viso

< <

H3006132027
K3107142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172401
Sz0411182502
V0512192603

On the road

2010/08/17

Szilíciumvölgy beszámoló

10:06:49, viso
"As one went to Europe to see the living past, so one must visit Southern California to observe the future." (Alison Laurie)

Szilíciumvölgy

Emlékszem, hogy kiskoromban a Szilíciumvölgy név hallatán mindig egy távoli és megfoghatatlan helyet képzeltem el, ahol A Dolgokat Csinálják, de hús-vér ember oda soha nem juthat el. Akkor vált egyértelművé, hogy ez nincs így, amikor pár hónapja egy tavaszi reggel felszálltam San Franciscóban a Google Szilíciumvölgybe tartó ingázó buszára.

Na de mi is az a Szilíciumvölgy? Egy kb. kétmillió lakosú terület Kaliforniában, ami, miután a 60-as években a chip-tervezés központjává vált, az elmúlt évtizedekben a szoftvervilág közepévé nőtte ki magát. A világon sehol máshol nincs ilyen magas koncentrációja a "fontos" informatikai cégeknek — olyan nevek vannak itt, mint az Apple, a Facebook, az Intel vagy az eBay (de sokáig lehetne sorolni a neveket). Egy számítógépet használó átlagember naponta több tucat itt született cég termékeit használja közvetlen vagy közvetett módon (szerverek, webalkalmazások, processzorok, adatbázisok, hálózati eszközök stb).

Hogy miért pont itt koncentrálódtak ezek a cégek, arról vannak elméletek, de biztosat senki nem tud; valószínűleg elsősorban a következő dolgokon múlt:
  • Vállalkozó szemlélet ("inkább kezdj önálló vállalkozásba, mert alkalmazottként jóval kevésbé tudod majd megvalósítani az ötleteidet"), amit a helyi egyetemek oktatói is igyekeztek belenevelni a diákokba.
  • Venture capital cégek, amik rengeteg új cégbe fektettek (és fektetnek a mai napig is) be.
  • Nagyon jó informatikai oktatás (a Szilíciumvölgy közepén lévő Stanford a világ egyik legjobb egyeteme).
  • Az USA vállalkozóbarát jogi és adózási rendszere (a nyögvenyelős, állandóan változó és átláthatatlan magyar rendszerrel ellentétben itt pl. nagyon könnyű elindítani egy új céget).
  • Az USA nagy belső piaca.
  • Magas életszínvonal és jó időjárás.
Sok helyen próbálták már utánozni a Völgy elképesztő sikerét (mesterségesen létrehozott üzleti parkok formájában), mindezidáig nem sok sikerrel — valami mindig hiányzik az egyenletből. Magyarország pl. a fent felsorolt pontoknak (szinte?) mindegyikét elbukja, de még olyan helyeken, mint Anglia (ahol nagyon jó egyetemek vannak és rengeteg tőke) sem sikerült egy hasonló helynek kialakulni. Az orosz elnök, Medvegyev pl. épp a közeljövőben akar építtetni egy orosz Szilícumvölgyet — pedig ez a felülről jövő, tervszerű végrehajtás nemigen kedvez a szabad környezetben sokkal jobban funkcionáló informatikai iparnak.

A Remény és Kalifornia sarkán:


(A high-tech cégek magas koncentrációja miatt egyébként rendszeresen van olyan, hogy a városban az ember mellett ülő asztaltársaság a szokásos napi témák helyett pl. sajátvektorokról vagy programnyelvi fordítókról beszélget.)

A név egyébként félrevezető, valójában nincs semmiféle völgy — egyik oldalán a San Francisco-öböl, másik oldalán a Santa Cruz-hegyek határolják. A kettő között húzódik kb. 50km hosszúságban egy többmilliós külváros (suburbia), az amerikai filmekből ismert kertes házaival. Fura (és nem kifejezetten szimpatikus), hogy a legtöbb városnak nem alig van központja, inkább alvóváros az egész (a hetvenezres Mountain View belvárosában pl. egyetlen kocsma van, igaz, az legalább eredeti annyiban, hogy egy hatalmas üvegfal mögött látszanak a hozzá tartozó sörfőzde hatalmas fém főzőüstjei). Tény, hogy egy órára van San Francisco, ami némileg kompenzálja a hely ürességét.

A lakónegyedek egyébként nagyon szépek, faházak sok fával és virággal (American dream stb.):


Irreális pálmák:


Megj:
  • A hely a nevét a mikrochipek alapanyagaként haszált szilíciumról kapta, ezért nem szilikonvölgy.
  • Még pár név a helyi nagyok listájából: HP, Yahoo, AMD, Oracle, Sun, Cisco, Netscape, Mozilla, Atari, Silicon Graphics, Logitech, VeriSign, Western Digital, VMWare; de van egy nagy NASA kutatóközpont is. Igaz, nem mindegyik cég hirdeti magát olyan büszkén, a Firefoxért felelős Mozilla pl. egy sarokra volt a szállásunktól, de az épületen semmi nem mutatta, hogy ott van a központjuk.
  • A spanyol múlt nagyon érződik, rengeteg spanyol nevű város (Palo Alto, Cupertino, Santa Clara stb.) és utca van (pl. Vaquero Drive — Cowboy u.), de ezek a szavak teljesen beleolvadnak az angolba (ahogy "San Francisco" és "Los Angeles" is beleolvadt).
Az egyik autó texasi rendszámtáblája lovas cowboyjal, magasfeszültségű pilonokkal egy egészen más világot idéz:


Próbáltam kideríteni, hogy a Stanford University, ahol a világ egyik (ha nem a) legjobb informatikai oktatása folyik, mitől annyira jó, de a kinti közvetlen kollégák közül szinte senki nem oda járt, a neten pedig meglepően kevés dolgot találtam erről. Mindenesetre itt van egy 2010 őszi tantárgylista. Itt meg néhány standard tárgy tananyaga (slide-okkal):
Gyorsan átfutottam a fenti tananyagokat, de nehéz őket okosan összehasonlítani a magyar informatikai oktatás "fellegvárában", a BME-n oktatott anyaggal — mindenesetre a benyomásom az, hogy a Stanfordos anyag komolyabb rendszerek írására készíti fel az embert. Ha valakinek van lehetősége jobban összehasonlítani őket, kommenteljen.

Néhány érdekesebb (és nem kifejezetten szokványos) tárgy:
  • Can Machines Know? Can Machines Feel?
  • Digital Dilemmas
  • Multimedia Production, pl. zeneszerkesztés GarageBanddel (?!)
Az egyetem campusa mindenesetre olyan, mintha spanyol hódítók építették volna Cambridge-et, aztán beültették volna az egész területet pálmákkal:


Az egyetemen láthattam igazi sheriffet (autó "sheriff" felirattal és csillaggal az oldalán) és mindenféle fraternity (phi-beta-kappa stb.) hirdetéseit is.



A Googleplex

A (Galaxis Útikalauz Stopposoknak szuperszámítógépéről elnevezett) Googleplex a Google kaliforniai központja. Hatalmas, parkos területen elszórt épületeivel, kiülős menzáival, sportpályáival egészen olyan hangulatú, mint egy egyetem. Külsősként valószínűleg nem túl érdekes egy látogatás (hacsak nincs az embernek ott dolgozó ismerőse, aki körbevezesse) — az igazán érdekes rész az ajtókon túl kezdődik.

A Google híres arról, hogy kényelmes környezetet teremt a dolgozóknak (ebben hasonlít leginkább az egyetemre), ahol viszonylag kevés dolog zavarja őket a munkában (a Fortune magazin éves Legjobb Munkahelyek listáján benne szokott lenni a top 5-ben). Persze ezért cserébe el is várják, hogy az ember teljesítsen, nem egy nagy játszótér az egész :)



A teljesség igénye nélkül néhány dolog a Googleplexről:
  • Ingyen reggeli/ebéd (itt egy régi blog Google menükkel); ebéd 11 különböző kajáldában van, ezek közül a legjobb a mexikói Andalé — itt egy ebéd menete: az ember telepakolja a tálcáját teljesen felismerhetetlen, de iszonyú finom dolgokkal és szószokkal (pl. tamale, chalupa és empanadas), leönti az egészet tejföllel, majd húsz percet ejtőzik az egyik kanapén vagy az épület előtt a füvön, mert nem bír megmozdulni.
    (Megj.: persze naivitás erre úgy gondolni, hogy a kaja ingyen van — az ember fizetési csomagjának része, még ha nincs is számszerűsítve. Viszont tény, hogy átlagban így sokkal jobb minőségű dolgokat eszik az ember, mintha neki kéne elmenni és megvenni az ebédet valahol.)
  • Ingyen irreális dolgok, pl. fagyi, torta, sör (péntek délutánonként), 80-as évekbeli játéktermi játékok, billiárdasztal, sajttál, sushi stb.
  • Lehetőség rengeteg sporttevékenységre: van focipálya, strandröplabdapálya(!), hetente kidobósozás(!) (dodgeball), túrák a közeli hegyekbe stb.
  • Van egy csomó előadás technológiákról, menedzsmentről, meg úgy általában mindenféléről — ezekre akármelyik ott dolgozó beülhet:
  • Teljesen szabadon díszített irodák, mint pl. az impozáns The beatings will continue until morale improves plakát, vagy a millió whiteboard telerajzolva ad hoc ötleteléssel és rendszertervekkel.
  • Mindenféle esemény, pl.:
    • biciklizz munkába nap, ahol a bebringázóknak biciklilámpákat és egyéb biztonsági cuccokat adtak a szervezők (tetszett, hogy aznap több mint százan bebicikliztek a 60km-re lévő San Franciscóból is)
    • éves Google I/O konferencia
  • Van egy csomó ember, aki Az Az Ember, Aki Az X Dolgot Írta. Pl. már többször volt olyan, hogy egy kérdésemre azt a választ kaptam, hogy "kérdezd meg XY-t, ő írta/találta ki a technológiát, és ott ül *rámutat*".
  • Olyan wc-k, amikhez húszgombos irányítópult tartozik. Megmondom őszintén, hogy egy gombot sem mertem megnyomni rajta (szerencsére volt tradicionális ún. 'lehúzó'), ami mutatja, hogy öregszem és már nem tudok lépést tartani a korral.
A Google-komplexum "főtere" Charlie's Cafe asztalaival (sikerült pont egy felhős napot elkapni; van ilyen is Kaliforniában):


Megpróbáltam minél jobban kihasználni az ott töltött heteket, úgyhogy voltam egy csomó előadáson, design review-kon (a 'Hogyan csinálják a nagyok?' c. témában volt pár hasznos lecke), túráztunk kollégákkal a Santa Cruz hegységben (a kidobósra sajnos valaki rászervezett egy meetinget), végigittuk a város mindkét kocsmáját, beszéltem egy csomó emberrel különböző projektekről, láttam Larry-t és Sergey-t a péntekenkénti össznépi sörözős meetingen (ahol a vezetők mesélnek arról, hogy hova tart a cég, és bárki kérdezhet tőlük bármit). Végül, de nem utolsósorban kaptam a Google-újoncoknak járó propelleres sapkát.

A campuson rengeteg bicikli van lezáratlanul elszórva, amikkel remekül át lehet gurulni egy távolabbi épületben lévő megbeszélésre vagy kajáldába. Googleciklik:


Ezek hosszabb távra nem jók, de mielőtt megkérkeztem, küldtem egy emailt a Bicikliket Menedzselő Csapatnak, és kaptam kölcsön egy egész jó céges biciklit arra a pár hétre, amíg ott voltam, úgyhogy ezzel jártam be a Szilíciumvölgyet meg San Franciscót.

Ad hoc dinoszaurusz-csontváz a főépület melletti parkban:


Google kertészet (van egy kaktuszkert is kicsit arrébb, mert erre is ráérnek):


Google

Az eddig látottak alapján elég varázslatos cégnek tűnik, ami ennek ellenére félelmetesen jó üzleti döntéseket tud hozni (erre példák pl. az okostelefonok között rohamosan előretörő Android platform vagy a hamarosan megjelenő Google TV), valamint elképesztő skálán tud létrehozni korábban "miniatűr" termékeket (pl. az egész országokat végigfotózott Google Street View, vagy az ember teljes levelezésében fél másodperc alatt keresni képes, sokmillió felhasználós GMail).

Alkalmazottként az eddigi tapasztalat az, hogy bár nem tökéletes a cég (erről konkrétan nem mondanék semmit, de meg lehet találni elégedetlen ex-alkalmazottak blogjait a témában), számos (fontos) dolgot sokkal jobban csinál, mint azok a cégek, ahol eddig dolgoztam. Sokkal több tudatosság van a belső működésében, nagyságrendekkel jobban odafigyelnek arra, hogy a projektek jó minőségben legyenek átadva (ezek közé tartozik a hatalmas újrafelhasználható szoftver-infrastruktúra, vagy pl. a kötelező code review-k).

Vegyes linkek:
Parisian Love
Nagymama az Interneten ("what is myfacebook", ehe)
Street View road trip
Levelek az űrből (a Street View kamerájának egyik fejlesztője, aki a Google előtt fél évet töltött az űrben a NASA űrhajósaként — az ő írásai a Nemzetközi Űrállomásról)

Számítógéptörténeti múzeum és NASA-központ

Mountain View városában van a világ legnagyobb számítógéptörténeti múzeuma (a Computer History Museum), ahol rengeteg történelmi eszköz van, pl. a 19. században tervezett, teljesen mechanikus, fogaskerekes Babbage Engine "számológép", vagy egy hetvenes évekbeli Cray-1 szuperszámítógép (ami anno dollármilliókat ért, míg ma egy iPhone számítási kapacitása nagyobb). Mindezekről pedig egy igazi geek mesél (aki a The Big Bang Theory Sheldonjára hasonlít); pl. elmondta, hogy előző nap az Apple-alapító Steve Wozniak jött be a múzeumba valamilyen apropóból, ő meg leégett előtte, mert nem tudott az iPhone-nal fotót csinálni. Épp renoválás miatt zárva van a kiállítás nagy része, de ettől függetlenül kifejezetten érdemes meglátogatni, ha az embert érdekli a technológia fejlődése.

Az informatika fejlődésének illusztrálásaként egy 10 megás IBM lemez 1974-ből, és a közepén (az a pici) egy 1 gigás lemez 2001-ből (negyvenezerszeres fizikai méretcsökkenés):


Az Internet (pontosabban elődje, az amerikai Védelmi Minisztérium projektjeként indult ARPANET) mind a négy csomópontja 1969-ben:


Faegér:


Mountain View-ban van egy nagyobb NASA kutatóközpont is (Ames Research Center), ami többek között az űrhajók külső borítását fejlesztette ki, de folynak benne nanotechnológiai és egyéb jellegű kutatások is. Régen látogatóként be lehetett menni némelyik épületbe, ma már sajnos csak egy nem túl bőbeszédű kiállítás van arról, hogy mi folyik bent.

Az amerikai kormány tulajdona, mondja az aszfalt a NASA-központ bejáratánál:


Only in America: űrhajó és 70-es évekbeli amerikai autó az egyik épület előtt:


Közlekedés

Két sztereotíp jelenet:
  • Életemben először mentem autóval ebédelni (a 600m-re lévő kajáldába).
  • Amikor túrázni mentünk a 15km-re lévő hegyekbe, 3 különböző 8-sávos autópályát (Bayshore, West Valley és Junipero Serra Freeway) vettünk igénybe, hogy leküzdjük ezt a távot.
Ennek ellenére meglepően sok amerikai kolléga járt be tömegközlekedéssel, biciklivel, illetve volt, aki közelköltözött a céghez és gyalogolt.

A biciklis infrastruktúra szintén meglepően jó: rengeteg úton van rendes, nyílegyenes, széles biciklisáv, sőt, sokszor az is látszik, hogy aki tervezte, gondolkodott azon, hogy hogy lehet a bicikliseket beilleszteni a közlekedés rendjébe (pl. hogy a kereszteződésnél az egyenesen menő biciklisek hogy jutnak túl a jobbra kanyarodó autókon). (Igaz, nagy előnnyel indulnak, mivel jóval szélesebbek a sávok, mint Európában.)



Kalifornia

Kalifornia önmagában is elég elképesztő hely — a világ nyolcadik legerősebb gazdasága (lenne, ha az USA államait külön országként számolnánk), a számítástechnika és a filmgyártás központja; itt találhatóak pl. a világ legnagyobb fái (a néha több mint 35 emeletnyi magasra és nyolcméteres átmérőjűre megnövő sequoiák), de sivatagok (Death Valley) és négyezer méteres hegyek (Sierra Nevada) is; az állatvilágában találhatóak fókák, kékbálnák, grizlimedvék és a prérikutyák (utóbbit láttam is, de épp egyáltalán nem üldözött gyalogkakukkot). Korábban Mexikóhoz tartozott, majd pár évig különálló ország volt (California Republic), és végül 1850-ben csatlakozott az USÁ-hoz; az Aranylázban gyökerezik mai identitása (innen a mottó is: The Golden State). Na és persze maga Arnold Schwarzenegger a kormányzója (most még).





Családi autókészlet:


Olvasnivaló

Paul Graham esszék (egy sikeres startup-alapító általában elég jó írásai az informatikáról és a cégek működésére jellemző mintákról)
Geek Silicon Valley Történetek a Szilíciumvölgyről és a benne lévő cégekről (a könyv jobb, mint a címe).
Andy Grove a gazdaságról (]ő az Intel magyar származású korábbi vezére)
Kulcsszavak: kalifornia silicon szilíciumvölgy usa valley
Google Map: -122.099853549153, 37.4175815707149
10 hozzaszolas

2010/07/19

Skócia beszámoló

13:41:41, viso
"Aw, you speak like a poet, but you punch like one too!"
(a skót Groundskeeper Willie a Simpsonsből)

Skócia helyzete a világban

Vajon mennyit árul el a két ország közötti különbségről az, hogy amíg az angol húszfontoson a világhírű közgazdász Adam Smith arcképe van, addig a skót húszfontoson egy lovagló ember baltával?


Na jó, csalok, valójában három különböző skót bank nyom pénzt — mindhárom bank pénzei máshogy néznek ki, bár ugyanannyit érnek —, és ezeken különböző képek vannak Skócia kultúrájáról (többek között egy whisky-lepárlóüzemes tízfontos a Bank of Scotland jóvoltából).

Skóciát valószínűleg a legtöbb ember egy távoli, hegyes-völgyes mesevilágnak képzeli, a világtól jórészt elzárva. Ehhez képest a skótok többek között a következő dolgokat találták fel:
  • a telefon
  • a televízió
  • a színes fotózás
  • a bicikli (egyes források szerint)
  • a II. világháború megnyeréséhez valószínűleg igen kritikus radar (nélküle a németek akár el is foglalhatták volna az utolsó bástya Angliát, és az USÁ-nak így nem lett volna biztos európai bázisa).
  • a Maxwell-egyenletek (az elektromágnesesség alapjai)
  • a golf
  • az esőkabát (mer' mindig esik)
  • a klónozott birka (na jó, ez pont nem igaz — bár Dolly, a Birka valóban Skóciában lett klónozás által "létrehozva", angol tudósok csinálták).


Nyelv

A világ egyik legviccesebb angol akcentusa, képszerű szlenggel dúsítva. Pl. az "an then yer arse fell aff" ("és akkor leesett a segged") kifejezés használható válaszként, ha valaki bullshitel. Ez itt egy skót szlengszótár, ez meg egy skótakcentus-oktató videó (amikor szemüveg van rajta, akkor felsőosztálybeli angol beszédmódra fordítja az utca nyelvét — pl. "State'a these cunts" = "I feel somewhat perturbed by the outfits and general behaviour of those gentlemen over there.")

Néznivaló:
Dagobert bácsi glasgow-i akcentusa az eredeti angol változatban
Groundskeeper Willie (The Simpsons) franciát tanít (a "Bonjour, you cheese-eating surrender-monkeys" a második világháborúban a németek ellen kevés ellenállást tanúsító franciákra utal, és egyébként szállóige Angliában)



Skót konyha

Első emlékképem Skóciáról az, hogy Glasgowban sétálok péntek este a részeg helyiek között, miközben egy helyi gyorskajáldából származó olajban sült, panírozott hurkát eszek.

Érdekes, hogy a skót konyhában a hurka (ami haggis néven nemzeti étel, és ahogy Willie hirdette, "chopped heart and lungs boiled in a wee sheep's stomach. Tastes as good as it sounds") és a disznósajt (potted hough) is megtalálható. A skótoknak egyébként lételeme az olaj és a panírozás, innen ered a panírban kisütött Mars csoki is (de néha sütnek csokitojást is, panírban). Van olajban sült pizzájuk is, bár azt pont nem panírozzák (felmerül a kérdés, hogy miért nem?)

Tipikus ételek még a különböző füstölt halak (pl. a kipper, ami sózott, füstölt hering), különböző nehéz levesek, de a Nagy-Britanniában népétellé vált "indiai" chicken tikka masala is innen ered.

A szerény étkezési gyökereket meghazudtolva meglepően sok a drága és jó minőségű étterem. Az egyik ilyenben ettünk kobe steaket (ami az elsősorban japánban tenyésztett, és gyerekkorától sörrel itatott és a porhanyósság növeléséért rendszeresen masszírozott, speciális tehénfajtából készül), ami egyrészt nagyon finom (steaket egyébként kevesen csinálnak jól, de itt tényleg értettek hozzá), másrészt viszont kétszer annyiba kerül, mint egy hagyományos bélszín, és annyival nem finomabb, hogy megérje az árát (persze itt már belejön a sznobfaktor meg a ritkaság ára). Mindenesetre japánban újra meg kell majd próbálni, ott biztos más. (Itt meg itt van egy lista száz "kihagyhatatlan" ételről — ha nem is a legdrágábbakkal, de érdemes kísérletezni).

Osztriga:


A konyha szerves részei még a sörök (általában a szénsavmentes ale típusból) és a whisky-k. A sörök közül érdemes kiemelni a BrewDog sörfőzdét, ami kis, független sörfőzdeként, nagyobb marketingköltségvetés hiányában reklám gyanánt megpróbál minél nagyobb feltűnést kelteni. Egyik tipikus sörük a Trashy Blonde (kb. picsás szőke), az üvegén a sör neve alatt a "You know you shouldn't." felirattal.

Az ő söreik közé tartozik még a 5am Saint, valamint a >30%-os alkoholtartalmú Tactical Nuclear Penguin (a névben semmi trükk nincs, egész egyszerűen taktikai atompingvint jelent), ami egy darabig a világ legerősebb söre volt. Amikor egy német sörfőzde megpróbálta felülmúlni őket egy még magasabb alkoholtartalmú sörrel, ők rögtön visszavágtak egy >40%-os változattal, Sink the Bismarck néven. Ehe.

Skócia a whisky egyik őshazája, ami — a legenda és a marketingszövegek szerint — a Skót Felföld hegyeiből lefolyó patakok tiszta vizéből és malátából (maláta: csíráztatott, majd a csírázásban megállított árpa) készül; a folyamat végén pedig legalább 3 évig fahordóban érlelik. Ez a skót whisky (Scotch), amiből egyébként ezerféle van, és hasonló a(sznob)kultúrája, mint máshol a boré (függ az íz attól, hogy hány évig érlelik, milyen a lepárlóüst alakja, hogy mi volt a hordóban előtte stb. stb.)

Kis falusi whiskyfőzde Arran szigetén (Isle of Arran Distilleries), ahol pár fontért körbevezet egy igen erős akcentusú helyi néni, és elmagyarázza a whiskykészítés folyamatát, megmutatja az élesztőtől lassan bugyogó üstöket stb., aztán meg lehet különböző whiskyket kóstolni. Kifejezetten ajánlott.



Látnivalók

Glasgow nem az a hely, amit turisták milliói keresnek fel évente a hely szépségét csodálva — nagyon látszik rajta az ipari múlt, és az, hogy nem sikerült még igazán kihevernie az ipar hanyatlását. Inkább érdekesnek nevezném (rossz és jó értelemben is), de ha az ember erre jár, érdemes beugrani. A dolgok, amik tetszettek:
  • Necropolis: domb tetejére épült temető, száz-kétszáz éves sírokkal, fura szürke emlék-szobrokkal és omladozó kriptákkal (lentebb van kép).
  • Belváros: a Skóciára nagyon jellemző szürke és barna kőből épült utcák, esőben.
  • Sikátorok: esténként New York-i bűnügyi filmek hangulatát idéző sötét sikátorok tucatjai a belvárosban.
  • The Tramway: egy lepusztult külvárosban lévő villamosremizt alakítottak alternatív kiállítóközponttá és parkká. A most bemutatott, eléggé kafkai hangulatú kiállításon (Last Man Turn Off The Lights) konténerek szűk folyosóin van berendezve egy börtön az összes szobájával, a rabok hobbijainak kellékeivel, az őrök jegyzeteivel, napirenddel (minden délután fél 5-kor tea) stb. A kiállítás másik része egy (kitalált) repülőszerencsétlenség hagyatéka — középen egy szétroncsolódott gép, mellette a megégett széksorok, az áldozatok holmijai, repülőgép alkatrész-katalógus, rendőrségi jelentések. Ügyes. A kiállítóközpontban amúgy vannak mindenféle programok is, pl. ingyenes parkour-oktatás.
  • Skót duda: mivel nem turistás hely, Edinburgh-val ellentétben itt nem játszanak skótdudás utcazenészek az utcán, de egy templomban sikerült elkapni természetes környezetében egy katonai megemlékezés kapcsán egy skótduda-előadást, templomi kórussal.
  • Játékmetró: metró, csak kisebb kocsikkal és alagutakkal, mint bárhol. Elég vicces. Körbe-körbe megy a város alatt.
  • Arran szigete: igazi skót táj hegyekkel és birkákkal (lásd lentebb).

Arran szigete

Glasgow-tól egy óra vonatra és egy óra kompra fekszik Arran szigete, amit szokás mini-Skóciának is hívni, mert Skócia különböző régióira jellemző tájak vannak rajta.







Jelenetek

Macis sírkő egy glasgow-i külváros temetkezési vállalkozójánál:


Enyhe anakronizmus az elmúlt évtizedek kockaépületei közé ékelt klasszicista templommal:


Elhagyott cipő a parton:


Skót esküvő:


Lovasszobor, amire kb. 30 éve egyszer felraktak egy forgalomterelő bóját, és azóta akárhányszor leszedte a hatóság, mindig visszakerült (egy idő után feladták, és mára inkább jelképnek számít):


Felvilágosító kampány a metrón:


Skótszoknya-készítő a főutcán:


Mini-rendőrség posztoló rendőröknek (a Dr Who-ban a tardis egy ilyen volt):


Charles Tennant (akin egyáltalán nem látszik, hogy meg kéne halva lennie, és emiatt eléggé morcosnak is tűnik) sírja a Necropolisban:


A Tramway-nél:


Birkafoci, kapusbirkával:


Békevirág:


Glasgow-i hétvége:


Nézni- és olvasnivaló

Monty Python Science Fiction (a jelenet, amiben az alienek mindenkit skóttá változtatnak)
Iain Banks (skót sci-fi(!) író, állítólag nem rossz)
Adam Smith: The Wealth of Nations
Kulcsszavak: arran beszámoló fotó fotók kép képek nagy-britannia skócia utazás
Google Map: -4.27532960660756, 55.8581525766803
2 hozzaszolas

2010/06/23

Látogatás Csernobilban

10:17:31, viso

1986. április 26, éjjel 1:23: az ukrán Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű 4-es blokkja felrobban. A helyiek többége egyáltalán nem értesül a balesetről, a szovjet hatóságok másfél nap múlva ismerik csak be, hogy baleset történt és kezdik el a kitelepítést az erősen sugárszennyezett területről. A helyieknek azt mondták, hogy pár nap múlva visszaköltözhetnek — ez lassan 25 éve volt.











A baleset

Minden valamennyire mérnöki beállítottságú embernek érdemes elolvasni a katasztrófa részletes történetét a Wikipedián — egyrészt érdekes, másrészt tanulságos, hogy a felkészületlenség, a tervezési hibák és a jól definiált procedúrák hiánya (valamint az, hogy úgy általában nem tartották elég fontosnak a biztonságot) milyen következményekkel járhat. Ha a legtöbb ember nem is tervez ilyen kritikusságú rendszert, a leckék kicsiben mindenkire érvényesek.

Egy rövid összefoglaló:
A baleset napján az erőmű üzemeltetői egy kísérletet akartak elvégezni: ha nincs áram (külső forrásból), akkor egy vészleállás esetén a hűtőrendszert (aminek mennie kell) lehet-e a lepörgő reaktorturbinák energiájával hajtani addig, amíg elindulnak a dízelgenerátorok? (Felmerül a kérdés, hogy ezt a helyzetet alapból miért nem tudta kezelni a reaktor.) A kísérletet külső körülmények miatt a tervezetthez képest pár órával el kellett halasztani, és mire elkezdték, a kísérlet részleteit jól ismerő műszak már hazament, az éjszakás személyzet meg nem volt eléggé felkészülve az eshetőségekre.

A kísérlet elvégzése során több hibát is vétettek, minek következtében a reaktor nagyon instabil állapotba került, de mindezt egészen a kísérlet végéig kontroll alatt tartották a reaktor automatikus biztonsági rendszerei. A probléma az volt, hogy amikor a kísérlet végén le akarták állítani a reaktorokat, a szovjet-típusú reaktorok (máshol nem használják ezeket) tervezési hibája következtében a leállítási folyamat első pár másodpercében nemhogy nem csökken, de nő a láncreakció intenzitása. Ez általában nem okoz gondot, de mivel ekkor a reaktor instabil állapotban volt, ez "elszabadította" a reakciót, az első robbanás pedig tönkretette a reakciót szabályozó rendszer néhány elemét (pár grafitrúd eltört és beakadt), ami lehetetlenné tette, hogy a reakciót leállítsák.

A helyzetet rontotta, hogy sokáig nem tudták, hogy mekkora a kár, mivel nem voltak elég pontos műszereik: a sugárzásmérőik 3,6 Röntgen/h-ig tudtak mérni, míg a valós érték az épületben néhol elérte a 20.000 Röntgen/h-t is (párszáz Röntgen néhány órán át már halálos lehet). Mivel a műszer csak azt mutatta, hogy "több, mint 3,6 Röntgen/h", alábecsülték a veszélyt, és azt hitték, hogy a reaktormag érintetlen.

Csernobil ma

Bár az utolsó csernobili erőműblokk egészen 2000-ig működött, a Zónát sokáig csak speciális engedéllyel lehetett látogatni — pár éve nyitotta csak meg mindenki előtt az ukrán hatóság. Egyedül bemenni tilos (katonák és szögesdrót őrzik), és nem is nagyon ajánlott — a sugárzás egyenetlen, és néhol még most is veszélyes mértékű. Vezetőkkel látogatható, akik ismerik a helyet és a sugárzásviszonyokat — a mi vezetőnk a közelben dolgozott a katasztrófa idején, és az elmúlt évtizedekben is sok időt töltött el a zónában. Az út során be lehet menni számos elhagyott épületbe — lakóházakba, sportcsarnokba, koncertterembe, kocsmába, iskolába, rendőrségre, kórházba, és a kis vidámparkba a rozsdásodó dodzsemjeivel és soha használatba nem vett óriáskerekével. Amikor az ember elhagyja a zónát, sugárzásmérő kapun kell átmenni, ami ugyan részletes információkkal nem szolgál, de ad egy oké/nem oké jelzést. Állítólag ma már nagyon ritka, hogy valaki jelentősebb mennyiségű sugárzásnak legyen kitéve egy ilyen úton — egyes beszámolók szerint (volt, aki lemérte sugárzásmérővel a pár óra alatt az embert érő sugárzásmennyiséget) az embert több sugárzás éri az odafelé tartó pár órás repülőúton.

A mérsékelten szennyezett Külső (hármas) Zóna bejáratánál lévő katonai ellenőrzőpont mellé kitett tábla néhány radioaktív izotóp (cézium-137 és stroncium-90) mennyiségét hasonlítja össze a katasztrófa után és 2006-ban (a térképen a kis radioaktivitás ikon jelzi az erőművet):


Bár az erőművet Csernobilnak (Чорнобиль; jelentése oroszul "fekete fű") hívják, Csernobil városa relatíve messze, 15km-re van az erőműtől. Bár a katonákkal védett zónán belül fekszik, a robbanástól való távolságnak köszönhetően a sugárszennyezettség itt jóval alacsonyabb, mint a belső, Tiltott Zónában. Csernobil városában (Kijevtől kb. 100km-re) ma is több ezren dolgoznak — főleg kutatók, építőmunkások és tűzoltók (nagyon gyorsan el kell oltani a környező erdőkben kitörő tüzeket, ellenkező esetben ismét sok radioaktív por kerülhet a levegőbe).

Szoba az egyik, ma is használatban lévő épületben (bár használják, itt is megállt az idő legalább 25 éve):


A csernobili vegyesbolt. Minden ételt a reaktort körülvevő zónákon kívülről importálnak, bent tilos a termelés.


A tiltott zóna (Зона відчуження Чорнобильської АЕС; Zone of Alienation) felé közeledve:


A zóna párszáz méterre az erőműtől:


A felrobbant 4-es blokk és az azt körülvevő betonszarkofág, amit a katasztrófa utáni néhány hónapban emeltek az ún. Likvidátorok (akik közül azóta sokan valószínűleg a sugárzás okozta rákban meghaltak; lentebb van link az egyikkel készített interjúra):


A mentéshez használt tankok és egyéb járművek ilyen járműtemetőkben vannak, mivel még mindig nagyon sugároznak (és fognak is még valószínűleg párszáz évig):


Pripjaty

Az erőműhöz legközelebbi város Pripjaty (При́п'ять; ejtsd: "pripity"), amit kifejezetten az atomerőmű dolgozóinak és családjuknak építették — Alexander Juvcsenkó, az egyik munkás, aki a katasztrófa idején szolgálatban volt, válasza a kérdésre, hogy miért Csernobilban dolgozott: "I chose it. It was one of the best stations in the Soviet Union, it was a good town to live in, and I had been there for practical work as part of my studies. And it was a good wage. Being a nuclear engineer was a prestigious career - in those days." Pripjatyben a sugárszennyezettség miatt máig tilos lakni — ma omladozó házak, a nyolcvanas évek elszórt használatai tárgyai, betonon áttörő fák és megkopott szovjet jelképek fogadják az embert. A képeken látható romok közül egyébként semmi nem közvetlenül a robbanás következménye; az erőmű több kilométerre van, a sugárzás pedig láthatatlan — a várost az idő és a fosztogatók alakították ilyenné.

Isten hozott Pripjatyben:


Büszke atomváros:




A kulturális központ tornaterme és uszodája:






Nagyon fura dolog látni, ahogy a természet "visszafoglalta" a várost az embertől — majdnem 25 éve nem lakik itt szinte senki, és az ember által lefektetett mesterséges anyagokat a növények sok helyen áttörték, és most burjánzik a természet és itt-ott fák nőnek még a tetőkön is. Furcsa, de az emberi zaj hiányával, a madárcsicsergéssel, a mindenhol növő fákkal és a napsütéssel sokkal inkább idilli a táj, mint síri.






Pripjatyi panel 8. emeletén növő fa:


A helyes átkelés az utcán fontos:


A Komszomol (egy kommunista ifjúsági szervezet) Lobogója c. lap 1985-ből (a főcím némi cirilltudással elolvasható, Központi Bizottság és szovjet miniszter van benne megemlítve, bár a kontextus ebből nem derül ki):


A katasztrófa után lefektetett csövek az út fölött mennek, mert a föld felásása nagymennyiségű (addigra leülepedett) radioaktív port juttathatott volna újra a levegőbe:




A vidámpark, ahol az azóta jelképpé vált óriáskerék pár nappal a robbanás után, az 1986 május elseji ünnepségeken nyílt volna meg:




Elmélet: A sugárzás

Ha az ember azt hallja, hogy "sugárzás", rögtön atomkatasztrófák és védőruhába öltözött emberek jelennek meg a szemei előtt. Bár ez a kép nem teljesen alaptalan, az, hogy valahol "sugárzás" van, önmagában semmitmondó. Az ember akkor is sugárzásnak van kitéve, ha tévét néz, sétál az utcán, vagy krumplit eszik (a krumpli és a banán sugárzóbb a legtöbb növénynél a magas kálium-izotóp tartalmuk miatt), sőt, minden szerves anyag (így az ember is) sugároz. (A C-14-es kormeghatározási módszer, pl. a szerves anyagokban lévő sugárzó szénizotóp mennyiségét méri, ami — mivel bomlik — az anyag korától függ.) Egy sugárzásnak két fő jellemzője van, ami meghatározza, hogy mennyire veszélyes az embere:
  • A sugárzás típusa. Nagyon leegyszerűsítve kétféle típus van, nem ionizáló és ionizáló. Az ionizálás itt azt jelenti, hogy a sugárzás leszakíthatja egy atom elektronját, ami megváltoztatja az atom tulajdonságait — ha ez a szervezeten belül történik, akkor jobb esetben a szervezet észreveszi, és megjavítja a károsult sejtet (vagy, ha nem is javítja meg, a hiba nem okoz nagyobb kárt), rosszabb esetben génmutáció vagy rák lép fel. Ezért az ionizáló sugárzások nagyságrendekkel veszélyesebbek: ilyen sugárzás forrása a nap (UV), a röntgengép, az atomreaktorokban lévő láncreakció, de a banánban lévő radioaktív kálium-izotóp is.
  • A sugárzás mennyisége. A jelenleg leginkább elfogadott elmélet szerint a sugárzás által okozott rizikó egyenesen arányos a dózissal (ha kétszer annyi ideig vagy kitéve neki, vagy egységnyi idő alatt kétszeres sugárzásmennyiségnek vagy kitéve, kétszer annyi az esélye, hogy valami bajod lesz).
Olvasmány: Mindennapi sugárzás





Elmélet: Az atomreaktor

Némi, fizikától viszonylag mentes magyarázat:
  • Maghasadás: egy atom egy beleütköző neutron hatására több kisebb részre bomlik, és eközben (kötési) energia szabadul fel — ez az energia az, amit az erőmű elektromos árammá alakít.
  • Láncreakció: amikor egy maghasadás (lásd előző pont) elindít egy másik maghasadást, az pedig még egyet, és így tovább sokáig. Praktikus, mert ha a láncreakció egyszer elindul, utána "magától" termelődik az energia. (Fizika: a maghasadást egy neutron indítja el, és ha a maghasadás egyik mellékterméke még egy neutron, akkor az elindíthat még egy maghasadást stb.)
  • Kontrollált láncreakció: azt, hogy mennyi energia termelődjön a láncreakció során, szabályozni lehet. (Fizika: a láncreakciót neutronok indítják, úgyhogy ha neutronokat részben elnyelő anyagot rakunk az útjukba, akkor a reakció lassul, esetleg teljesen megáll.) Minden atomerőműben van automatikus szabályozórendszer, ami a reakciót kontroll alatt tartja, így az erőmű energiakibocsátása tervezhető.
  • Kontrollálatlan láncreakció: ha a láncreakció nincs kontroll alatt tartva, a maghasadások száma exponenciálisan (nem matekosoknak: nagyon) nő, ami robbanáshoz vezethet (ezt atomfegyverekben alkalmazzák).
A gyermeknevelés szociológiai problémái c. könyv egy Lenin-kötet mellett:


Magyar vonatkozások

Az atomenergia történetének sok magyar vonatkozása van. Ezek közül néhány:
  • A nukleáris láncreakció elvét Szilárd Leó dolgozta ki.
  • Az első atomreaktor-szabadalmat Szilárd Leó és Enrico Fermi nyújtotta be ("Neutronic Reactor", US Patent 2,708,656).
  • Az egyik első gyakorlati felhasználása az radioaktivitásnak az volt, amikor (a később Nobel-díjat kapó) Békésy György úgy bizonyította be, hogy a rá főző házinénije a megmaradó vacsorát felhasználja későbbi ételekben, hogy radioaktív anyagot rakott a maradékba, ami utána műszerekkel kimutatható volt egy későbbi ételben. (A technikát ma is sok területen alkalmazzák, bár általában nem albérletekben.)
  • Az amerikai atombombát megépítő Manhattan Project tagjai voltak Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő (a történet szerint Szilárd Leó és Einstein közösen írták a levelet, ami a Manhattan Project megalapításához vezetett)


Csernobil hagyatéka

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) ma is vitatkozik az orvosokkal és egyéb felekkel arról, hogy hány áldozata van Csernobilnak — a számok párezer rákos esettől százezrekig terjednek. A becslés egyik nehézsége, hogy nehéz elválasztani a sugárzás közvetlen hatását a kitelepítések közvetett hatásaival (reményvesztettség, depresszió, alkoholizmus, dohányzás és ezek egészségügyi hatásai). Azt valószínűleg mindenki hallotta, hogy a robbanás következtében Európa felett elhaladt egy radioaktív felhő, de azt valószínűleg kevesen tudják, hogy ennek még ma is van hatása Európa átellenes pontjain is — Nagy-Britanniában sok helyen még ma is rendszeres sugárzásmérésnek vetik alá a birkákat (Guardian cikk) (ezeken a területeken radioaktív cézium került a talajba, ami utána belekerül a fűbe, utána meg az azt lelegelő birkákba).

Interjú Alexander Juvcsenkóval, az egyik munkással, aki a robbanás éjjelén az erőműben dolgozott és a sugárzástól sok helyen megégett (az interjú szerint neki az átéltek ellenére nincs semmi baja az atomenergiával, csak a biztonságra figyeljenek eléggé)
Interjú egy likvidátorral 1. rész 2. rész

A konklúziót mindenki vonja le magának.

Kulcsszavak: atomenergia csernobil katasztrófa szovjetunió ukrajna
Google Map: 30.1081695535686, 51.387609052636
15 hozzaszolas

2010/06/18

Kijevi beszámoló

10:08:33, viso
Szürreális érzés azon kapni magam, hogy épphogycsak elrepültünk egy elképzelhetetlen méretű lakótelep fölött, én pedig épp cirill betűket próbálok bepréselni a határőr kérdőívén sorakozó miniatűr rubrikákba. Dimi úgy jellemezte előre Kijevet, hogy "egy nagy lakótelep", így nem sok jóra számítottam, de végül kellemesen csalódtam — bár tényleg burjánzik a panel, Kijev mégis nagyon sokarcú város, hatalmas parkokkal (és bennük elszórt hagymakupolás ortodox templomokkal), dombokkal, óvárosokkal, kiülős sörözőkkel, homokos strandokkal — nem egy könnyen kiismerhető hely, amikor a reptérre tartottunk, rögtön találtam még pár helyet, ahova el kellett volna menni.



Ez volt az első utam kelet-kelet Európában, és bár sok tekintetben Magyarország is elég abszurd hely, Ukrajnához képest maga a német precizitás. Ukrajna olyan ország, ahol:
  • emlékműve van a korrupciónak (a Narancs emlékműve Odesszában, ahol a narancs egy történelmi megvesztegetésre utal)
  • egyes metrómegállókban Lenin-idézetek vannak a kommunizmusról (Dimi lefordította az egyiket, ha jól emlékszem, azt írta, hogy a kommunizmust csak akkor értékelik igazán az emberek, ha meg vannak teremtve a gazdasági alapjai. Vagy valami ilyesmi.)
  • A vendéglátónk házában nem volt egy ideig melegvíz, és azt mondták neki, hogy a vizet pénteken kapcsolják majd vissza, de nem tudják, hogy melyiken.
  • A reptéri bankautomata, mielőtt angolul megkérdezné, hogy milyen nyelven szeretnéd használni, először feltesz egy kérdést ukránul, amire a [valami zöld ukrán szöveg] és a [valami piros ukrán szöveg] opciók közül kell választanod.
  • Még mindig van az utcán Lenin-szobruk.
  • Az ukrán elnök nem tud túl jól ukránul (orosz az anyanyelve), és az egyik beszédében a jelenlevő fiatalokat a jövő génállománya helyett a jövő népirtásának nevezte.
  • Kijev jelenlegi polgármestere (Leonyid Csernovetszkij), amikor kétségbe vonták épelméjűségét és pszichológiai vizsgálatnak akarták alávetni, ő azzal próbálta bizonyítani, hogy normális, hogy az elképedt újságírók előtt futott pár kört, azután leúszott néhány hosszt, és végül egy szál úszónadrágban sajtótájékoztatót tartott nekik (New York Times-cikk az esetről).
  • Ugyanez a polgármester néha énekelni kezd sajtótájékoztatókon (videó), és egy CD-t is kiadott, amin szovjet dalokat énekel.
Óriásplakát - lehet találgatni, hogy mit reklámoz:


(A dolgok megértésében sokat segített, hogy Dimi és a házigazda наталиа sok "bennfentes" dolgot elmeséltek az országról — történelem, szokások, politikai helyzet stb.)

A város egyik fő jellemzője, hogy olyan, mintha a nyolcvanas években megállt volna az idő — bár nem sokra emlékszem személyes élményként ebből a korból, teljesen a róla látott filmek és képek világát idézi Kijev 2010-ben (bármennyit lehet nosztalgiázni).







Nyelv

Én már abba a generációba tartozom, akik sose tanultak oroszt (gurrá!, alapvetően), úgyhogy ismét olyan országban találtam magam, ahol minden tele van feliratokkal, és én ki sem tudom őket betűzni. Elég frusztráló érzés, hogy a mindent beborító feliratok ellenére semennyire nem tud az ember eligazodni, úgyhogy az elhatároztam, hogy amíg ott vagyok, megtanulom az ábécét. Ennek következtében két-három nap után már meglehetős biztonsággal (bár egy hatéves elsős sebességével) olvastam ki olyan szavakat, mint hogy gyorsfagyasztott, vagy hogy Чорнобильська, valamint le tudtam írni a lakásban lakó kutya, фродо — Frodó elvtárs — nevét. Hasznos tudni, hogy bár minden ukránul vagy oroszul van kiírva (és a helyiek nem is nagyon beszélnek angolul), a betűk "lefordításával" sokmindent meg lehet érteni, ahogy minden európai nyelvben, itt is sok szó hasonlít az angol/latin megfelelőjére. Sőt, egy csomó szó ugyanaz, mint magyarul, csak átírva cirill betűkre — hasznos ilyen szó pl. a recept (рецепт) vagy a katasztrófa (катастрофа). A Google Maps helyi változatát pedig át lehet kapcsolni, és most idézem a weboldalon a gombot, Szputnyik-nézetre.

A tanulásban Dimi (дими) segített, habár néha rámutatott az utcán egy-egy cikornyásabb ornamentális díszítőelemre is, és megkérdezte, hogy "Na, és az milyen betű?"

Ortopédia jobbra:


Menő ügyvéd ("advokat"):


Ukrán konyha

"Have you ever been to American wedding?
Where's the vodka, where's marinated herring?"
(Gogol Bordello)

Az ukrán konyha jó, és a diétás ellentettje. Voltunk egy gyorsétterem-szerű ukrán kajáldában, ahol a tálcámat megpakoltam levessel, húsokkal, kenyérrel stb., mire Dimi megkérdezte, hogy "És mit fogsz enni? A főételek még csak ezután jönnek." Tipikus ételek pl. a borscs (többféle változatban létező, de alapjaiban káposzta- és húsleves), az oseledec(?) (heringsaláta), a varenyky (főtt tészta, ami hússal töltve főétel, lekvárral töltve desszert — de főételként és desszertként is tejföllel eszik), blini (húsos, sajtos vagy kaviáros palacsinta).

Hideg snidlingleves, összesütött gombás-sajtos hús, tejföl, sajtos sült hús és káposztasaláta (kb. 1500Ft-ért az egész):


A rozskenyérből erjesztéssel készített furán édeskés kvász (pár évtizede még hatalmas kerekes hordókból csapolták az utcán a mobil kvászárusok), egy olyan helyen, ami egy az egyben egy jelenet volt a Csinibabából:


Vodkát ukrán szokás szerint egy katonával kell inni, azaz miután megittad, kell rá enni egy falatot (itt pl. uborka van a vodkáspohárra tűzve):

Muszáj megemlíteni még az ukrán mondást, miszerint "A sör vodka nélkül pénzkidobás."

Pár ukrán konyhás link, érdemes kipróbálni néhány receptet:
Ukrán receptek
Tipikus ételek
Kvász-készítés

A [Lefordíthatatlan nevű tejital]falva (Трое из Простоквашино) c. szovjet rajzfilmről elnevezett tejföl (a rajzfilm egy kisfiú és beszélő állatai életét mutatja be [Lefordíthatatlan nevű tejital]falván):

(Itt egy epizód belőle oroszul, macskával.)

Jelenetek

A legszürreálisabb jelenet: egy egész jól kinéző, pózoló szőke csajt fotózott modellként egy negyvenes, kopaszodó faszi a Dnyeper partján, a háttérben látszódó ipari épületekkel, körülötte alsógatyában álló, a jelenetről látszólag tudomást sem vevő horgászok tucatjaival:

Ezt komolyan magyarázza meg valaki. Vagy inkább ne, mert elveszne a varázsa.

Kijevi metró (szovjet-típusú metrókocsikkal, mint a pesti metró):


"Béketank" a II. világháború múzeuma mellett:


A cirill ábécét egyébként mintha csak nem túl okos kémek ellen találták volna ki: a H betűt N-nek kell ejteni, a fordított N-t I-nek, a C-t Sz-nek, a B-t V-nek, a P-t R-nek, a 3-ast Z-nek, és van Ф (F) meg ж (Zs). Ide pl. az van írva, hogy "ennij":


A kijevi metró:


Itt béreltünk biciklit a külvárosban, teljesen megbízhatónak tűntek a srácok:


Kijevi piaccsarnok értelmezhetetlen, gigantikus körfreskóval (olyan, mintha valamit reklámozna, de nem derül ki, hogy mit):


Lenin-szobor, amit a Kommunista Párt sátra őriz:




Végtelen hosszú mozgólépcső:


Nézni- és olvasnivaló

Ukrajna olyan embereket adott a világnak, mint Bulgakov (Mester és Margarita; Kutyaszív), vagy a Gogol Bordello frontembere (a sors iróniájaként amíg Kijevben voltam, lemaradtam egy ingyenes koncertjükről, ami a házunktól 5 percre lévő parkban volt). Befejezésnek egy, Ukrajnát jól összefoglaló Gogol Bordello-idézet:

"First time I had read the Bible, it had struck me as unwitty
I think it may started rumor that the Lord ain't got no humor."

És a Szovjetunióban 60 évig betiltott Kutyaszív leírása:

"Oroszország, húszas évek. Preobrazsenszkij professzor, a szervátültetések mestere egy közönséges kutyába emberi szívet ültet át. És csoda történik: a kutya fokozatosan átalakul. Mind külsőre, mind belsőre emberre kezd hasonlítani. Bulgakov egyik leghíresebb regénye az 1917-ben kezdődött történelmi folyamat veszedelmeire figyelmeztet látnoki erővel: "Terrorral semmit sem lehet elérni egy élőlénynél, bármilyen fokán is álljon a fejlődésnek. (...) Ezek hiába gondolják azt, hogy a terror segít. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös, vagy akár barna! Teljesen megbénítja az idegrendszert." (forrás)
Kulcsszavak: fotó fotók képek kijev ukrajna utazás
Google Map: 30.5255126953125, 50.4470111823122
10 hozzaszolas

2010/06/04

Lisszabon beszámoló + képek

10:56:27, viso








Épületek

A belváros szép és omladozó épületekből áll, kicsit kijjebbmenve meg (legalábbis amennyit láttunk belőle) jellegtelen, lakótelep-szerű házak tömege uralja a tájat.





Biciklik, triciklik:


Ételek

Finom és nyugat-európai mércével olcsó, sok hússal és tengeri állattal. Mindenhol vannak az asztalon előételnek friss zsömlék (és sokszor sajtok) kirakva. Megtanultam azt is, hogy a polipot úgy kell jól elkészíteni, hogy az ember előbb jól kikalapálja, majd lefagyasztja és felengedi - ezután nyoma nincs a rágósságnak, helyette porhanyós és finom. Az a fajta ország, ahol elképesztően sokat lehet enni.

Sült halak, rákok és tintahal:


Helyi nénik a piacon, mögöttük szárított tőkehalak (bacalhau), ami az egyik legjellegzetesebb helyi étel (pl. felvagdalva és tepsiben krumplival összesütve):


Az enyhén rejtői Filé kocsma/"étterem":


Különösen zsíros 'Vigor' tej:


Az egyik dombon található Bairro Alto ("magas kerület"), ahol napközben csak a málló vakolatú házak látszanak, estére viszont tele lesz éttermekkel és kocsmákkal:


Itt van még részletesebb leírás az ételekről.

Közlekedés

Lisszabon utcaképének jellegzetes elemei a régi, fapados villamosok és a meredek dombokra csikorogva mászó siklók:


"Anomália esetén a nyugtát bemutatni kötelező":






Nyelv

A portugál írásban pofátlanul hasonlít a spanyolra, a kiejtésük viszont nagyon különbözik. Ennek ellenére a spanyol José (meg én is, kisebb mértékben) simán elkommunikált velük spanyolul, nem látszott, hogy különösebben bánnák a dolgot, bár a sztereotípia az, hogy nagyon irritálja őket, ha a portugált a spanyol egy tájszólásának tekinti az ember (ennek ellenére érdemes lett volna kipróbálni, hogy mi történik,ha az ember egy portugálul feltett kérdésre azt válaszolja, hogy "Sajnos nem tudok spanyolul.")

Ugyanaz a szöveg portugálul és spanyolul:


Jelenetek

A madárkalitkákkal teli, labirintusszerű Alfama negyed:


Valahogy így képzelném el Spanyolországot a 80-as években, ha szovjet uralom alátartozott volna:






Whisky:


Érdekes, hogy — korábbi diktatúrákat megélt országként — nagyon sok politikai témájú graffiti van, politikai pártokat és úgy általában a hatalmon lévőket szidva:




Suhan:







Kulcsszavak: út beszámoló fotó fotók kép képek lisszabon portugália utazás
Google Map: -9.140625, 38.736946065676
3 hozzaszolas

2010/03/08

Málta - beszámoló

09:11:53, viso

A Máltai köztársaság (Repubblika ta' Malta)

Málta kis szigetország a Földközi-tengeren (Olaszországtól délre) ami az elmúlt kétezer évből összesen kevesebb mint ötvenet töltött független államként, az idő maradék részében a föníciaiak, a görögök, a rómaiak, az arabok, az olaszok és a britek uralma alá tartozott. Némileg elképesztő, hogy bár stratégiai fontosságú elhelyezkedése miatt szinte sose volt esélye a függetlenségre, és kultúrájára nagyon rányomták a bélyegüket a megszállók, félig-meddig mégis megőrizte saját identitását és nyelvét, és amikor 1964-ben végleg kivált az aktuális megszálló Brit birodalomból, teljesen független országként születhetett újjá.

Érdekességek:
  • A ország lakossága 400.000 fő, területe 316 km^2 (kb. fél Budapest)
  • Bár sokan beszélik még az arab gyökerű máltai nyelvet (Jó estét: "Wara nofs inhar it-tajjeb"), a feliratok (még az eldugottabb falvakban is) angolul vannak, és szinte mindenki beszél angolul, így elmondható Máltáról, hogy a Brit szigeteken kívül az egyetlen angolul beszélő ország Európában (a hivatalos nyelvek a máltai és az angol).
  • Innen származik a Máltai Szeretetszolgálat ("Sovereign Military Order of Malta" — magyarul kicsit barátságosabb a marketingjük), ami az eredetileg a Szentföld felé utazókat segítő Máltai lovagrend egyik ágából nőtt ki, és ma is majdnem százezer állandó önkéntese van a világon orvosi és egyéb feladatokat ellátva. A Wikipedia szerint a rend jogi státusza vitatott, de többnyire szuverén szervezetként tekintenek rá (azaz jogilag nem tartozik egyetlen ország fennhatósága alá, bár saját területe nincs).
A főváros, Valletta:


A máltaiak szerettek szentek és helyi hírességek szobrait tenni utcasarkokra, ezzel védelmezve a házaikat:


Szent kutyával:


A St Elmo erőd (jó kérdés, hogy miért avatnak szentté egy Muppets-szereplőt) anno Vallettát védte a támadóktól, ma a turistáktól védik szögesdróttal:


Málta egyik legfurább jellegzetessége a buszok — egyrész rengeteg régi busz van (tessék Kuba 50-es évekbeli amerikai autóinak vonalaira gondolni), másrészt — bár a járművek a tömegközlekedési hálózat részét képezik — a legtöbb busz a sofőr magántulajdonában van, és nagy a hagyománya a járművek személyreszabásának, legyen az az eredeti karosszéria "áramvonalasítása", vagy különféle feliratok és üzenetek nagy betűkkel a járműre festése:




A sziget lakossága nagyon vallásos, így a buszokon a személyes díszítéseknek általában fontos részei a vallásos témájú képek, így pl. nem ritka, hogy egy Jézus néz le rád a vezetőfülke mögül:


Paradicsom, állítja ennek a busznak a teteje:


Vallettában sok utca meredeksége San Franciscót idézi:


Irreálisan kék tenger világítótoronnyal a St Elmo erőd mellett:


Szobrokkal díszített kapualj egy lakóházban (a második kép a kisgyerekekkel vajon mit ábrázolhat?):




Gondolatok az életutakról:


Megszökött otthonról:


Dingli

A fővárosban béreltünk biciklit, és útnak indultunk a sziget nyugati oldala felé (mégsem mindennap mondhatja el az ember, hogy keresztülbiciklizett egy egész országot). Bár a neten talált biciklikölcsönző weboldala némileg Monty Pythonosan le akart beszélni a biciklibérlésről (a borzalmas vezetési kultúrára és a változatos domborzatra hivatkozva), mi nem dőltünk be neki. A sziget nyugati partján található Dingli: szikrázóan kék tenger, zöld fű és vajszínű sziklafalak, köztük szürreálisan beékelt kis farmokkal.







Életképek

Jack Nicholson a buszon:


Jesus saves:


Gülüszemű kutya, ami több, egymás utáni képen is pont ugyanezt a nézést produkálta:


Katuszkert:


Úszni készül a jeges februári vízben (kinti hőmérséklet 10 és 20 fok között):


Úton:


Csónakok egy kis halászfaluban:


Öregek:


A napokat számolva az inkvizítor börtönében:

Érdekes módon a múzeum leírásai alapján az inkvizíció itt nem annyira volt vérszomjas, mint az ember gondolná — úgy tűnt, mintha tényleg hittek volna abban, hogy a világot jobbá teszik azzal, hogy az "eltévelyedetteket" börtönbe vetik pár napra/hétre, majd kirónak rájuk pl. kötelező vasárnaponkénti misérejárást. A kínzást (plafonról lógatták le kötélen az illetőt, de szigorúan csak fél óráig(!)) is csak "nagyon indokolt" esetben vetették be, és a legtöbb áldozat megúszta enélkül.

Az afrikai bevándorlók oktatóközpontja mellett egy lepukkant ipari külvárosban (nem állítanám, hogy nem néztek ránk hülyén, amikor begurultunk biciklivel, és kértünk a helyi büfében két kávét):

Család:


Alföld:


Szárnyak:


Kulcsszavak: útibeszámoló úton földközi-tenger fotó fotók kép képek leírás málta sziget szigetország utazás
Google Map: 14.5044250320643, 35.8835611589017
2 hozzaszolas

2010/02/10

Málta

15:00:38, viso
Tömegközlekedés: welcome aboard - good luck:



Erkélytúltengés:



Kulcsszavak: európa fotó fotóblog fotók kép képek málta mediterrán utazás
Google Map: 14.511986731959, 35.8987520810081
0 hozzaszolas

2010/02/04

London séta

16:56:04, viso
Parkland Walk, egy pár kilométeres erdősáv a városban:




A beton és alumínium találkozik a természettel. Ki találja meg a képen a sunyi rókát?




Lakókocsi:


Igényesebb napokat is látott újságfőcím-tartó:


Kulcsszavak: anglia blog crouch end fotó fotóblog fotók harringay hill környék kép képek london
5 hozzaszolas

2010/01/15

A Google-t a fene se érti

16:14:03, viso

A legtöbb ember, aki csinált már weboldalt, tudja, hogy ahhoz, hogy az oldalt látogassák, az egyik legismertebb módszer a Google-lel "megszerettetni" az oldaladat (az egyik legegyszerűbb példa, hogy ha az oldalaknak van címe, akkor a címre keresve előrébb kerül a találatokban az oldal, mintha nem lenne neki). Bár a Google pontos sorrendező módszere titkos, egész (ál)tudománya van annak, hogy hogyan lehet előrébbkerülni a találatok között (SEO - Search Engine Optimization). (A sarok egyébként rengeteg ilyen irányelvet megsért, úgyhogy ha több látogatót akartok, írjatok diminek nyugodtan, hogy csinálja meg rendesen.)


Namost én csináltam anno egy London Blog-ot, amire feltöltöttem kb. 70 képet, aztán visszaköltöztem Magyarországra, és abbahagytam. Ez az oldal jelenleg a london blog kifejezésre keresve benne van a top 20-ban, ráadásul a london photo blog-ra keresve a 2. találat. Sőt, simán photo blog-ra keresve is benne van a top 60-ban (a 291 millió találatból). De nem dicsekedni akarok (na jó, azt is), hanem az érdekel, hogy "ezt most így hogy"?


A Search Engine Optimizációhoz értő emberek általában megegyeznek abban, hogy a következő dolgok a legfontosabbak a Google szempontjából:

  • minél több link mutasson az oldalra, és azok minél "fontosabb" oldalakon legyenek (pl. a CNN website-ja sokkal "fontosabb", mint egy Sarkos blog, tehát többet ér a link róla).
  • releváns szöveges tartalom (pl. ha arra keresel, hogy london képek, akkor lehetőleg ez a téma gyakran megjelenjen a szövegben - a képek értelmezése még csak nagyon kezdetlegesen megy)

Namost ez az oldal a következőket tudja:
  • Alig mutat rá link.
  • Kevés a tartalom, pláne a szöveges (kb. képaláírások és kész).
  • Évek óta nem frissült, tehát elvileg elavult a tartalom (bár most újra elkezdtem feltöltögetni). (Ez talán nem elsődleges szempont a Google-nek, de elvileg számít.)

Szóval igazából tökre örülök, hogy ilyen az elért pozíció a Google-ben, csak annak nem, hogy fogalmam nincs, miért. (Pedig olvastam sokat a SEÓ-ról, és pl. több keresőkérdésre, amire az Earth Photography "SEÓ-zva" lett, fel is jön top 1-2 találatként, tehát úgy tűnik, valamennyire működőképes módszer). Valaki elmagyarázhatná :)
7 hozzaszolas

2010/01/08

Ikrek

12:44:15, viso
Kulcsszavak: budapest fotók képek kutyák kutyasétáltatás magyarország
Google Map: 19.0488708614976, 47.5029443431252
10 hozzaszolas
RSS feed

Saját projektek:

Fotók
England pictures
Budapest könyv
Budapest fotótérkép
Interesting Places (angol blog)

Archívum — mindenfelé:

Izland
Hong Kong
Csernobil
Szingapúr
New York
Szilíciumvölgy
Kijev
Málta
Lisszabon
Párizs 1 2
Ausztrália
Skócia
Írország
Észak-Írország
Isztambul
Pest
Spanyolország
Marokkó
Brecon Beacons
Normandia
Dobogókő
Norvég fjordvidék
Triglav

Archívum — Anglia:

Isle of Wight
Southend
Dungeness
Lake District
Plymouth
London 1 2
White Cliffs Country
Exmoor National Park
Kent
Suffolk
Seven Sisters
Shrewsbury
Peak District
Southend-on-Sea
Hunstanton

London

Közös naplók:



viso

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing