Akkorvan vége, amikor éjfélt üt az óra!
Megmondtam, hogy nincs vége!
Igazam lett.
A legutolsó lealacsonyító vitánk óta félek attól a bizonyos nőtől, mint a tűztől. Amint meglátom,h ogy kint sétáltatja a kutyáját, vagy kijön az erkélyre, egyből lehalkítom a zenét, lacsukom a laptopot, felveszem a szemüveget. Egyszóval nem akarok indokot adni neki arra, hogy megint megalázzon.
Ma, eléggé csendes napom van/volt. Vele együtt össz-vissz három emberrel. Amikor megjelent egyből minden ki, elengedek egy fél mosolyt is. Beíratom, megkérdezi, hogy vagyok, majd leül. Úszik, majd elkezd beszélni azzal a nővel aki még lent van. Észrevesznek aegy békát a vízben. Elkezdenek arról beszélgetni. Majd szól, hogy nem tudnám-e valahogy kihalászni és arréb rakni, mert nem biztos, hogy jó neki a víz (majdnem azt mondtam, hogy 'de a béka egy vízi állat, szereti a vizet') . Kihalászom, pár lépéssel arréb kirakom a hálóból. Erre MEGKÖSZÖNI!. Azt hittem rosszul hallok.
Mikor elmegy kellemes hetet kíván nekem. Most lehet, hogy rosszul hallottam és ki kell takarítanom a fülem, vagy pedig arra gondol, hogy a jövőhéten nem fog lejönni.
De nem akarok rosszmájú lenni, most teljesen úgy viselkedett, mint többi vendégem.
És mi ebből a tanulság? Hogy télleg csak akkor van vége egy napnak, amikor éjfélt üt az óra.
Szóval mivel még mindig nincs vége nálunk a napnak nem köszönök el véglegesen a mai napra, ki tudja mit hoz még... :)
