MEGÁLLÍTOTTAM ÉN RÉTI VÍZ FUTÁSÁT…
Áprily Lajos: MEGÁLLÍTOTTAM ÉN RÉTI VÍZ FUTÁSÁT…
Megállítottam én réti víz futását
Malom-zuhogónál, hol égerfa nõtt;
Víz remegõ színén nyári nap múlását,
habon játszadozó napfény ragyogását,
derült éjszakákat, holdat csillag-árban
a lelkembe zártam -
nem tarthattam vissza a futó idõt.
Tenyerembe fogtam fecske fiókáját,
Éreztem szivét, a riadt-remegõt;
Öleltem karommal szerelmek csodáját…
Egy-õszi madarat, bús szív néma vágyét.
Gyüjtöttem, mint lombot dérütött határban
s a lelkembe zártam -
nem tarthattam vissza a szálló idõt.
Megõriztem gondot, szólást, tréfaszókat,
mosolyt, megbocsátót, jajt is, hördülõt,
névtelen sok arcot, sokfelé-valókat,
útamba-jövõket s tova-illanókat,
magamba gyüjtöttem mind, amerre jártam
s a lelkembe zártam -
nem tarthattam vissza a futó idõt.
0 hozzaszolas
