Glória

Igazi tél van. Ma reggel deresek az árvácskák is.

Egyre többen mondják el évvégi jókívánságaikat, s már szaloncukrot is kaptunk.

Könnyen múlik egy nehéz év.

Nem megy mostanában sem elmélkedős, sem összegzős bejegyzéseket írni, nem mintha nem lenne miről, sőt, válogatni is alig tudnék a témák között. Elakadtak a szavak, nem beszélek, csak élek. Azért hiányzik a jegyzetelés.

Anyám kapott két hetijegyet az efottra.

Először is megkérdezte, hogy van ez, ha egyszer bement, ki lehet-e jönni :DDD

Aztán közölte, hogy ha nekünk (nekem és öcsémnek) nem kell, akkor ő fog járni :D

Szóval lehet, hogy mégis egész hétre....

Voltam bent a tanszékemen, most ebédben alkudoztam magammal :) Megdicsért a pótkonzulensem (pedig utál), kaptam aláírást.

 

 Most pedig átvonszolom magam a gyógyszertárba. Reggel fantasztikus megkönnyebbülés volt, hogy nem fájt a fejem, na, azóta ez elmúlt, tulajdonképpen nem is szeretnék fejet, ha az ennyire fáj.

Melegítés, masszírozás, gyógykrém, mozgás, lazítás, komló-macskagyökér tabletta, Voltaren nem használtak. Kifogytam az ötletekből.

Ez egyszerűen szürreális volt.

Éjfél körül azt hittem, már haza megyek, mikor kiderült, hogy 9-10 évnyi ismeretség és egyebek után először Miklóssal bulizni fogunk.

Na, ez most sem jött össze, ugyanis - ismeretségünk során másodszor - boroztunk végül.

És Paul Ankát hallgattunk-énekeltünk, mert Paul Anka jóóó :DD

És dumáltunk, röhögtünk a mindenen, valami kapros izét kajáltunk meg kávés sütit, hihetném, hogy csajos estét tartottunk, ha nem Miklósról lenne szó :D

Fél 5-re sikerült is hazaérnem, egyből ágyba zuhantam, Salman dorombolt nekem, végül együtt aludtunk el. Aztán eltelt egy pillanat, és már fel is kellett kelni, nagyon rossz volt, jaj, nagyon! Kávét sem ittam (durva taktikai hiba, soha többet ilyet!!!), csak összekapartam magam, majd felhívtam Miklóst, vajon képes-e csatlakozni Dittihez, az osztályához és hozzám a Bodies-ra, ahogy előző este megbeszéltük.

Neki még reggelizni is sikerült, irigylésre méltó, mondjuk nem is ivott össze annyi szart, mint én....

A kiállítás tökjó volt, nagyon örülök, hogy meglátogattuk. Tetszik, ahogy bemelegítésképp pár csontot, majd csontvázat láthatunk, s ezek után következnek csak a testek. Csodálatos volt látni, mennyi is egy ember :)

A legmegdöbbentőbb az a szoba volt, ahol a magzatok voltak.... Nem tudom, jól emlékszem-e, hogy 12 hetes korig engedélyezett az abortusz.... Azt hiszem, egy életre, végleg eldöntöttem: soha nem vetetek el egészséges, 4 hetesnél idősebb magzatot. Nem tudom a 12 hét pontos okát, de annyira emberi, annyira kész, védtelen, s elfér egy tenyérben. Fantasztikus volt látni. azt hiszem, a többiről nem írhatnék többet, jobbat, mint shin.

Az embriók után a kiállítás tömény baromkodásba fulladt: vesepecsenye, resztelt máj és társai... ok, gyerekesek vagyunk, de nem baj, szeretem Miklós komolytalanságát :D

Ma még megküzdöttünk az Internettel, levelet küldtünk egy órában (!), majd közös kajálás a westendben, s a fagyi kimaradt...

Corinnával beszereztük a halakat, neki mindenfélét, új az akváriuma, cigát és rákot is, nekem kis vöröseket, nemsokára már a többiekkel fognak lubickolni.

És a legfontosabb: láttunk axalotl-t, sokat, mindenfélét, két helyen is, még mindig szerelmes vagyok beléjük, a kutya és a szarka után ilyet fogok követlezőnek beszerezni :D

Most, az első kávém után rohanás tovább... úgy szeretnék már végre összekuporodni az ágyba és olvasni.... :)

Ájulás délig, szöszmöt, Szex és New York, majd pont a zuhi kezdetén kisétáltam a villamoshoz, találka Miklóssal, fagyi karamellel, Nemzeti Vágta gálája és döntője (Hajdú Steve a 4., Hajas László leesett, majd majdnem rá a ló is). Sétálgatás, egy tündéri srác lefényképezett, majd ezzel a lendülettel ürügyet is szerzett a mailcímem birtoklására, dumálás, pletyi, séta a Gödörig, ücsörgés a fűben.

Miklós egy ismerőse megkérdezte, M. tervezte-e a ruhámat.... amivel sajnos ezegyszer mellélőttem, nemhogy nem ütötte meg a guta tőle, de meg is dicsérte :(

Megtudtam, hogy a szűz jegyűek 2008-ban találják meg életük szerelmét - ez mindkettőnken aktuális tehát, s már majdnem fél évet elvesztegettünk. 

Majd a Ferenc Körúton sikeresen elindultunk mindketten a nekünk megfelelőnek ellenkező irányba :D

Kimegyünk valamikor hétvégén a Borfesztiválra?

:)

1. Az mit jelent, ha elindítom a mikrót, de két másodperc múlva leáll, kikapcsolja magát, a kijelzőjén pedig PF jel van, ami áramszünet után szokott lenni? Kétszer mertem kipróbálni.

 

2. A Feneketlen tóban teknősbékák élnek, legalább 3. Vajon milyen fajták lehetnek? 

 

3. Nem tudok a stégen tanulni, a békákat kell meglesni, meg a kék és fehér szitakötőket, a rigókat és az embereket.

 

4. A fent említett ellenére mégis sokkal több megmaradt a fejemben az olvasottakból, mint bármelyik másik próbálkozásom alkalmával. 

 

5. Éljen a napsütés, éljen a melatonin, éljen a mosolygás. 

első felvonás:

Sétálsz, meglátsz egy arcot, meg még egyet, gyors imát mondasz, majd hálát adsz, összehúzod magad minél kisebbre, minél jelentéktelenebbre, nem is te vagy az. Aztán elhagyod őket, következő pillanatban mosoly terül szét az arcodon, elégedett, ahogy a szikla zuhan, most már szemrevételezheted. Kisétálnak a képből.

 

 

második felvonás:

Fekszel a fűben a törülközőn, le és felveszed a szemüveget, egyik sem megoldás a problémára, próbálgatod a fókuszt. Legtávolabb ott a lenyomat, rémisztő, még jó, hogy szemüveg nélkül már nem is látszik, de mi van, ha leveszed a szemüveget, s nem veszed észre, ha netán közeledne? Ijesztő, rémisztő, iszonyatosan, már inkább meg is szűnnél létezni, amikor ráeszmélsz, hogy a közelebbi fókuszban is ugyanazt látod, körforgás, csak egy darab szemét vagy, semmi több, az éjjelek is ugyanolyanok, megoldás ugyanúgy nem lesz, te Te vagy, sosem változtál még. Legalább tudod, mire kell számítani, örömmel fogadod újra a szörnyeket és az átkokat, de átlátsz rajtuk, s nem tiltakozol, amikor fojtogatnak, csak be kell csuknod a szemed és ellazítani az izmaidat.

Szemügyre veszed a legközelebbi fókuszt. Ott nem látsz semmit, zuzmók és bogarak, apró csírák, egy szót sem szólnak.

Becsukod a szemed, hogy ne zavarjon, hogy semmit sem látsz.

 

1 tonhal-konzerv

egy Szamba csoki

margarin (csakis Bertolli) 

4 péksüti (beazonosíthatatan átmenet a kifli és a zsemle között) 

2 vadhúsos pástétom 

30 deka darált pulyka

30 deka gyönyörű, mosolygós eper

uborka 

 

Hajnalig varrtam. Elkészült mindkét felső, az egyikre még ki kell találni valami díszítést... Kelés késő délelőtt, napsütés, nyugi. Isteni görögsali falafellel és kardamomos kávéval. Aztán uszoda Zitával a Margit-szigeten.  Meglepetés, hogy áramszünet volt, így ingyen mentünk be. Tökjó az uszi, élveztem a napsütést, úszni is nagyon jó volt :) Vissza fogok járni. Tetszik a nyugi, a csend, a napsütés.

A szauna és a hajszárítás kimaradt ugyan, lett viszont helyette fahéjas-almás shake-em.

S anyám végre felhívott, jókedvű volt a hangja. Lecseszett, hogy nem mentem haza hétvégén (mivan??), és megbeszéltünk, hogy talán csütörtökön.

Egyre jobban körvonalazódik, hogy alakítsam a következő hónapjaimat....kicsit megnyugtató, kicsit nyomasztó, félek az élettől. Néha olyan gyorsan elvesztem a türelmemet, olyankor egy pillanat alatt összeomlik minden. Tudom ilyenkor, hogy átmeneti állapot, hogy össze fogom szedni magam, mégis, minden, amitől boldog vagyok, amitől jól érzem magam, álomszerűnek tűnik....

Hát, ha Corinna leírta, én is leírom.

De kezdődjön éjfékor a nap. Ekkortól voltam egyedül ugyanis. Búcsúzásnál elbőgtem magam, utálom az estét, mégjobban az éjszakát. Aztán bekuporodtam az ágyba olvasni, hamar megnyugodtam. Salman egész éjjel velem aludt, először a hasamon, aztén bekuporodott a takaró alá, hozzám bújva. Jó, hogy van macskám. Reggel is ő ébresztett, azaz délben. Rettegtem tőle, de nem volt semmi fejfájás (köszönöm, Xabi!!!) Talán mégis kordában tartható, talán nem kellenek hülye gyógyszerek, sem fájdalomcsillapítók. Meg kell próbálni előre látni :)

Szokásos: kiténfergek, reggeli Salmannak, tejeskávé nekem, meg valami kaja is kéne, egy banán pont jó lesz... Elgondolkoztam, mit akarok.

1: tanulni, 2: olvasni tovább, amit éjjel elkezdtem, 3: egyedül lenni, esetleg elmenni valahova, 4: felhívni Pannit, hátha van valami ötlete.

Volt, jöttek értem. Drew megcsodálta a biciklimet ( = kiröhögte a váltómat és a pumpámat :D). Állítgattunk pár dolgot, kidobtuk a kitámasztómat (nem működött, de legalább életveszélyes volt), aztán elindultunk a Római partra. A Lánchídnál szólt valami zene, nagyon nyár hangulata volt, én pedig rövidnadrágban... Egy-két hét, vagy napsütéses idő és naptej is kell...

A Római part isteni, ültünk a műanyagszékeken, hecket ettünk és palacsintát, élveztük a jóidőt és a sok embert (kutyát).

A Tabán.... pont elkezdett csöpögni az eső, próbáltunk elmenekülni, de a helyek, ahol sört adnak, vagy tele voltak, vagy túl füstösek. Kettéváltunk, mi Mekibe mentünk (úrosten, ez már így marad?!), majd hozzám. Felborítottuk a macska lelkiállapotát, aztán lenyugtattuk szívószállal és vacsorával - most a székre gömbölyödve alszik. Megváltottuk a világot, sajnáltuk, amit sajnálni kell és jót kívántunk azoknak, akiknek nálunk több szükségük van rá, túlléptünk a sérelmeinken, amivel magunkat mérgezzük.

Jót tett a mai nap, ahogy azt délután megállapítottuk, a lehető legjobb.

Vagyok annyira erős, felnőtt, tisztelem annyira a körülöttem levőket, hogy tudjam, van tovább, nem könyörgök, nem játszmázok végképp nem vagyok határtalanul önző. Legyen tiszta minden, nekem ez kell. És nekem lesz jobb mindenki közül, ez könnyűvé teszi :)

 

Kimennék viszont nagyon Floráliára, ha van kedve valakinek, szívesen fogadnám a társaságot.

&

_{de azért jól vagyunk...}

 Másfél órával ezelőtt ébredtünk.

 

 

Van még a kávémból. :)

 

 

És: jeeee, válaszolt a konzulensem!

 

 

Az intézményünk küldött egy mailt   az "EGYETEMI TÁJÉKOZÓDÁSI SPORTOK FESZTIVÁLJA 2008" rendezvényről. Szerintem vicces.

Kocogás Pannival (HOGY a fenébe tudott ERRE rávenni?!), mérleghintázás a játszótéren, napsütésben, a száj be nem áll. Ebéd: szezámmagos paradicsomos makaróni, mézes bodzatea, marcipános datolya.

Pogácsakészítés, pogácsa kidobása a szemétbe, brownies-sütés. Kávé, sok.

update: EEEElkészültabrownies!!!:))

Igazából fogalmam sincs, mi van a mai nappal.

Talán csak a várakozás, hogy jöjjön már a hét közepe.

Kismillió lehetetlen dolog. Anyámnak pöttyös táska - holajóégbenlehetpöttyöstáskátvenni???

Öcsémnek valami strapabíró bonsai - na jó, konkrétan nincs ötletem a ficuson kívül,  szóval lehet, hogy nem bonai lesz, de akkor vajon mit? És haza is tudjam vinni busszal......

Tervek és ellentervek a napra, melyből semmi sem valósult meg, helyette lett valami más.

Újra záporozik a levegő a halakra, van 2 liter kelkáposztafőzelékem, mangót és pestot viszont nem sikerült venni.

És jó lett volna kicsit többet beszélgetni. Nem vagyok formában. 

Tegnap éjjel sétáltunk, és nem jutott eszembe a neve:

hunyor.

Virágzik.

Ő az:

 

Visszavonhatatlanul tavasz van.

 

update: nem Helleborus és hunyor, hanem Primula és kankalin. 

Hiányzik az a hangulat, amitől olyan hihetetlenül békésnek és pihenősnek tűntek a közös hétvégéink. Egymás társasága,gyakorlatilag semmittevés pl. Vépen, sétálgatás, főzőcskézés, súlytalan dolgok.

Itt, egyedül, nem vágyva társaságra, de magányosan, a szakdolgozaton kívül semmi dolgom, ahhoz meg a kedv hiányzik, de nagyon. Jó lenne mondjuk sétálni menni, vagy méginkább biciklizni, vagy csak bárhol, de nem itt lenni. 

Utálom a vasárnapot, pedig csak felvezetője hétfőnek.

Csak azt akarom mondani....ma nem lóg át a tegnap a mába, a tegnapelőtt a tegnapba, és ez jó....

Egyébként azt hiszem, a holnap sem lóg bele a mába.

^{_{És két copfom.}}