Nyelv
Az írek angolul beszélnek, vicces akcentussal (amikor a B&B-s
néni a telefonban kiejtette a falu nevét — Laragh —, olyan volt,
mintha a torkán akadt volna valami, és épp hörögne), mint az
közismert. (A
Blöffbe pedig állítólag azért került bele az
Irish traveller-t játszó Brad Pitt karaktere, mert az amerikaiak
panaszkodtak, hogy nem értik a
Lock, Stock,... angol
akcentusait, és
to take the piss, a rendező berakott egy
olyan karaktert, akit
senki nem ért.) Van ez a kelta ír
nyelv, amit kormányilag nagyon próbálnak megőrizni, de
gyakorlatilag nem nagyon sikerül — a hivatalos feliratokon még
használják, de élőszóban már csak eldugottabb helyeken. Amikor épp
arról beszélgettünk, hogy milyen jó, hogy legalább a KRESZ-jelzések
nemzetköziek, mire gyors egymásutánban előkerült ez a kettő:
Egyrészt ugye a T-betű helyett Cul de Sac (utca zsákból), ami
egészen biztosan azért van, hogy az angolokat idegesítsék vele.
Másrészt az elsőbbségadás kötelező tábla, ahol valószínű úgy
beszélgetett a tervezőbizottság, hogy "Te, írjuk már rá, különben
fogalmuk nem lesz, mi ez!". Harmadrészt pedig az ember fején
megcsúszó autó-tábla.
Az idő
Délkelet-Írországról azt írja az útikönyv, hogy az országban a
legszárazabb területek közé tartozik, ezért csak nagyjából 200
napot esik az eső. Ezért is olyan gyakori jelenet Írországban, hogy
a feleség így szól a férjéhez: "Patrick, megöntözted a kertben a
virágokat?", mire mindketten hangos nevetésben törnek ki.
Mivel már kb. az ezredik ember csodálkozott rá arra, hogy itt
északon vígan nőnek a pálmák, utánanéztem, hogy mit mond erről a
tudomány, és az van, hogy a
Hardiness zone
skála szerint, ami megmondja, hogy mennyire nehéz a növényeknek
túlélni a helyi minimum hőmérsékleten, London és Dublin Texassal,
Nevadával és Arizonával van egy szinten.
Az útikönyv szerint az Aran szigetek nagyon szépek (kis
atlanti-óceáni szigetek, még főleg írül beszélnek rajtuk), de a
kompmenetrend az időjárástól függ, és van, hogy az ember kihajózik
reggel egy napra, aztán
hetekig nem megy vissza komp a
szél miatt.
Glendalough
Glendalough a Wicklow National Park közepén, Dublintól 1-1,5
órányira van. A név azt jelenti, hogy két tó völgye, és
gyakorlatilag egy völgy, két tóval. Van jópár kitáblázott és
túlbiztosított (ahogy Lukács megjegyezte: nem attól védnek, hogy
leessél a sziklafalról, hanem attól, hogy vizes legyen a cipőd)
túraútvonal, amik közül egyik sem nehéz, és céltudatosan elkerülik
az összes csúcsot, ami csak van a környéken. Ez nem rossz, de az
ember többre vágyik — szerencsére a túrázós Lonely Planet ajánl is
hosszabb útvonalakat. A hegyekre egyébként — mint általában az
errefelé található szigetországokban — az jellemző, hogy olyan a
táj, mintha jó ezer méterrel feljebb lennél — kopárabb, "messzibb"
(remote) az egész. Másik jellegzetesség, hogy nagyon gyorsan tud
megváltozni a környezet — letarolt fennsíkról mocsárba, mocsárból
fenyőerdőbe, fenyőerdőből sztyeppére, sztyeppéről páfrányok közé
jutni negyedórák kérdése. Az egész elképzeléséhez elég az, ha arra
gondol az ember, hogy milyen tájakon mentek keresztül a Gyűrűk
urában. Pont olyan. Na és vannak ilyen, másik bolygóról származó
növények is szép számmal:
Első nap a vörös túraútvonalon mentünk végig, ami főleg a tavak és
folyók fölötti sziklafalak tetején vezet párszáz méter
magasban:
Éppen a hosszabbításon gondolkodtunk, amikor jött az eső és a köd,
úgyhogy jobbnak láttuk az ösvényhez ragaszkodni.
Itt fedeztük fel a Moiré-erdőt, ami a lenti képen látható — ez nem
egy elmosódott fotó, hanem ilyen a sűrűn, szabályos alakzatban
ültetett fenyők mintája. Az ember szeme úgy 3 másodperc alatt kezd
el fájni a valóságban is, ha rájuknéz.
Visszafelé átmentünk a Saint Kevin (tényleg) által létesített
vallási központ Monastic City-n (ez itt éppen egy Quake-pálya
modellje):
A második napi túra a Camaderry hegyre (írül
Sliabh Céim an
Doire, tessék kiejteni) vezetett fel. Az út sokáig az Upper
Lake mellett megy, ahol egyébként úszni tilos, csak vízen járni
szabad:
Ezután elkezd fölfelé kapaszkodni a hegyre, először rendesen
kiépítve, majd hirtelen a kiépített út elkanyarodik nagy ívben
visszafelé (az általunk megfigyelt emberek 100%-a arra ment), és az
ember ott marad a mocsár közepén egy Lonely Planettel a kezében.
Szerencsére a könyv részletes útmutatást ad:
Ösvény nincs, úgy
nagyjából az — egyelőre nem látható — hegycsúcs felé kell menni.
Néhol vízen kell átgázolni. Az ember először nem gyanakszik,
ugyanis a hegyi mocsár (egészen pontosan tőzegláp) úgy néz ki,
mintha a világ második legszárazabb helye lenne — miközben szinte
az egészet víz borítja a növények alatt:
Elég kemény feladat mocsárban hegyet mászni, viszont cserébe ilyen
körülötte a táj:
A végén lévő hegytető-fennsík pedig meglehetősen szürreális:
Ez a fekete dolog a tőzeg (peat), amiről a Wikipedia azt mondja,
hogy "Peat has a high carbon content and can burn under low
moisture conditions. Once ignited by the presence of a heat source
(e.g. a wildfire penetrating the subsurface), it smoulders. These
smouldering fires can burn undetected for very long periods of time
(months, years and even centuries) propagating in a creeping
fashion through the underground peat layer."
És hát a túra tapasztalatai alapján azt kell mondanom, hogy inkább
egy mocsár, mint egy égő mocsár.
Ez itt már lefelé menet egy kisebb csúcs, cairn-nel (valamit jelző
kőrakás) megspékelve — a háttérben szántóföldek és a
tenger:
Ez pedig már az út vissza a Lower Lake felé:
Dublin
Dublinnal az a helyzet, hogy semmit nem vártam tőle, ehhez képest
meglehetősen tetszett. Karakteres, sok része szép, és van benne
élet. Olyan, mint London nagyon lekicsinyítve (ezt egy helyinek
mondjuk nem említettem volna meg).
Sinn Féin ("Mi magunk" párt, akik enyhén össze voltak nőve az
IRÁ-val) emlékzászló — ez kissé meglepő volt, de ugye mit várhat az
ember egy olyan országban, ahol az uralkodó pártot a huszadik
század nagy részében úgy hívták, hogy A végzet katonái (angolra
fordítva Soldiers of Destiny, bár asszem nem a legpontosabb a
fordítás). "Megyek, drágám, szavazni. Remélem idén is A végzet
katonái nyernek a választásokon!"
Igazi dubliniak:
A Howth félsziget, Dublin Szentendréje:
Család egy esős, szeles howth-i napon, lelkes gyerekkel:
Remek nap:
Sose, írül, nagybetűvel a szó közepén:
Buszmegálló, halált okozhat:
Megtört angyal:
Feel strong:
Lovas rendőrnő — a társa éppen tilosban parkoló kocsit bírságol
lóról:
