ide-oda, össze-vissza
a, és ez biztos?
b, de minek?
c, és még meddig?
d, és ez most jó?
e, de egy alternatív univerzumban már nem!
f, és ez kinek jó?
g, ne tegyünk elhamarkodott kijelentéseket

a, és ez biztos?
b, de minek?
c, és még meddig?
d, és ez most jó?
e, de egy alternatív univerzumban már nem!
f, és ez kinek jó?
g, ne tegyünk elhamarkodott kijelentéseket
egy bejegyzésemmel kapcsolatban.
Gondolkoztam rajta, s úgy döntöttem: megkérdezem az érintettet, milyen érzéseket keltettek benne soraim.
Azt mondta, nem bántó, ellenkezőleg, megköszönte, jól esett neki.
Amennyiben mégis, akár csak a legkisebb mértékben is rossz érzés fogta el, bocsánatáért esedezem, sosem bántanám meg szándékosan.
A naplómat nem bántó célból írom. Sosem.
Ha valakit mégis eltalálna, kérem, jelezze nekem. Úgysem
változtatok, legfeljebb elnézését kérem.
Köszönöm.
" Az ajtóval szemközti falra, a könyvespolc és a plafon közé felróttam, művészi tipográfiával:
NEM
KÖNNYŰ
- Mi nem könnyű? - kérdezek vissza én.
Csak néznek bambán. Majd azt mondják: -Na igen. - Vagy elkezdenek mellébeszélni, mire én felcsattanok:
- Választ kérek fél percen belül!
Nemigen sikerül senkinek. Aki nem hiszi, próbálja ki. Nem valami könnyű fél percen belül olyasmit mondani, ami nem könnyű. Az egyik legértelmesebb válasz, amit hallottam, így szólt: - Leülni.
Hát ha csak erről volna szó..."