Glória

Életemben másodszor vagyok teljesen tanácstalan, értetlenül állok a jelenség előtt.

 

Nem tudok beszélni a mamáról. 

 

Nem gondolom, hogy tabu lenne, nem akaratlagos elhatározás ez. Nagyon sokat gondolok rá és egyáltalán nem esik rosszul, ha szóbahozzák, ha emlékeztetnek rá. Akarnék én róla beszélni, de még mielőtt az érzelmek megfogalmazódnának a fejemben, már potyognak is a könnyeim. Ezelőtt sosem tapasztaltam ilyet. Érti egyáltalán valaki, mire gondolok?

Egy-egy mondatot el tudok mondani róla. De egy történetet elmesélni, vagy hogy vele álmodtam, egyáltalán nem megy. Jönnek a könnyek és a gombóc a torkomba.

Persze nem merem ezt senki vállára tenni. Az emberek félnek a haláltól, s félnek a gyászolótól. Nem lehet ilyenkor vigasztalni, nincsenek ilyenkor megfelelő szavak, nincs semmi dolguk.

El tudom fogadni a halált, nem akarok legendákat és nem is akarok úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Nem hiányzik a mama a mindennapjaimból, mert évek óta távol élünk egymástól, de még csak a szívem - az agyam nem - tudta felfogni, hogy nincs többé. Érzem magam körül a hiányt, nincs kit felhívni a családból, s nem tölti be senki az eddig elfoglalt (kulcsfontosságú) szerepét. Végzetes hatással van a családunkra. Vagy inkább: végzetes hatással van azokra, akiket családdá forrasztott maga körül.

Nem tudom, hogyan tovább.

Edit néni kézenfogott öcsémet és engem, s ezt mondta: "A legfontosabbak az életünkben a szeretetnyomok, amit magunk után hagyunk. Mondom ezt nektek, mint nagymama, mint unokáknak. A nagymamátok rengeteg ilyen szeretetnyomot hagyott." Majd megölelt mindkettőnket és agyonpuszilgatott.

Oszi gyönyörű csokrot készített holnapra. Együtt mentünk el a szomszédos vágottvirág-nagykereskedésbe és válogattuk össze a virágokat, kellékeket, utána pedig körbejártuk a kertészetet zöldeket vágni. Sötétrózsaszín liliom, okkersárga és sötétbordó apró virágok, ezüstzöld citromos illatú ciprus és zöld hamisciprus, egy vékony, fekete szalag. Látszott rajta, hogy igyekszik, gondosan válogat minden szálat, rendezi a hozzávalókat. Én pedig segítettem neki, másodszorra talán már én is el tudnám készíteni. Köszönöm!

Szombat, fél 12, Dunaújváros, temető.

koponyaCT rendben.

Hál' istennek.

Nagy kő, csak nem tudom, ér-e valamit....

*sóhaj* 

- dékánis néninek eszébe jut közölni a hírt, miszerint június vége helyett csak május 9-ig vizsgázhatunk, de hivatalosan egyébként május 2. lenne, csak jófejek.

- rovartan tanszékvezető közli, hogy írt ki vizsgát múlt hétre, csak valamiért egy hallgató sem jött el, többet nem ír ki, ha ilyen trehányak vagyunk. Próbáltam meggyőzni, hogy talán azért, mert nem láttuk a Neptunban, ezért nem tudtunk róla, de ezt kizártnak tartotta. Holnapra kigondolja, ad-e még alkalmat. Egyébként nincs ideje ilyesmire, ugyanis ilyenkor folynak a csapdázások.

- Megkaptam a jegyem és az aláírásomat a Kertészeti gyakorlati fogások c. tantárgyból, így nem kell 10 napot Soroksáron végigdolgoznom (ámde 2 nyarat anno igen)

- A pótkonzulensemet ígéretével ellentétben nem találtam meg a tanszéken, nem mintha lenne időm a diplomamunkámmal szórakozni.

 

 

- Mama bal oldali hangszalagja megbénult, ezért nincs hangja hetek óta. Daganat lett rajta.

 

NEM akarok több hírt ma.

nagyon nehéz