Mira naplója

Tisztán emléxem, h megkértem Páromat ne emlegesse a családjában a sztorit, mert nem szeretném velük megosztani és kész. Azért valahogy mégis kiszivárgott. Így történhetetett, hogy ma erősen ittas leendő Apósom, kedves nejével egyetemben, tágabb család jelenlétében feltette a rettegett kérdést, miszerint "Mira, akkor mondjad már el kérlek, hogyisvanez a zapáddal?" Így aztán dióhéjban elmondtam a sztorit, miszerint igeeen, egy észak-német gépészmérnök, félig dán családdal, meg névházasság, meg hazudozás, meg összeveszések, meg nem méltó stb.

Kissé meglepődtek, Anyuka ocsúdott először hogyafenébenee, rögtön szükségét érezte közölni, hogy de ez sem biztos, ugye? Mondtam, de ez már biztos, láttam papírt, köszönöm. Aham, jött a felelet, de ugye azt nem várod el, hogy sajnáljalak ezért, remélem ugye? Mert én ezért sajnálni nem foglak, nem tudom mit akarsz ezzel az egésszel. Erre Apósból rászólt a nemtomhanyadik tömény, hogy maradjál már, én kérdeztem. Erre Anyuka elborult, visszaismételte a sztorit és látszólag hatalmas problémát okozott neki, hogyan fog a fentiek ismeretében lezsidózni a jövőben. Mert eddig ezt a vezetéknevem miatt tette leginkább. De nem félek, nyilván megtalálja majd a módját :-)))

Később még elkapott egyszer külön Anyós a sztorival, a szoba másik szegletén. Mire hallatszott Após az asztaltól, "hol van Mira, ajjjajjjjajj az anyósával beszélget!! Vitatkoznak?" "neeeem, beszélgetnek - hagyd őket" -mondták a többiek. "Ajjjajjjaj szegény lány, mit fog kapni már megint!" és ezzel káromkodva elindult a mellékes felé. Majd kifele jövet jókedvűen seggreült az előtér közepén. Az ÚjLány, öcsike nője még nincs felkészülve az ilyen jelenetekre, meglehetősen frusztráltan és megvetően vette tudomásul, hogy az általában őt megtisztelve körbeugráló szülőpár egyikéből kitört az önkéntelen őszinteség. Szemlátomást cikinek érezte. Most vajh mi lesz, eltiltja kedves párját a saját szüleitől?

Első felvonás 

Egyik nap Mutter áthivott magához, szó szót követett és lassan - látszólag magától - kibökte, hogy valami nem stimmel az általam tudott apasztorival.Elmondott néhány felszínes tényt, hogy az apám hogy néz ki és hogy a családnevem tulajdonosával összvissz 3 hónapot volt házas. Érdekházasság. Elmondta, hogy terhességét nem vallotta be Nagyanyámnak és a hírhedetten zsarnok Nagynénitől kért segítséget. Jóég tudja miért pont tőle, amikor annyira legendásan jó viszonya volt az anyjával. Állítólag Nagyi magas vérnyomása miatt nem merte neki ezt elmondani, mármint a terhességet. Mind1. Kérdeztem ki akkor az apám, mondta, hogy nem lényeg, legyen ennyi elég. Majd utánanéz, hogy még életben van-e, aztán meglátjuk. Megkérdeztem, hogy mire fel ez a nagy őszinteség. Mondta, hogy barátnője lánya mutatta neki a wiw-et, félt hogy valami kiderül onnan. Pffff. Első felvonás vége.

Második felvonás

Eltelik 2 hét, egy szombaton Mutter áthiv ebédelni, késő délutánra. Kiköti, hogy ne menjek autóval, mert az őt idegesiti. Yo. Röpke másfél óra alatt át is érek a városon. Kimért hangulat, egyedül van otthon. Leülünk kajálni és már akkor kezd piszkálódni. Megkérdezi, hogy erre nincs-e kifogásom, hogy nem tudhattam, mi lesz a kaja. Értetlenkedésemre kiböki, hogy miért nem jártam utána. Merthogy ő elmentette anno a naplómat, amikor Tőle neteztem és olvasta is párszor. Azt is, hogy nekiálltam megkeresni apámat (uhhh, amikor még nyilvános volt a bejegyzés). Méghogy képtelen használni a netet! Nem tudta hányadán áll a dolog, ezért mondta el múltkor. Megmondtam, hogy már túl vagyok az infószerzésen és ha már, akkor miért nem mondta el a teljes igazságot. Azt mondta, miről beszélek, nem tudok én semmit. Ha mégis, akkor mondjak tényt, ne fenyegetőzzek. Mondtam. Erre válasz helyett, teljesen kifordult magából. Hogy gratulál, már nyomozok is utána (mi az az 'is', mit még???). Ha szorult volna belém valami emberi érzés,intelligencia, lojalitás és alapvető tisztelet, akkor rájöhettem volna, hogy nem túl szép a történet, ha nem akarta, hogy megtudjam. Orditott, hogy most jobban érzem-e magam? Változott-e valami? Kérdeztem, hogy mégis mi az a csalódás (vagy kit érint) amitől olyannyira meg akart kimélni? Válasz nem érkezett, csak ócsárolás, hogy micsoda aljas, undoritó egy alak vagyok és takarodjak el a lakásából. Húzzak Anyósékhoz zabálni, ahol szoktam, azok biztos őszintébbek velem. Meg biztos csak azért jöttem, hogy kihúzzam belőle amit akarok. Mikor végre szóhoz jutottam, az ajtóban kifelé, megkérdeztem, hogy ha már úgyis tudta, hogy utánajártam, akkor miért nem mondta el őszintén? A válasz az volt, NEM VAGYOK RÁ MÉLTÓ, soha nem tudom meg Tőle az igazat, mert egyszerűen nem érdemlem meg. Adjam vissza a lakás kulcsait, mert nem szeretné, ha ilyen embernek bejárása lenne a lakásba és visszakért még egy utazási csekket is, amit Páromnak adott szülinapjára. Távozóban még megkérdeztem, most méltatlan vagyok az őszinteségére, de vajon igy is születtem, hogy sose volt egy őszinte szava hozzám?

Ez utóbbi szemlátomást megdöbbentette, de csak azt ismételgette, hogy takarodjak a francba és nincs többé közünk egymáshoz

Konklúzió: a Hölgyemény tehát nem hazudott egyáltalán. Soha nem tudom meg ki volt pontosan az igazi az apám. Mindig tudtam, hogy Anyám nem az, akinek ismerem. Mindig tudtam, hogy ez a nagy szeretet csak a külvilágnak szól. a pszichológusnak pl, akinek anno kiadta, hogy deritse ki mitől gyűlölöm anyámat. Nem volt mit kideritenie. Le is lett alkalmatlanozva. Most érzem igazán, hogy mennyire hiábavaló volt ez a küzdelem, hogy szerény eszközeimmel megpróbáljak megfelelni neki. Az első főiskola, a közös programok, hogy bármikor rendelkezhetett velünk, amikor csak kedve tartotta. Visszadobtam neki mindent a postaládába, amit kért és most csak üresség van bennem. Azt olvastam, hogy az embernek nem lehet addig kiegyensúlyozott  felnőtt élete, amig nem oldja fel a benne élő gyermek sértettségét, amit az elnyomó tipusú szülő okozott. Nekem ez nem adatik meg, mert nem vagyok rá méltó... jó dolog ezt egy anyától hallani... remélem ezt is elolvassa majd, hozzászólni is lehet... csak megváltoztatni nem, mert teljesen tényszerű...