Mira naplója

1.Alaposan fel kell kösse a felkötnivalót minden fellépőnek azután, hogy hivatalosan még el sem kezdődött a Sziget, máris túlvagyunk az egyik legnagyobb élő heavy metal legenda eddigi legnagyobb budapesti koncertjén. Lauren Harris, az Iron Maiden alapítótag, Steve Harris lánya, apja nyomdokaiban, becsülettel előkészítette a terepet. Bár nem nagyon tudták elragadtatni közönséget, de ez nem feltétlen az ő hibájuk.

De kezdjük inkább időrendben. Legnagyobb meglepetésre, a Magyar Dal napján már teljes volt a fesztivál infrastruktúra a vendégek fogadására és annyi látogató is volt, mint egy rendes kezdőnapon.

2.Kedden napközben azért még látszott,  hogy ez még nem az igazi fesztivál. A kora délutáni hőségben nagyon nyugodt volt a Sziget területe. Legföbbképpen külföldi hangokat lehetett hallani. Zömében német, francia, olasz és finn sátorlakók küzdöttek a hőséggel és a programnélküliséggel. Bár félteni azért nem kellett senkit attól, hogy unatkoznának. Ha más nem, akkor saját magukat szórakoztatták az emberek, mondjuk Superman-t utánozni az eredetileg hűsítési célokra telepített vízpermetező szélforgók előtt vagy kószáló fotósoknak pózolni, mint a legnagyobb sztárok. A „városi" ruhákban, kistáskákkal és strandszatyrokkal távozó csoportok láttán nyilvánvalóvá vált, hogy a látogatók bizony alaposan felkészültek a táborozós-bulizós életmód mellé a városnézésre, múzeumlátogatásra vagy strandfürdőzésre is.

3.            A rendezvény megközelítésének első forgalmi akadályát a BKVnek sikerült előállítania. Méghozzá az előző évekhez hasonlóan, abszolút logikátlanul, akadályként felállított bérletpénztárjaival. Nem elég, hogy az ellenőrök és biztonságiak mindkét irányban jegyet/bérletet kérnek, a jól kivehetően a parkolókból érkezőktől is. Az áthaladóknak jó esetben kétszer kell oda-vissza elmondani, hogy csak áthaladni kívánnak a HÉV vonalát  egyedül keresztező átkelőhelyen. De hogy délután kettőkor a sorbanállók mellett csak maximum két ember tudjon elhaladni a pénztárak kiképzése miatt, az azért mégiscsak furcsa. Mi lesz itt a hétvégén, a legendásan nézőszám-rekord döntögető napokon? Reméljük találnak valami kényelmesebb megoldást addig.

  4.          Estére aztán kezdett alaposan feltöltődni a Sziget. Hiába, a brit heavy metal legenda 33 éve szinte töretlenül koncertezik és kápráztatja el a közönségét. Így aztán érthető, hogy a közönség soraiban szinte minden korosztály képviseltette magát. Sajnos fotókat nem készíthettünk, mert a legújabb szokás szerint a Management személyesen döntött arról, hogy melyik sajtóorgánum fotósát engedik be, így kollegánk jól lemaradt erről a lehetőségről. A bosszúságot azonban pillanatokon belül feledtette velünk, amikor a teljesen elsötétített Nagyszínpadról megszólalt a történelem egyik legismertebb politikusi beszéde, Sir Winston Churchill, 1940. június 4-én elmondott parlamenti felszólalásának részlete:

5.„...harcolni fogunk a tengereken és az óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és erővel a levegőben, megvédjük Szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a tengerparton, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat..." -

6."We shall go on to the end, we shall fight in France, we shall fight on the seas and oceans, we shall fight with growing confidence and growing strength in the air, we shall defend our Island, whatever the cost may be, we shall fight on the beaches, we shall fight on the landing grounds, we shall fight in the fields and in the streets, we shall fight in the hills; we shall never surrender..."

Ezt követően a folyamatosan változó, de alapjában véve egyiptomi városrészt mintázó színpadkép elemei között berobbant a színpadra az Iron Maiden, az Aces High című számmal. A kedden megjelent 57 ezer látogatóból mintegy 50 ezer érkezett kizárólag azért, hogy élőben lássa Bruce Dickinson-t (ének), Steve Harris-t(basszusgitár), Adrian Smith-t (szólógitár), Janic Gers-t (gitár), Dave Murray-t (gitár) és Nicko McBrain-t (dobok), immár ötvenes éveikben, de a régi lendülettel, ugyanúgy feszülős latex-nadrágokban, folyamatosan változó, monumentális színpadi díszletek és látványos pirotecnikai megoldások előtt  és között.

7. Az énekes koncert közben többször megjegyezte, hogy ez a legnagyobb magyar közönség, aki előtt játszottak az országban eddig. Azt továbbra se sikerült kiderítenünk mi problémája lehet Mr. Dickinsonnak Hamburg városával, de egy zászlót kiszúrva a tömegben nem állta meg többször is viccelődni a német kikötőváros rovására. A szerzők tippje az, hogy a privát életében pilóta frontembernek esetleg a német repülőtérrel gyűlhetett meg a baja korábban. Ezúton is kérjük Tisztelt Olvasóinkat, hogy akinek a témában pontosabb információja lenne, legyen kedves megosztani velünk. A brit rockénekes egyébként saját maga „hozta" a csapatát Budapestre, a saját légitársaságánál üzemeltett Boeing repülégüket ő vezeti a turné állomásai közt.

A koncerten szinte minden időszakból hallhattunk számokat, de nagyrészt (és még nagyobb örömünkre) nem hanyagolták  a legrégebbi számaikat sem. Néhány cím a programból: Wasted Years, a Fear of Dark, Heaven Can Wait, Seventh Son of a Seventh Son, 2 Minutes to Midnight, Moonchild és így tovább. Igaz, az erősítés mellett a hatodik sorban is simán végig lehett élvezni a koncertet halláskárosodás nélkül. Ez lehetne pozitívum is, de leginkább a zajszennyezés körüli (főleg sajnos politikai) csatározás eredménye, amiért nem irigyeltük a Nagyszínpadtól távolabb helyet kapó másik harmincezer rajongót. Nem szabad kihagyni azt sem, hogy a számok szünetében az énekes igazi angol humorral konferálta fel a következőket, néha az együttes tagjainak rovására is. Itt kell megjegyezni, hogy a magyar közönség még mindig leginkább a négybetűs angol káromkodásokat ünnepli a legnagyobb hangerővel, pedig a heavy metal szcénában sajnos ritka módon ez esetben lett volna értelme felfogni a többit is. Természetesen a koncert vége felé megjelent a színpadon Eddie, a csapat közismert zombi-védjegye, teljes életnagyságban riogatva a nagyérdeműt. A rajongók legnagyobb örömére természetesen.

Mi más is vezethetne le egy vérbeli angol heavy metal koncertet, mint Monthy Python jól ismert Brian élete című filmjének záródala, Always Look On The Bright Side of Life. Mindig csak napos oldalát nézzük az életnek. A Sziget pedig csak ma kezdődik el igazán.....

_{http://www.euroastra.hu/node/16254}