Glória

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem vagyok itt és hogy nem kell rám gondolni.
Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
(HENRY SCOTT HOLLAND KANONOK)

Falcsik Mari - A szeretet szabályai

1.
ne dédelgesd akit vertek
sose ringasd inkább verd meg
hogy a sorsra ráismerjen:
vernek megint – rendben minden

2.
add a durvát – úgy csald vissza
kevesenkint napról napra
úgy fordítsd meg szépen lassan
máskülönben beleroppan

3.
készülj hogy a kínt megosszad:
minél jobb lesz annál rosszabb
maradj állva ne kerüld ki
míg tanul majd visszaütni

4.
tükre tükre mondd meg néki:
mást lát hogyha másképp nézi
bárha képen köpne téged
szokva azt a vágyott képet

5.
hogyha végül nemhiába
s minden szépen összeállna:
kész a ház terítve asztal
jaj ne hidd hogy ott marasztal

"-Hát...mi mást adhattam volna? - mentegetőzött a kapitány. - Semmi más nem volt odahaza, amit egy kutya szeret. Oszt tényleg éhes volt, mert két falásra bekapta. Én meg úgy aludtam, mint egy csecsemő, de a vacsorám nem volt valami kiadós - ahogy mondani szokták, köles meg kása, kétféle. A kutya meg hazaiszkolt ma reggel. Biztos rájött, hogy mégsem vegetáriánus.

- Hogy egy semmi kutyáért böjtöljön! - csóválta fejét a doktorné.

- Hát, nem tudhatjuk, nem ér-e sokat valakinek - ellenkezett a kapitány - Szemre nem volt mutatós, de hát a külső nem minden egy állatnál. Lehet, hogy bévül igazi szépség volt, akárcsak jómagam. Megengedem, a Másodkapitány nem örült neki; mérgiben erős szavakra ragadtatta magát. De hát a Másodkapitány elfogult. Egy macska kutyáról alkotott véleményére igazán nem lehet adni. A vacsorám amúgy is odalett, de ez a gyönyörűségesen terített asztal, ilyen kellemes társaságban kárpótol érte. Nincs is pompásabb a jó szomszédoknál."

Can it be right to give what I can give?
To let thee sit beneath the fall of tears
As salt as mine, and hear the sighing years
Re-sighing on my lips renunciative
Through those infrequent smiles which fail to live
For all thy adjurations? O my fears,
That this can scarce be right! We are not peers
So to be lovers; and I own, and grieve,
That givers of such gifts as mine are, must
Be counted with the ungenerous. Out, alas!
I will not soil thy purple with my dust,
Nor breathe my poison on thy Venice-glass,

E.B.B.

Say over again, and yet once over again,
That thou dost love me,
Though the word repeated
Should seem a "cuckoo-song," as dost treat it,
Remember, never to the hill or plain,
Valley and wood, without her cuckoo-strain
Comes the fresh Spring in all her green completed.
Beloved, I, amid the darkness greeted
By a doubtful spirit-voice, in that doubt's pain
Cry, "Speak once more--thou lovest!" Who can fear
Too many stars, though each in heaven shall roll,
Too many flowers, though each shall crown the year?
Say thou dost love me, love me, love me--toll
The silver iterance!--only minding, Dear,
To love me also in silence with thy soul.

E.B.B.

AXIÓMA

mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól

Ne ítélj


Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységbõl a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyûn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erõ
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevõ.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

 

Reményik Sándor

"Az ember a legkülönbözőbb okok miatt szeretne egy kutyát - de az okok közül is kiemelkedik az, hogy csak úgy, minden különösebben fontos cél nélkül szeretnénk, hogy ott ugrándozzon a lakásunkban.
Hogy legyen végre valaki, akivel érdemes törődnünk és aki igazán törődik velünk.
Senki ne gondolja, hogy az ember a kutyától lesz kutyabolond!
Szó sincs erről!
Ez veleszületett tulajdonság; egyszer csak úgy előtör az emberből minden különösebb előzmény nélkül, és minden ápolás, gyógykezelés ellenére azzal végződik, hogy egy szép napon hazaállítunk a hónunk alatt egy kutyával. "

 

Csányi Vilmos.

 

_{Nem, még nincs kutyám.} 

^{_{"Just before our love got lost you said
I am as constant as a northern star
And I said, constant in the darkness
Wheres that at?
If you want me Ill be in the bar"}}

 

Meg idézek még egyet: enjoy the silence, ilyet.

"Az elveszített tiszteletet úgy lehet visszaszerezni, ha szembe merünk szállni a démonainkkal. Rengeteg ilyen démon van. Női fejjel gondolkodva mondok egy párat: félek attól, hogy nem lesz családom, nem leszek boldog, magányos maradok, nem lesz gyermekem, ha meg lesz, akkor éppen olyan boldogtalan életet él, mint én.

Hát, igen, ilyenkor szoktam elkezdeni röhögni rajta, majd azt kérdezem: "Jaj, kedves kisasszony, miért kell attól félni, ami már van?" Minek attól félni? Az már itt van, hogy nincsen családja..."

Csernus: A nő 

"No, még nem volt vége. "Én azért vagyok vele - mondja a pasi -, mert olyan... olyan sok lehetőség van a nőben." Mondom: "Ami majd létrejön, ugye?" Azt mondja: "Igen." Mondom: "Ne haragudjon, a majdra hogy lehet most alapozni?"

Klasszikus hiba, én is átéltem már, a majdra alapozva építeni. "Megéreztem, hogy a másik milyen csodálatos lesz (!), ez nekem nagyon imponál!"

A realitás meg az, hogy most nincsen erő. Mivel a most az nincs, akkor ezek az emberek most mibe szerelmesek? A semmibe. Tehát nem a másikba szerelmesek, hanem az illúziókba. Szerelmes a szerelembe, mert ő ezzel kielégül. Az illető gyáva azzal szembenézni, hogy valójában mi van, és mindezt azért teszi, hogy neki jó legyen."

 

Csernus: A nő

A buszon ültem, mellettem egy néni könyvet olvasott.

Belenéztem, s a következő részlet furakodott a fejembe...

Leszálltam, s gyorsan leírtam:

"Mi lenne, ha mocorogni kezdene a testemben egy idegen ember, aki a méhemből bújik ki? Nem a szülés élményére vagyok kiváncsi, hanem arra, hogyan tudnék szeretni egy ilyen idegen emberkét?"

 

Müller Péter volt.

"A szex szóra szeplőket dobálni elém nem ér,

Sok kis pötty pislog, a szám a fülemig elér"

"Senki nem tudta meg, mit mondott a király az asszonynak, aki idegenből jött, és tánc közben elsírta magát. A környéken még sokáig beszéltek erről."

Ernán valóban volt mit nézni. Mint mindig, most is szerényen felállt, és várta a zenét. És akárcsak Kalábovát, a zene őt is teljesen átformálta. Kiegyenesedett, spiccree állt, és a csúcsponton, amikor már azt hitték, hogy hátrabukik, apró léptekkel futni kezdett, és puhán összegömbölyödött. A zene újabb lendületétől e riadt madárka izgalomtól fűtött óriássá változott. Erna teste eszeveszett fájdalmat és izgalmat fejezett ki; és amikor már-már a végsőkig magával ragadta nézőit, újra előrebukott és tökéletesen ellazult.

" Az ajtóval szemközti falra, a könyvespolc és a plafon közé felróttam, művészi tipográfiával:

NEM

KÖNNYŰ

- Mi nem könnyű? - kérdezek vissza én.

Csak néznek bambán. Majd azt mondják: -Na igen. - Vagy elkezdenek mellébeszélni, mire én felcsattanok:

- Választ kérek fél percen belül!

Nemigen sikerül senkinek. Aki nem hiszi, próbálja ki. Nem valami könnyű fél percen belül olyasmit mondani, ami nem könnyű. Az egyik legértelmesebb válasz, amit hallottam, így szólt: - Leülni.

Hát ha csak erről volna szó..."