Mira naplója

Mottó: "mit is csináltál Te végig? Miről beszélsz? Úgyis gyűlölted, nem? Akkor mit is csináltál végig velünk?"

ez Párom válasza volt arra, hogy nem megyek velük Sárospatakra, meg engem is megviseltek az utóbbi idők történései és ki szeretném pihenni magam. Ráadásul szerintem még mindenkinek jobb is lenne, ha csak ők mennének nélkülem.

EZÉRT ÉRDEMES VOLT, TÉNYLEG!

Ráadásul arra a kérdésre, hogy akkor szerinte miért voltam ott a kórházakban, miért beszéltem orvosokkal, miért olvastam tele magam betegségekkel és tájékoztatókkal, miért kerestem a tápszereket - az volt a válasz, hogy mert tartottam attól, hogy mit fogok kapni a fejemre utólag, ha nem teszem.

EZÉRT MEG AZ A 15 ÉV VOLT KÁR! TÉNYLEG SAJNÁLOM!

***és még azért is a nevemben kell exkuzálnia magát, hogy robbanékony és sértődős vagyok, mert az apja lehülyepicsázott... egyre szebb ez a sztori...

Após még egyszer nem volt bent a kórházban a nejénél. Nyilván tévedek, de szerintem akkor is rá lenne a legnagyobb szüksége, hogy ott legyen mellette és nem vagy csak másodlagosan arra, hogy mi többiek.

Ehelyett otthon fetreng atom-részegen és hülyeségeket hord össze arról, hogy a nejének már mindegy, mert hogy néz már ki és milyen furcsán beszél!!!

Esetleg ha bemenne megnézni vagy legalább józan lenne ha telefonál!!!

Miért van az, hogy a férfiak nagy többségének a nő csak addig számít, amíg funkcionál és egészséges? Utána meg....

EZ SZÁNALMAS ÉS UNDORÍTÓ!

_{Különben a műtét sikerült, de találtak durvább dolgokat.... lemondtunk egy rakás programot a köv hétvégékre...}

mert akkor én megyek el innen inkább!!!

:-((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((

Felhív Műfater, hogy Mutter reggel felemás cipőben indult el otthonról (!!!) és még mindig nem ért haza és vagy ötször telefonált neki mindenféléért, de a cipő nem volt téma. Pedig fontos helyekre is kellett menjen jézusmária, stb-stb-stb.

Az imént Mutter kb 20 percet üvöltözött velem telefonban, hogy most jön egy konferenciáról, ahol a dohányzás okozta ártalmakról beszéltek és ne merjek többet cigarettát venni Páromnak, nehogymár én vigyem haza minden nap. Ma pedig főleg ne vegyek, mert akkor mit tud csinálni, nincs cigi, akkor nincs mit szivni. A Doktornő nyilván nem hallott még függőségről, elvonási tünetekről és arról az el nem hanyagolható tényről, hogy férfiember is képes azon motoros funkciók használatára, ami levezényli őtet az első kisboltig, horribile dictu benzinkútig, akár éjszaka közepén is, hogy saját keresetének bizonyos egységéért bizony önkezőleg vegyen magának cigarettát.

Khm. Miután 20 perce visitott felhivtam figyelmét, hogy dolgoznék. Megkérdeztem, hogy miért nem Páromat hivja és vele üvölt és letekintett-e már a cipellőire a mai napon. Először közölte, hogy mit pofázzon Párommal, amikor az az Anyja miatt dohányzik, vigyem el a brossurát Anyósnak (sic!) - is. Majd nagy lett a csönd. Gyanúsan nagy. Aztán biztositottam, hogy tudod, ezek a mai számitógépek, ezeken mindent meg lehet nézni és látni.

Aztán elképzeltem, hogy otthon ugrik a Google-ra, hogy beirja, hogy felemás cipő vagy keresi a kamerát a készülékben és kicsit jobb kedvem lett....

Tisztán emléxem, h megkértem Páromat ne emlegesse a családjában a sztorit, mert nem szeretném velük megosztani és kész. Azért valahogy mégis kiszivárgott. Így történhetetett, hogy ma erősen ittas leendő Apósom, kedves nejével egyetemben, tágabb család jelenlétében feltette a rettegett kérdést, miszerint "Mira, akkor mondjad már el kérlek, hogyisvanez a zapáddal?" Így aztán dióhéjban elmondtam a sztorit, miszerint igeeen, egy észak-német gépészmérnök, félig dán családdal, meg névházasság, meg hazudozás, meg összeveszések, meg nem méltó stb.

Kissé meglepődtek, Anyuka ocsúdott először hogyafenébenee, rögtön szükségét érezte közölni, hogy de ez sem biztos, ugye? Mondtam, de ez már biztos, láttam papírt, köszönöm. Aham, jött a felelet, de ugye azt nem várod el, hogy sajnáljalak ezért, remélem ugye? Mert én ezért sajnálni nem foglak, nem tudom mit akarsz ezzel az egésszel. Erre Apósból rászólt a nemtomhanyadik tömény, hogy maradjál már, én kérdeztem. Erre Anyuka elborult, visszaismételte a sztorit és látszólag hatalmas problémát okozott neki, hogyan fog a fentiek ismeretében lezsidózni a jövőben. Mert eddig ezt a vezetéknevem miatt tette leginkább. De nem félek, nyilván megtalálja majd a módját :-)))

Később még elkapott egyszer külön Anyós a sztorival, a szoba másik szegletén. Mire hallatszott Após az asztaltól, "hol van Mira, ajjjajjjjajj az anyósával beszélget!! Vitatkoznak?" "neeeem, beszélgetnek - hagyd őket" -mondták a többiek. "Ajjjajjjaj szegény lány, mit fog kapni már megint!" és ezzel káromkodva elindult a mellékes felé. Majd kifele jövet jókedvűen seggreült az előtér közepén. Az ÚjLány, öcsike nője még nincs felkészülve az ilyen jelenetekre, meglehetősen frusztráltan és megvetően vette tudomásul, hogy az általában őt megtisztelve körbeugráló szülőpár egyikéből kitört az önkéntelen őszinteség. Szemlátomást cikinek érezte. Most vajh mi lesz, eltiltja kedves párját a saját szüleitől?

• 12 órát átaludni háromféle nyomasztó rémálommal... hát.... és még mindig emlékezni mindegyikre, este f11-kor
• ezért is, meg családi mindenféle miatt lemaradni barátném mai partyjáról
• ezért is, meg családi mindenféle miatt lemaradni a spenótospalacsinta-partiról, meg az édesrakottpalacsintáról, meg a rengetegdumálásról, lásd fentebb
• délután f6-ig kínlódni a pizzatésztával (ez legalább jó lett, mint tudjuk... idő kell)
• most meg szarabbnál*szarabb TV műsorok közt kínlódni
• de legalább vettem pár könyvet, az is valami
• tudni, h holnap újabb kötelező mosolygás
• el lett ez a nap cseszve jól :-((

Mutter most hivott, hogy vasárnap estére ne csináljak programot, van 2 jegye a Boban Markovic koncertre és úgy döntött, hogy vele megyek.

Hoppá.

Őrjöng a szél kint, majd elvitt míg ideértem, a borzasztó rengeteg pakkolnivalóra. Nna most elmondanám, hogy átpakkoltam, lent voltam vásárolni, kitakarítottam az egész lakást, nézem a műkorcsolya-gálát, szétfagyok, blogozok, belekezdtem egy könyvbe és várom, hogy Mutteromék szíveskedjenek hazaérkezni, mert megígértették velem, hogy megvárom őket.

Még jó, h otthon kajáltam... szétunom az agyam. Kutyának érzem magam, amolyan házőrzőnek, grrrrr.... már morgok is.

A szokásos Nagy Vasárnapi Családi Ebéd meteorológiai okokból elmarad. Nem vagyunk hajlandók reszkálni magunkat vagy összetöretni az autót egy csoffadt rántotthús miatt. Evvan.

HehhheheheheeeeeHaahhhhaaaahahhahaaaaaa

Jelenlét: párom szülei, az öccse, annak barátnője, párom és én - mind szinte mindig. 

Két hete amikor utoljára Anyóséknál csücsültünk, kifejtette, hogy mennyire jó a hajszínem, (fakul a sötétvörös, le van nőve, inkább réz, szóval gáz). Merthogy a vörös, az sokkal jobb nekem, a fekete ugyanis - az olyan rettenetes sötét (undorodó, becsmérlő grimasz kiséretében). Férje próbálta megállítani, hiába. Ez azért remek, mert egyrészt a saját hajszínem majdnem fekete, másrészt meg legtöbbször feketére volt festve, mert az tetszik és különben is. Mondtam, hogy kár, mert a következő szín valszeg az lesz. Öcsike nője beszól, hogy már csak csakazértis, igaz? Levegőnek néztem. Mellékesen fél órát vártunk rájuk, mert valami nagyon fontos dolguk volt.

Snitt. Két hét szünet.

Ma. Szereplők ugyanazok.Késve érünk át, mert bevásárolni mentünk előtte. A szokásos kép, ülnek az asztalnál, a levesnél, mikor belépünk, Após háttal ül, meg se fordul és nem köszön. Ezekután van képük megkérdezni miért nem vagyok feldobva. De ez lényegtelen. Öcsike nője közli, hogy neki elég volt a leves. Ízlett-e, kérdezi Anyós. Nagyon finom volt hangzik a válasz. Mi lesz a második, kérdezi a nő. Öcsike közbevág, hiszen tudod, Te "rendelted", a Te kedvedért ez az ebéd ma.

Párom megjegyzi, hogy milyen brutálisan forró a leves. Mire öcsike nője megszólal, hogy akkor még később kellett volna jönni, hogy jobban kihűljön esetleg. Kicsit vártam (a remek húszig számolás) és Páromhoz szóltam, hogy nem emlékszel, mintha a múltkor mi jöttünk volna előbb....

Azt mondta, nem tudom, pedig tudta nagyon jól. Utóbb kiderült, miután eljöttünk. Csak "szarik rá". Mint arra is mellékesen, hogy velem hogy bánnak a szülei első perctől kezdve. Nem kell velük foglalkozni.

15 éve, tőlem egyszer se kérdezték meg, hogy esetleg van-e valami, amit szívesen ennék. De mivel tudták, hogy mit nem, jópárszor maradtam ki az ebéd egy részéből, mivel "tudom, hogy nem szereted, sajnálom, de már rég volt, a gombaleves, zöldbableves, a halas kaja...stb. szabadon választott a közül a három dolog közül, amit nem eszem meg. De az öcsike nője, az más, hiába ugattak ellene az elején, mert velem egyidős és öcsike meg 5tel fiatalabb, ami nem felel meg a nagybecsű elveiknek. Az már a múlté, a Kis Herceg letette mellé a voksot és most kinyalják a seggét. Ha ez a világ rendje, legyen ez, de az már nem fog működni, ha Hercegné meg fogja próbálni, hogy jó családtag révén elkezd minket/engem piszkálni, alázni. Az első az lesz, hogy megmagyarázom, hogy a Szent Családban csak az a hagyomány, hogy engem aláznak meg, ugatnak, hülyéznek le. A Párommal nem szokták, úgyhogy leszállhat róla.

Velem szórakozzon, megtudja mi az. Ezt megfogadtam. Anyós már elkezdte megtanulni, de még folyamatban van. Ez már nem fér az életembe, hogy ilyeneket toleráljak. Ez az egész kib@ família nem fér az életembe. Ha nincs aki megvédjen, akkor ez van. Eddig tartott a jókislány image (ami nem túl sikeres). Eztán megvédem magam. Lehet menekülni!