Kölcsey Ferenc - Zrínyi dala (1830)
Más faj állott a kihúnyt helyére,
Gyönge fővel, romlott, szívtelen;
A dicső nép, mely tanúlt izzadni
S izzadás közt hősi bért aratni,
Névben él csak, többé nincs jelen.
Versek
Ady Endre
Tüzes seb vagyok
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.
Lángod lobogjon izzón, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.
Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.
(rég olvastam, most rátaláltam)
Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám.
Ez a szomorú történet Szabó Rozáliáról szól, akit hazafelé menet
agyonbaszott a villám.
- Szabó Rozika vagyok és megyek a réten hazafelé. Voltam Novi
Sad-on a halpiacon. Sietek haza, mert korán otthon akarok lenni, és
ahogy így megyek a réten, egyszercsak fejenbasz egy nagy villám, én
pedig meghalok.
Szabó Rozália! Korán ragadott el a halál. Pedig még számos hasznos
dolgot bírtál volna csinálni. A jövő fonalai kifürkészhetetlenek.
Jézus Mária! Jézus Mária!
(Bada Dada)
Pompás, fehér Karácsony-éjen
Kidobta a szikrázó hóba,
Kidobta a havas semmibe
Magzatját a papék Katója.
Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,
Szédülve, tántorogva, félve,
Ahogy illik, elment maga is
Éjféli, szent, vidám misére.
Kató gazdája, az izmos pap
S falusi nyája énekelnek:
'Dicsértessék az egek ura,
Hogy megszületett az a gyermek,
Az a gyermek, ott Betlehemben.'
Kató fölsír a papi szóra
S az a gyermek, a betlehemi,
Könnyezve tekint le Katóra.