Valamiről Valakiknek

A rohanás

Pénteken 4re volt megbeszélve a találkozó Tatánál. Úgy negyed négyig dolgoztam, majd gyorsba összepakoltam, mert a hétvégén valami nagytakaritás féleség lesz, és ugye nem szeretném, ha abból a sok jóból, amit már a munkahelyre beköltöztettem a háztartásból, bármitől is önkéntelenül meg kellene szabadulnom. Irtam pár zenét egy CD-re, úgy útközbenre, majd kicsit már aggodalmaskodva, valahogy 15:35 körül nekiindultam a hazafele vezető útnak. Bosszúskodásom oka az volt, hogy már késésben voltam, kizártnak éreztem, hogy 4 elött hazaérjek, nemhogy Tatához a ház elé. Felöltöztem, leszaladtam a bicajért, közben azt is észrevettem, hogy az eső az biyonz esik, node gondoltam magamban, nem lesz ebből nagy ügy. Annyira csak nem eshet. De. Talán 2 percbe tellett, hogy a világoskék koptatott farmerem átváltson vad mélykékbe, ahogy már egyetlen szabad négyzetcenti nem maradt rajta szárazon. Ilyen helyzetben amúgy az embernek alapvetően két választása van. Az A verzió, ha a szituációt nem birja feldolgozni, és fő a levében, nomeg az esőben, és értelmetlenül stresszeli magát. A másik lehetőség, ideje megtanultam már, hogy ezt válasszam, ha elfogadod a helyzetet, és próbálod élvezni. Kicsit talán őrült állapot, de miért is ne lehetne jó az, ahogy az ember száguld át a városon, eső csap az arcába, a látóhatárt teljesen elhomályositja az út felett lebegő vizpára. Az út felére a cipőm is teljesen teleitta magát, kezdett inkább két a lábamra eszkábált szivacsra emlékeztetni. (Egyszer rég volt már ilyen, mikor a Margithid budai oldalától sétáltam a Ráday utcáig, miután feltettem zs-t a buszra, el voltam kenődve, és leszakadt az ég. Az esővel mit sem törődve, szép komótosan hazasétáltam. Meneteltem rendületlenül, és kicsit sem törődtem azzal, hogy elázom. Az időjárás nem volt más, mint a lelkiállapotom kivetülése. Valójában egyfajta harmónia övezett.) Ez a zuhé igy most más volt, sietni kellett, pörögni, nemkivánatos, de végeredményben egy kellemes kis vad kaland. Legnagyobb meglepetésemre 55re már haza is értem. Csörgött a telefon, Tata hivott, gondoltam fakkolni fog, merre kések már, de kiderült, csúszásban vannak ők is. 5 perc alatt átvedlettem, aztán vártam még egy fél-háromnegyed órát, mire Katissal és Vicával felvértezve megjelent a fóka a ház elött.

Innen folytatódott a versenyfutás az idővel, de most már nem én-a-bicajjal, hanem mi-az-autóval. A darab, amire igyekeztünk a pécsi szinházba, 7kor kezdődött. A navi kisebb ingadozással 19:31et becsült nekünk, ez végül be is jött. A látási viszonyok nem voltak túl jók, szerencsére Paksig az utat Tatám vakon is ismerte, amennyit az időjárás meg a forgalom engedett, ki is hoztunk az autóból.

Boszorkányok

Lóci és Szabi vonattal érkeztek, ők ketten időben, átvették a jegyeinket. Leadták végül a jegyszedő hölgyeknél, tőlük tudtuk átvenni. Két kocsival érkeztünk, a másik csoport úgy 5 perccel elöttünk ért be a szinházba. Nagy nehezen leparkoltunk egy kis utcácskába. Kikászálódtunk az autóból, majd természetesen, miért is lenne máshogy, az időjárás nagy gonddal megépitett vezérlőtermében valaki eltekert egy potmérert, minek hatására az addig csupán szolidan zuhogó eső szakadni kezdett, ahogy azt ép, ámdebár esőtől hólyagossá ázó bőrrel még meg lehet úszni. Tatám elővakart egy esernyőt, ezt odaadtuk a hölgyeknek, és megcéloztunk a szinházat. Márugye az után, hogy kideritettük, hogy merre is kellene célozzunk... :)

Ruhatárazás után segitettek helyettalálni a jegyszedők. Én a bal első páholyban kaptam helyet, ahol kissé bizarr szitu fogadott. Egy párocskát sikerült megzavarjak, amint ketten, a jótékony félhomájban, a földön próbálnak valami komfortos helyzetet találni. Amint benyitottam, zavartan nevetni kezdtek, elrendezgették magukat, majd leültek egy-egy székre. Darabig gondolkodtam rajta, hogy talán jobb és okosabb volna, ha átmennék egy másik páholyba, és nem zavarnám a köreiket... :) A szünetben, meg késöbb a kocsmában dumáltunk egy kicsit a helyzetről, mikor is kiderült, hogy rossz az aki rosszra jóra gondol. Valójában az történt, hogy 1 perccel elöttem foglalták el a páholyt, elrendezgették a székeket, majd valami oknál fogva a srác elemelte azt a széket, amire barátnéje épp leülni készült, igy ő a földre pottyant. Ekkor a helyzet abszurditásában, a nevetéstől a srác is összegörnyedt, illetve igyekezett felsegiteni a lányt. No ebben a szent pillanatban érkeztem én, amiből lett aztán egy kevés zavartság, meg még nagyobb kacagás. Igy utólag feltárva a történteket meg aztán méginkább ;P

Az Istenitélet cimű darabot tekintettük meg, a darab a szálemi boszorkányok történetét meséli el. Volt benne némi demagógia, nagy rész emberi butaság, de hiba is lenne mai fejjel értelmezni a történet egészét. Félelmetesen hihetően jelenitette meg, mennyire tehetetlen az egyén, ha az őt körülvevő társadalom elvakultan hisz egy eszmében, s vakon követi azt. A szinészi játék elemzését meghagyom az okosoknak, csak azt tudom mondani, volt egy pár alak a szinpadon, akikhez majdnem hozzávágtam a nálam lévő vizespalackot, annyira antipatikus jellemvonal rajzolódott ki róluk bennem... :) A történet nyomasztó alapzöngéjét üde kis szigetekként övezte egy-két mellékszereplő által notóriusan előidézett komikus szituáció.

A darab után elfoglaltuk helyünket a szálláson, majd visszafele a Bacchus mellett levő kis kocsmácskában landoltunk a többiek mellé. Hosszas üde beszélgetés, amit a vége felé a pultosok által berakott Zuboly album tett még kellemesebbé. 2 körül indultunk tovább, illetve végül az lett a döntés, hogy a szállásra. Egy darabig motoszkált bennem a lehetőség, hogy a banda másik feléhez csatlakozzam, de végül eluralkodott rajtam valami kellemes nosztalgikus érzés a koliszobában ücsörögve, úgy döntöttem inkább ezt próbálom teljesebben átélni, maradok mára már itt a többiekkel. Szépen előkészültünk lefekvéshez, dumcsiztunk még egy keveset, aztán szunya...

Szombat

Please put your baggage into the free rocker, because of monkeys.
Please don't feed animals.
They are wild life.
Please eat anything inside.

Miért nem lehet mondjuk a kedvenc tonic-fröccsömet, vagy egyéb szénsavas alkoholmentes üditőt kapni sörösüveg formátumban?!?!Argh... (piaci rés)

Ilyen is volt tegnap. Elsőként Akácfa 57nél voltunk valami sörözdében, teljes M&Ms formáció, úgyahogy Marcsi, Maresz, Márk. Onnan át a Hunniába, útközben a Szendvicsházban egy pár jó falat kedvenc pultosomtól. A koncert jóó volt, nem lett túlhirdetve, bár én megtaláltam igy is, mások nem, 20 emberrel volt legalább kevesebb, ami azt jelentette, hogy el lehetett egész jól férni. A dalok szövegét még mindig nem annyira tudom, kivételt az Ez az a ház cimű nóta képezett, ami este valahogy belekeveredett a repertoárba. Az az érzés, az valami leirhatatlan, mikor a kint ülő énekes-gitáros formát bünteti a nép. Tudja ezt több formában is tenni. Az alapvariáns, amikor emberünk elfelejti a szöveget, megtorpan, de a tömeg az énekli tovább. Aztán a zavaron és homokszemen felbuzdulva egyre jobban tajtékozik, nő a hangerő, és a tombolással mintegy lesöpri a szinpadról Janit. Ő csak ül, és mosolyog a helyzeten. A zene, a hangulat, amit életrelehelt, túl nőtt rajta, már tőle független lényként van jelen a teremben, a tömeg táplálja. A B variáns az volt, mikor emberünk épp azon tanakodott, mi legyen a következő szám, a nép nekiállt énekelni, ő csak leszegett fejét a gitárnak támasztotta, és röhögött. Mi pedig végigénekeltük a nótát, aztán még tapsot is kaptunk :) Éjfélkor aztán vége lett a nótázásnak, én pedig majdnem elindultam haza, de végül csak 3 óra lett belőle, hogy arra vegyem az irányt. Hunniához még gyorsan visszakanyarodva, találkoztam majdnem unokatesómmal. Mariann úgy emlékezett, hogy az egyik tag Hermecz András, a végén kiderült, hogy Zsolt, és a nevét sem igy irja, bár ejteni kb igy kell. Furcsáltam picit, mert unokatesóm fiatalabbnak rémlik, a tag meg idősebb volt, de ilyen apróságon nem múlik a dolog. Végül vak lárma volt... :P (Mondjuk deathmetal háttérrel fura lett volna ilyen koncerten látni.)

Hazalépés elött még egy szendvicsház, még egy tonhalpástétomos-citromos csoda, a vegáknak vega, a többieknek sonkás okosság. Lefekvés elötti utolsó nagy tanulság az volt, hogy esős időben ne támaszkodj a falnak, mert kicsúszik a lábad, és a buliban megfáradt éjszakaira váró utasközönségnek még bőven lesz annyi energiája, hogy szénné-szarrá röhögjék magukat rajtad. :P Szerencsére a delikvens nem én voltam... ;]

 

Igy vegyesfelvágottban:

• Az elöbb fablekódoltam. Azaz volt valami rossz, leültem fölé, heggesztettem 2 órán át, és lett belőle valami jó. Közben növesztettem pár változót, meg kifejezést, amit én értek, de más szerintem nem nagyon... :)
• Nem ittam alkoholt már 10 napja. Most éppen úgy érzem, hogy márpedig most akkor is fogok. Miért van az, hogy fokozatosan nő a vágy az emberben ilyenre? Minél régebben annál inkább. De miért? Miért kell gyötrőbbnek megélni a 10 napot mint a 2 napot? Érthetetlen. Ezt az egyetlen jellemvonást ha leküzdené egy ember, hatalmas változás volna az életében.
• Még Wasabizás közben jött az ötlet, hogy hekkeljük meg őket. Asztalt foglalunk, beülünk, viszünk egy nagy dobozt, és abból a futószalagra rakjuk fel, a gulyáslevest, a rántottát, és egyéb mókás vicces dolgokat, amik nem annyira a sushi témakörébe tartoznak... :P

Tudom, mindenkinek volt ilyen élménye már. De én ált kinosan ügyelek rá, hogy legyen a mobilon. Erre most mikor zsebrevágtam, hanyagul gondoltam, beztos van rajta. Hát, 2 perc alatt 3 számot 4szer sikerült felhivni, aztán kaptam 1 sms-t amit akkor néztem meg, mikor már kivettem végre a telkót a zsebemből... :)

Ügyes, okos, jár a csoki

Valahole szivárog a rendszer, nincs kedvem se tenni se venni. Illetve, inkább OTP-t shortolnék, ha lemenne 2000re. De xopniii, vagy csak szopdosni, most nincs kedvem. Egy lakatlan karibtengeri szigeten feküdnék egy nyugágyban a napon, hallgatnám a sirályokat, meg a tenger zúgását, hűs szellő söpörne az arcomba, és úgy szunyókálnék, szalmakalappal, vagy kendővel a fejemen... :) Egye fene, egy jó somlóit vagy mákosgubát úgy elfogadnék még mellé... ;]

Tegnap este hazafele, talán a Balázs Béla Thaly Kálmán sarkánál, jobbról jönnek. Megállok, ő is megáll, és elkezd integetni, hogy má menjen mán! Jó, hát nekem sem kell kétszer megadni a balkezet... :) Aztán ma a lámpánál kielőztem ügyesen egy simsonost :D :) eltartott neki egy darabig, mig utolért, de persze a végsebessége azért jobb volt mint az enyém, ha nem sokkal is... ;>

Kedvenc részem amúgy a melóba vezető úton (több is van), de mondjuk a K épület elötti rész, ahol a járdáról a kocsibeállóba le kell huppanni. Felrántja az ember az első kereket, és ha jól csinálja, akkor a két kerék egyszerre ér a földre. Na, olyankor érzem aztán micsoda faszinak magam (ez van, meg kell becsülni ;P). Amit baromira nem értek viszont, hogy csinálják, az a padkára való felhajtás. Láttam már, hogy a srác felrántja a bringát, de úgy, hogy az első kerék után a hátsó is elemelkedik. Ez azért roppant praktikus, mert gyorsan is fel lehet vele menni a járdára, nem kell belassitani, hogy ne baszd vágd oda a hátsó kerék felnijét az oldalfalnak...

Ma reggel még igy a végére volt két vicces. Az egyik az Erzsébet hid melleti rakpartlehajtó. Keresztezi a bicikliutat, és nekünk van elsöbbség. Sikerült ezt ma úgy megkapnom kb, hogy mind a két irányból már belógtak a kocsik a bicajútra, úgy kb, hogy rendesen át is fedték egymást. Én nem értem, hogy ilyenkor már miért állnak meg, de sebaj, biztos a lelkiismeretük, szép nagy körivben kellett szlalomozni, hogy átérjek a túlpartra.. :) Aztán a finishben még a Fő utcai zebránál összefutottam egy iskolás csoporttal. Talán kimentek futni, vagy csak sétáltak a dunaparton, én azt nem tudom, mindenesetre először az autóknak integettek, ahogy mentek át a zebrán, aztán meg nekem, ahogy elhajtottam mellettük... ;]

Kerestem a kottáját, mert szivesen elzongorálnám. Erre találtam egy bandát, akik tavaly csináltak egy számot a főcimzenéből(LINK). A musicforte meg volt olyan nagyvonalú, hogy meghallgathatom az oldalon, és van annyira jófej, hogy kitalálja a gondolataimat, és a gépre is lementi. Igaz, nem túl felhasználóbarát, mert a Local Settings/Application Data/Mozilla/Firefox/Profiles/.../Cache vagy valami hasonló nevű könyvtárba, és még a file nevét is elszúrja, meg az mp3 kiterjesztést lefelejti róla, de azért egész kedves szolgáltatás. Remélhetőleg túljutnak ezeken a kezdeti malőrökön, és egész használható lesz.... ;]

Találtam amúgy egy másik helyet, ahol meg 9 centért árulják. Csak a fenének lett volna kedve 25$t utalni, mint minimális összeg... :( :P