Glória

Edit néni kézenfogott öcsémet és engem, s ezt mondta: "A legfontosabbak az életünkben a szeretetnyomok, amit magunk után hagyunk. Mondom ezt nektek, mint nagymama, mint unokáknak. A nagymamátok rengeteg ilyen szeretetnyomot hagyott." Majd megölelt mindkettőnket és agyonpuszilgatott.

de tényleg, most miért csináltok úgy, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz?

Ó, a rohadt életbe....

megint egy bejegyzés arról, hogy inkább le sem írom, csak toporgok egyhelyben, mert minden rendben lenne, ha....

kurvaélet.

 Ez kezd kritikán aluli lenni.

 

Rombolás, rosszindulat, önzés ártás. Árral szemben.

 

És most ráadásul akaratlanul bajt okoztam a mamának :((((

képtelen vagyok leírni, de ez egyszerűen kiakaszt.

basszátok meg.

 

 

_{"Nincsen csoki? Bunkók vagytok!"}

Arról, hogy mire valók a szülők, a család, meg úgy általában, a "szeretteink".

Én hatodik pozícban van, de ezt már mindenki tudja.

Én körül megszünnek a dolgok, ahogy azok szoktak, tovább kell lépni egyet valamerre, de nem tudja, merre.

Én haza akarna menni megbeszélni a családjával, de az anya azt mondja, ne menjen haza azon a hétvégén.

Két hét múlva én végül ügy dönt, nem halaszthatja tovább, tehát egy alkalmasnak tünő pillanatban a szülei elé áll. Elmondja, ami megfordult a fejében és tanácsot kér, mit kellene csinálnia most, hogy az öcs költözik a helyére, s én már iskolába sem jár majd.

Az anya úgy gondolja, rosszak a tervek, de nem indokolja. Belemerül a tv-műsorba.

Az apa elkezdi bolhászni a kutyát, 10 perccel később beül a számítógép elé.

 

Másnap az anya annyit mond, mintegy mellékesen, hogy én tehet bármit, de ők nem vesznek részt benne semmilyen módon, csak az öcs életében akarnak részt venni.

 

Én tanácstalan. 

Érzem, hogy vasárnap délután van. Itthon. Kezd megütni a guta.

Támolygás reggel, kialvatlanság. Megvisel, hogy nem tudok korán elaludni, de már 9-kor ébren vagyok.... Koradélutánig pörögtünk, rűntott hús és sajt, sült parázsburgonya, kétféle uborkasaláta, feketeerdő torta, egy gyors bevásárlás. Ebéd után kipurcantam, elaludtam. Délután megpórbáltunk tartósítószert szerezni a bodzaszörphöz, de nem találtunk. Holnap nyitva lesz a többi bolt is, újra próbálkozunk. Szörpölés helyett a kertben kapirgáltunk, díszhagymát irtottam és meghallgattam, anyám milyen változásokat akar. Sajnos ezek csak rombolások, minden második bokrot / fát ki akar szedni, persze a helyére lusták lesznek ültetni. Évről évre egyre rondább a kert, én pedig a hajamat tépem.

Egy gránátalma, egy bambusz vagy pampafű, néhány bokor és virágok kellenének. Kiszedni a félig elszáradt fenyőket, a csonkokat is. A halott akácot, tiszafákat is. Elszáradt bokornak semmi értelme. Fénykedvelő növények az árnyékban, kitaposott gyepmaradvány. A levéltetvek meg ellepik az egyetlen rózsabokrot, az összes mályvát és sajnos a gyümölcsfákat is :( Áááh...

 

 

Sok-sok macskázás, egyre aranyosabbak. Ki kell élvezni, bármennyire is beleszerettem, nem tarthatom meg a kis fehéret... Cuki, tündéri, ennivaló..... :)

 

Anyám rákapott az internetre, múlkor küldött nekem két rémesen giccses kismacskás VIRTUÁLIS képeslapot. Meg otthon is újságolta, hogy mennyire szép képeslapokat lehet küldeni az egyik oldalról.

Mivel anyák napjára nem mentem haza, gondoltam, ez talán jobban feldobja, mint ha felhívom telefonon (meg mint a tavalyi FEHÉR virág. Mint kiderült, utálja a fehér virágokat. Nekem a kedvenceim. Jól kiakasztott vele.)

 

Szóval, küldtem neki sárga gerberás képeslapot, "Anyának szeretettel" felirattal.

Teljesen meghatódott tőle, külön írt és fel is hívott, hogy megköszönje.

Én meg mérhetetlenül büszke vagyok magamra. Leírva az, hogy "szeretettel" sokkal könnyedebb, mint a szeretlek, akár írásban, s főképp szóban. De az első lépés.

Ez egyszerűen képtelenség.

Nem tudom elhinni.

Betették az egyetlen vállalati gazdaságtan vizsgát szerda délután 15 órára.

Azaz öcsém ballagására, ami 5kor kezdődik Dunaújvárosban, esélyem sincs odaérni. Az előtte lévő nagycsaládosra sem természetesen.

Nem hiszem el, ilyen nincs!!!

Megint ki az, aki lemarad a családi összejövetelről?

 

Kurvajó.

 

Picsába.

Pécs felé, hétfő reggel öcsémmel beszélgettünk. Azaz többnyire ő beszélt, én hallgattam és magamban/hangosan röhögtem.

Elmondta, hogy ha majd Pesten lakik, én fogom mosni a ruháit, ha neki nem lesz mosógépe, mert az egyszerűbb, mint Rácalmásra vinni őket. De ha neki lesz mosógépe, akkor én is vihetem hozzá.

És hogy első héten müzlit fog enni, második héten szendvicset, de harmadik héten már nem fog tudni sajtos tésztát készíteni, úgyhogy kénytelen leszek főzni neki. Ha nem akarom, hogy éhen haljon.

És reméli, hogy tudok brassóit készíteni, és palacsintát. A sajtos karfioltól viszont kímáéljem meg, nem szereti.

És nem baj, ha nem főzök levest mindig, elég a főétel.

 

Biztosítottam róla, hogy nem kímélem meg a karfioltól, és hogy rendkívül jól főzök, és a finom kaját mindenki szereti, tehát ő is. Bármi legyen is az^{*gonosz kacagás*}

A fenti mondat az 5 éves kiskorútól, miközben a 7 éves nővérével pörögnek, pörögnek. Bent Ella Fitzgerald szól, megy egy régi film, amin a dédmamám 30 lehet....

Sokan vagyunk, ülünk az asztal körül, számolgatjuk a generációkat, az éveket. Béke és szeretet van, ahogy mindig magam köré képzelem, jó velük lenni.

Apa nagybátyjáék 60asok, apa 50, anya és Judit 40esek, Ildi 34, én a huszon, Dani és Peti tizen, Zsófi és Bence alatta....Mindenki.

Meghúzom magam, nem akarok beszélni, viszont szívesen hallgatom őket.

Kicsit visszazökkentem a régi önmagamba, és azt hiszem, borzasztóan tetszenek az apró gyerekek :)

átváltottunk a "szokásos" hétvégi menetbe, apám el, öcsém sehol, anyám dühöngő őrültként járkál a földszinten. Leordította a fejemet, hogy miért vagyok olyan hangos, majd megmutatta, mint egy hülyegyereknek, hogy kell halkan becsukni a mikró ajtaját. Elviharott, majd még visszakiabált, hogy miért túrtam össze szánt szándékkal az egész fürdőszobaszekrényt (nem túrtam), és kiborult, hogy miért egy régi pólóban aludtam, s nem pizsamában. Hogy akkor miért kell megvenni a pizsamákat.

 Nem esett le neki, hogy öcsmének vettünk pizsamát, s nekem utoljára itthon kb. 8 éve....Feljöttem, tomboljon magában, én ezt nem vagyok hajlandó elviselni.

Eddig kibírható. Vásároltunk, szert tettem egy tökjó harisnyára és egy mangóra. Aztán ettünk szendvicset, aztán kekszet, aztán sütöttünk sütit, sajttekercset és gyümölcslevest, közben megettem a mangót, aztán ettünk újra, szendvicset és kekszet, majd chilis kávét ittunk csokival, és Gilmore Girlst néztünk popcort majszolva.

Anyám lenyúlta öcsém szülinapi ajándékának a felét, mert neki nem jutott eszébe semmi. Így kap tőlem csokit és felespohár alakú jégkockakészítőt, anyámtól pedig pizsit. Anyám pedig pöttyös táskát, melyet végül tegnap találtam, váratlanul, az utolsó pillanatban.

Apámat még nem láttam, szerintem nem is fogom, ugyanis most lerohanok, mert mindjárt éhenhalok, aztán Ákossal találkozom egy teára.

Megtudtam, hogy egy számomra nagyon fontos és kedves házaspár széthullóban, kiderült, hogy a pasi félrelép. Megdöbbentő. Róluk soha nem gondoltam volna, ráadásul a nő, akivel.... 

Egy nap itthon. 

Tökre vicces, hogy a családból én voltam az egyetlen, akinek eszébe jutott öcsém szülinapja....

Velem nem stimmel valami?

 

Mamám hetekkel ezelőtt kitalált egy ajándékot, meg is kapta öcsém, csak épp a nagy napon felköszönteni felejtette el.

Apámnak este jutott eszébe, boldogat kívánt neki és szabadkozott.

Anyám 17.00-kor befeküdt a tv elé, majd 21.00-kor elment aludni.

^{_{Egyik kutya.....}}

 

 

Öcsém mesélte, hogy mamám anyám szülinapjára jobb híján - egy óriási csokor virágot vett. Amikor megkapta, elkezdett hisztizni, hogy ezt most csak cipelheti, meg elszárad és lepotyog. Öcsém kiakadt, összeszidta. Anyám ezek után nem mert nem-örülni a könyveknek, amit apámtől és a fiától kapott.

Hivatalos, hogy a mama jobban van.

 

Kőszikla.

Tegnap még el sem hittem.

^{_{Mielőtt begépeltem, elgondolkoztam, hogy felhívom, még egyszer rákérdezek.}}

3 hónap múlva újabb kontroll.

If I said I loved you so
Would you run away from here
Would you freak up on me
Would you smile back

Fügelekvár, hársméz, natúr bio feketetea, karamelles rooibush, ízesített zöldtea. Chardonnay-s pástétom, almás-tökmagos pálmaolajas szendvicskrém, vinyótok.

Most pedig rohanok wamp-ra, rémes késésben vagyok.