Glória

Magamnak eszembe nem jutna bármit is bundázni, szóval társaság kell hozzá :D

 

És várom a jelentkezőket a paradicsomos görögdinnyeleveshez!!!:D

 

Hozzávalók:
2 darab cukkini (kb. 60 deka)
10 deka liszt
4 tojás
15 deka zsemlemorzsa
1 teáskanál só
1 lapos teáskanál őrölt cayenne bors
a sütéshez semleges ízű olaj
1 csupor friss mentalevél
1 csupor friss korianderzöld
1 zöldcitrom
 

A cukkinik esetleg keserű végeit levágom, a zöld hurkákat 1 cm vastag
korongokra szeletelem.
Előveszek 3 mély tányért: az egyikbe beleszórom a lisztet, a másikba beletöröm
a tojásokat, a harmadikba pedig belekanalazom a zsemlemorzsát. A tojásokhoz
teszek egy kis sót meg cayenne borsot, és villával enyhén habosra kavarom őket.

Mielőtt elkezdeném bepanírozni a cukkinikorongokat, annyi olajat öntök egy kb.
28 centi átmérőjű serpenyőbe, hogy 2 centi vastagon álljon bele, aztán erős
tűzön rögtön el is kezdem melegíteni.
Amíg melegszik, bebundázom az első adag korongot, ami kábé az összes
egyharmadát jelenti. Egyik kezemmel –ez lesz a „száraz”-, egyenként belemártom
őket a lisztbe. Aztán a másikkal –ez lesz a „nedves”-, beletapicskolom a korongokata tojásba, és utána a „száraz” kezemmel megfogom a tocsakos
szeleteket, hogy ezzel emeljem át őket a zsemlemorzsába. Alaposan beleforgatom
mindet a morzsába, és a vastag bundája falatokat elkezdem megsütni.
A bepanírozott korongokat beleteszem a forró olajba, aztán azonnal lejjebb
tekerem közepes erejűre a lángot a serpenyő alatt. Amíg a cukkinifalatok 7 perc alatt kívül ropogós aranybarnára, belül pedig omlósan lágyra sülnek, folytatom
a maradékok bundázását.
Panírozás, sütés, panírozás és megint sütés: mintha egyszemélyes manufaktúra
lennék, úgy végzem egymagam párhuzamosan a két munkafolyamatot. (Az újabb és
újabb sütés persze azzal jár, hogy amikor a még nyers korongokat
bellepottyantom az olajba, akkor előtte egy mindig erősebbre csavarom a lángot
a serpenyő alatt. De ahogy az első alkalommal, ugyanúgy a második és a harmadik
sütés során is, utána jócskán visszaveszek a tűz kezdeti hevességéből.) A
megsült korongokat papírtörlővel bélelt tányérokra teszem, és lecsepegetetem
róluk az olaj maradékát.
Amikor már harmadik adag is ott rotyog a serpenyőben, apróra vágom a mentát és
a korianderzöldet. A bundás cukkinikorongakat meghintem a fűszernövény-duóval,
aztán megsózom, és végül megspriccelem a zöldcitrom illatos levével.
4 adag lesz belőle. 

Gyömbéres csirkefalatok almával

Hozzávalók:

30 dkg csirkemellfilé
só és frissen őrölt fekete bors
1 evőkanál liszt
1 csokor újhagyma
1 ötcentis friss gyömbérdarab
1 alma
1 + 1 evőkanál vaj
1 evőkanál olaj
1 deci száraz fehérbor
1 evőkanál étkezési keményítő
2 teáskanál magos mustár
1 teáskanál méz
1 deci tejszín
 
A csirkemellfilét 2-3 centis kockákra vágom, megszórom sóval és őrölt borssal, aztán ráhintek kevés lisztet. Miután alaposan összeforgattam vele, és a lisztszemcsék mindegyik húskockát vékonyan bevonták, félreteszem a csirkefalatokat.

Az újhagyma fehér részét felkarikázom, a krumplihámozóval megpucolt gyömbért megreszelem, és a félbevágott, de héjas almából kiszedem a magházas részt, aztán vékony gerezdekre vágom.

Utána 1 evőkanálnyi vaj és ugyanennyi olaj keverékén 5 perc alatt kevergetve megsütöm a csirkemell-kockákat. Ha már szép aranybarnák, szűrőlapáttal kiszedem mindet egy nagy tálra, és alufóliával leborítva addig hagyom őket pihenni, amíg elkészítem a gyömbéres mártást.

Ehhez először 1 evőkanálnyi vajat teszek a serpenyőbe, beleszórom az újhagymát. Gyengén megpárolom, ráöntöm a bort. Sebtiben hozzájuk szórom a vékony almaszeleteket meg az illatos gyömbérreszeléket, aztán megsózom, megborsozom az egészet. Egy-két kavarás után lefedem a serpenyőt, és amíg az almaszeletek 5 perc alatt vajpuhára párolódnak a gyömbéres borban, ráérősen összekeverem a mártás sűrítését.

Egy kisebb tálkába belekanalazom az étkezési keményítőt, a mustárt és a mézet, aztán hozzájuk csurgatom a tejszínt. Az édes-csípős masszát kézi habverővel simára keverem, és félreteszem, hogy leellenőrizzem, vajon megpuhultak-e az almaszeletek.

Ha igen, akkor rájuk öntöm a tejszínes-keményítős sűrítést, és visszapakolom a serpenyőbe a parkolópályán pihentetett csirkekockákat. Ezek után megvárom, amíg egyet-kettőt rottyan a gyömbéres-almás csirke, és mivel a keményítő miatt szinte azonnal besűrűl a mártás, már el is készült a vacsora.
2 adag lesz belőle.

 

 

Mediterrán lencseleves

Remélem, mindenki evett ma lencsét! Aki esetleg elszalasztotta ezt megtenni, íme egy gyors lencseleves recept, nehogy elkerülje őt a szerencse 2008-ban. Én, biztos ami biztos vacsorára megtoldom még egy kis lencsefőzelékkel, hátha nyerek így idén a lottón!
Amit ma teszünk, előrevetíti, milyen cselekedetekkel telik majd az idei évünk – mondja a népi bölcsesség. Én ma nyugiban főzőcskéztem és ételt fotóztam egy magazinnak. Így legyen!
Mindenkienk sikeres és boldog új évet kívánok!

Hozzávalók: 400 gr konzervlencse, 3 szál sárgarépa, 400 gr paradicsom, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, kakukkfű, zsálya, oregánó, só, bors, olivaolaj

1. Olajon pirítsuk meg a felkockázott hagymát
2. A sárgarépát vágjuk fel egész apró kockákra (lencse méretűre), majd dinszteljük a hagymával, akkor adjuk hozzá a lekapart fokhagymát
3. Öntsük fel a paradicsommal, sózzuk, borsuzzuk, friss fűszerekkel ízesítsük, és főzzük fél órát
4. Öntsük fel a levest 3 dl vízzel, majd adjuk hozzá a lecsöpögtetett lencsét, főzzük további negyed órát
5. Balzsamecettel és parmezánnal tálaljuk

ki lenne hajlandó velem hideg paradicsomos görögdinnye-levest enni?

 

Dalla cucina 

 

Ahogy már említettem, a csokoládéhabot natúr voltában, magában szeretem a legjobban. Néha azonban jó lenne feldobni valamivel, de ehhez a tejszínhab - ha már nincs is benne - nemigen alkalmas. Próbálkoztam már ezzel-azzal, egyszer vendégeknek málnavelőn tálaltam a habgaluskákat, de az a málna és a csokoládé talán eltérő savas ízvilága nem jött be igazán.
Próbáltam fehér csokoládéval is, ez ellen viszont a megrögzött hagyománytiszteletem berzenkedett....
De ha már jubileumi desszert, akkor tenni kell valamit, ezért született a következő, gyümölcsös és egyben jeges finomság, aminek az ötletét innen vettem.
Ez már igazán az én mousse-om, pontosan úgy, ahogy én szeretem!

Fontos, hogy csakis friss tojást használjunk. A csokoládé ízlés kérdése, én nem szeretem a 60-70%-nál töményebb csokoládét, de kevesebb kakaótartalommal viszont nem lesz elég markáns. Fontos még, hogy a vaj is nagyon jó legyen, mivel a vizes vajtól morzsássá ugrik a csokikrém. A rum vagy brandy nem létszükséglet, de kifejezetten jót tesz neki, szóval kár lenne kispórolni. Én spanyol brandyt használok mostanában, bár a francia, hagyományosabb receptek gyümölcspárlatokat javasolnak.
A granita igen jó lett és sokrétűen felhasználható más desszertekhez is. A só-borssal csak csínján bánjunk, de egy pici valóban kell bele, ez a csokoládéhabbal különösen jó és friss kontrasztot alkot.
A narancspüréhez inkább mandarint választanék (egyébként is azzal szoktam, ha kapok megfelelő mandarint), de teljességgel el is hagyható, mert a granita önállóan is megállja a helyét.



Csokoládéhab naranccsal és bazsalikomos granitával

A csokoládéhabhoz
3 db tojássárgája
60 g porcukor
1 ek vanília kivonat
200 g csokoládé (min. 60%)
1 ek vaj
1 ek rum (vagy brandy)
5 db tojásfehérje
1 csipet só

Egy kis edényben a tojássárgákat habosra keverem a cukorral.
Egy akkora lábasban - amiben majd az egész masszát össze tudom vegyíteni -, alacsony hőn épphogy felolvasztom a csokoládét a vajjal, majd hozzákeverem a rumot.
Egy keverőtálban a tojásfehérjét a sóval keményre felverem.
Először az olvasztott csokoládét belekeverem a tojáskrémbe, majd a tojásfehérjét is lazán beleforgatom. Vizezett tálkákba teszem és legalább 2 órára behűtöm, hogy megszilárduljon.
4-5 ehetetlenül hatalmas, vagy 6-8 kisebb adag /

A bazsalikomos granitához
500 ml víz
75 g cukor
1 ek citromlé
1 csipet só
1 csipet bors, őrölve
1 csokor bazsalikom

Cukorszirupot főzök, majd lazán fűszerezem és kihűtöm. A bazsalikom leveleit megmosom és 2 kanál vízzel az aprítóban felvágom vagy késsel apróra vágom és beleforgatom a szirupba. Ezután lehűtöm és fagylaltgépben kifagyasztom, ekkor finomszemcsés darát kapok.
Az egyszerűbb és egyben hagyományosabb módszer szerint durvaszemcsés granitát kapunk, ha egy lapos fém edénybe simítjuk, betesszük a fagyasztóba és félóránként egy villával átkapargatjuk, fellazítjuk. Ezzel a módszerrel a granita 4-5 óra alatt készen van.
A víz egy részét pezsgővel is lehet helyettesíteni, ekkor a pezsgőt már a kész cukorsziruphoz öntsük hozzá.

A narancspüréhez
1 db narancs (vagy 2 db édes mandarin)
1 ek porcukor
1 ek Grand Marnier (narancslikőr, de csak opcionálisan)

A narancsot meghámozom, gerezdeire szedem, megfosztom az esetelges fehér hártyáiról és az aprítóban pürésítem. Hozzáteszek annyi cukrot és likőrt, amennyi jólesik.

Ezután már csak az összeállítás következik:
A pohár aljára teszek egy kevés narancspürét, ráteszem a frissen készített csokoládéhabot és néhány órára behűtöm. Fogyasztáskor a tetejére rákanalazom a granitát. Én a granita és a hab közé is tettem narancsot, de ez az ízkavalkád már túl soknak bizonyult - az alján viszont egy vékony réteg nagyon jó.