"-Hát...mi mást adhattam volna? - mentegetőzött a kapitány. -
Semmi más nem volt odahaza, amit egy kutya szeret. Oszt tényleg
éhes volt, mert két falásra bekapta. Én meg úgy aludtam, mint egy
csecsemő, de a vacsorám nem volt valami kiadós - ahogy mondani
szokták, köles meg kása, kétféle. A kutya meg hazaiszkolt ma
reggel. Biztos rájött, hogy mégsem vegetáriánus.
- Hogy egy semmi kutyáért böjtöljön! - csóválta fejét a doktorné.
- Hát, nem tudhatjuk, nem ér-e sokat valakinek - ellenkezett a
kapitány - Szemre nem volt mutatós, de hát a külső nem minden egy
állatnál. Lehet, hogy bévül igazi szépség volt, akárcsak jómagam.
Megengedem, a Másodkapitány nem örült neki; mérgiben erős szavakra
ragadtatta magát. De hát a Másodkapitány elfogult. Egy macska
kutyáról alkotott véleményére igazán nem lehet adni. A vacsorám
amúgy is odalett, de ez a gyönyörűségesen terített asztal, ilyen
kellemes társaságban kárpótol érte. Nincs is pompásabb a jó
szomszédoknál."
