Beszámoló
Már csak két hét van hátra a munkából. Lassankézzel fogható közelségbe kerül a vége és még mindig nem tudom mit csináljak meló után és hogy mikor menjek haza. A szállást szeptember 12-éig el kell hagyni.A repjegyem 15-ére szól. Az utolsó munkanap, ha minden igaz, szeptember 1. Gergővel azt terveztük, hogyha vége a munkának pár napot lent maradunk Washingtonban, pihenni, és rendesen szétnézni Washingtonban, utána egy hétre felmenni new yorkba, úgy hogy a cuccunkat itt lent hagynánt az apartmanban. De hát ez nem fog összejönni, csak ha 12-e előtt visszajönnénk felszedni a cuccokat (teljes felszereléssel meg kicsit kellemetlen lenne felmenni New Yorkba, hogy atán teljes felszereléssel jöhessünk is vissza - mivelhogy a repülőjegy indulási helyét megváltoztatni állítólag nagyon macerás és nagyon sokba kerül.) Így, hogy mi lesz és hogy lesz a szeptember még mindig elég nagy kérdőjel. De majd kitaláljuk, egyedül a repjegy időpontváltoztatása miatt lenne fontos minél hamarabb dönteni.
Hosszas egyeztetés és rábeszélés után rávettük az itteni haverjainkat, hogy menjünk el kosarazni. Kb egy fél órás játék eredménye: egy szebb esés következtében sikerül egy elég nagy felületen lehorzsolni a bal térdemet a betonon, és egy egy ötven forintos érményi vérhólyag a bal talpamon, hála a kényelmes cipőmnek. Utána jobbnak láttam nem játszani, de legalább azt a kis játékot élveztem :)
Új supervisorunk van. Brandont állítólag kirúgták, mert rosszul végezte a munkáját, de én még esélyesnek látom, hogy visszament a collegeba. Azért gondolom ezt, mert már egyetlen amerikai lifeguard sem dolgozik. Most is, a pénteki swing guardom helyett jövök helyettesíteni túlórába, szóval lehet, hogy csak ezért kaptunk új supervisort. Mindenesetre elég érdekes egy arc :) Ma láttam először, de majdnem szóltam neki, hogy jobb lenne, ha elhagyná a poolt. Úgy néz ki, mint egy leszakadt hajléktalan, csak a kövérebbik kivitelben :) Nagy ősz szakáll, hosszú őszes-sárgás hajjal és enyhe záptojásszaggal. Amikor leesett a tantus, majdnem elröhögtem magam. Ennek ellenére elég jó fej volt. Mondjuk erre a két hétre próbáljon meg szívózni bármelyikünkkel, akkor nem hiszem, hogy kihúzná ezt a két hetet...
Az fentebb említett amerikai spanunknál néztünk valamelyik nap olimpiát. És végre, több mint két és fél hónap múltán le tudtam mérni a súlyomat. Bár valszeg csal az a mérleg, mivel Gergőnek három mérésből három különböző eredményt adott. Én csak egyszer mértem meg. Aszerint olyan 7-8 kilót fogytam, mióta kint vagyok. Nem ártana még egy olyan 3-4-t leadni, annak tudnék örülni, de azt elnézve, hogy manapság már nem nagyon hozok magammal kaját, hogy egyek napközben vmit, hanem helyette lelépek olyan 12 fele egy negyed órára a Mekibe 4 duplasajtburgerért, nem sok esélyt látok rá, hogy még fogyjak annyi, míg hazamegyek.
15-én, pénteken volt szerencsém egy olyan igazi amerikai házibulihoz. Majdnem ugyanolyan volt, mint a filmekben, azzal a különbséggel, a rossz idő miatt elég kevesen fürödtek a medencében, és nem voltak nagy vetkőzések a csajok részéről :) Ezektől eltekintve egész jó kis buli volt, bár a több mint száz emberből nem ismertem szinte senkit, csak a lifeguardokat, akikkel mentem, a házigazdát, meg 1, vagy talán két embert még. Igaz az este zárása volt életem egyik, ha nem megrázóbb élménye, amiről inkább nem beszélnék. Elég ha annyit mondok, hogy fel akart valaki szedni, de nem nő volt az illető...
Azt hiszem ennyi elég is végszónak...
Így a vége fele járva megpróbálok kicsit gyakrabban írni a blogra.
Üdvözlettel
