, újra ura leszek az anyagi helyzetemnek. Összességében nyertem a dologgal, azt hiszem.

 

Nem volt. Arcnelkuliember nyert tőlem 100 ft-ot.

Muszáj kiírnom magamból, mert annyira ideges/nyugtalan/türelmetlen vagyok, hogy a fejemet a falba csapkodom.

Történt, hogy szombaton fejünkbe vettük, hogy elmegyünk Egerszalókra, egy amolyan éjszakai fürdőzésre, abba a köznépi, melegvizes fürdőkádba, melynek a gondolatától is émelyeg a gyomrom. 'Ábrahám', Petrobok, Krisztián és Andi (aki leszbikus) meggyőztek, hogy ez az egyetlen módja, hogy jól érezzük magunkat. Beadtam a derekam. Az én autómmal mentünk, de 'Ábrahám' vezetett, mi már az úton pezsgőztünk (mikor az egyiket felbontottam, szétfröcskölt, rá a kárpitra, azóta is orrbavág a piaszag, akárhányszor beszállok), így mire odaértünk, már jó volt a hangulatom. A vízben is remekül éreztem magam (többek közt Andi dekoltázsának is köszönhetően), a társaság középpontja voltam, iszonyatosan vicceseket beszéltem/meséltem. De a fő hangadók, kb. 10 perc után megelégelték a forró vizet és menni akartak haza. Ekkor jött a mentő ötlet, hogy menjünk be Egerbe, és keressünk egy lokált, ezt az ötletet egyébként teljes mellszélességgel támogattam. Így esett a választásunk a Hippolit nevű szórakozóhelyre, ahol leszámítva a zenéket (Billy Jeans, Love is in the air, Bamboleo, stb.), minden klappolt, hogy végre emlékezetes esténk legyen. Kb fél órája táncolhattunk kis társaságommal, mikor megláttam két magányosan álldogáló, szimpatikus kinézetű lányt. Újabb fél óra mérlegelés után úgy döntöttem, odamegyek hozzájuk (persze nagypofájú barátaim egyike sem volt képes erre).

- Sziasztok, mivel már legalább fél órája táncolunk így egymás mellett, úgy érzem, itt az ideje bemutatkoznom: 'Wilder' vagyok. Titeket hogy hívnak?

- Edit.

- Kriszta.

- Kedves Edit, láttam, hogy már kétszer is ásítottál, gondolom, unod a bulit, szeretnélek meghívni egy Red Bullra, hátha az kihúz a kábulatból, utána megengedem, hogy elkápráztass.

- Rendben, igyunk Red Bullt.

 Odatolakodtunk a pulthoz, ahol persze kilométeres sor állt. Nem baj, gondoltam, legalább addig megtudok róla egyetsmást. Így is lett, igyekeztem beszéltetni, ami sikerült is, gyorsan kiderült, hogy eredetileg egri, de már 3 éve Bp-en él és dolgozik. Ettől egyből felcsillant a szemem. Szó szót követett, mire elkövettem egy hibát: alapszabály, hogy sose kérdezz olyat, amire úgyis tudod, hogy "nem" lesz a válasz. Én pedig megkérdeztem, hogy másnap (vasárnap) lenne-e kedvem visszatérni Pestre, természetesen fölviszem őt. Naná, hogy határozott "nem" volt a reakció. Nyilván én sem ülnék be egy kétes hírű lokálban 10 perce megismert egyén mellé. Mindegy, a menthetőt mentettem, bár rosszul céloztam a "megadodaszámod" című tölténnyel is, de a nevét azért sikerült megtudnom (merthogy nem Edit, hanem Orsi), így legalább iwiw-en megkerestem és írtam neki, hogy kedden találkozzunk. Természetesen nem adott egyértelmű választ (de legalább válaszolt), és a leveleimet is egyből kitörölte a mailboxból. Most leginkább türelmetlen vagyok, nomeg ideges és ingerlékeny. Holnap minden kiderül. Ha bejelenti (vagy be sem jelenti), hogy "nem", akkor elmegyek és szétgyúrom az agyam.

Az aktuális kedvenc számítógépes játékom egy sorozat harmadik, minden kétséget kizáróan legjobb darabja. Történelm témájú stratégia, melyben az alkotók (Microsoft) megtalálták az ideális egyensúlyt a gazdasági és a háborús tevékenységek között. Többféle nemzet közül választhatunk anyaországot (brit, spanyol, portugál, német, francia, orosz, török és holland), mindegyik civilizációnak sajátos épületeik, katonáik, parasztjaik és nyelvezetük (sőt, ruházatuk) van, mely igazán egyedivé teszi őket. A harc minden esetben Amerikában játszódik, talán egyedüli negatívum, hogy viszonylag kevés pálya közül választhatunk, s miután én kb. egy éve gyakorlatilag mással nem játszom, így kezd ez kissé unalmassá válni. Persze Internetről tölthetünk le új pályákat, de ezeknek a minősége (mind küllemre, mindpedig játszhatóságra) messze elmarad az általam támasztott követelményektől.

Személy szerint én a "skirmish" játékmódot preferálom, mert itt van lehetőség emberi tényezővel összemérni tudásomat, akár LAN, akár Internet segítségével.

Tehát ha van valaki, aki éjdzsof-ban utazik, az jelentkezzen egy partyra!