Betegség, vihar, késés meg amit akartok...
Jelentem múlthéten sikeresen megbetegedtem. Szerdán este egy kisebb bulit tartottunk, ahova én kevertem egy koktélt, hasonlót, mint az Isten Nyila - jég, citrom, lime (ezt összetörni, felrázni), vodka és gymölcslé (először mangó, majd miután elfogyott narancslé). Had ne mondjam, hogy életem legfinomabb koktélja volt :) Egy dolgot nem kellett volna vele csinálni - szívószállal inni. Csütörtök reggel kicsit fájt a torkom de nem tulajdonítottam neki különsebb figyelmet, máskor is volt, hogy reggel fájt, de napközben elmúlt. Nem is lett volna vele baj, ha nem megy egész nap a légkondi maxon. Mostanra kezdek kilábalni belőle, de kell még 1-2 nap sztem, hogy vége legyen.
Tegnap este páran elmentek a tengerparta bérelt kocsival. Énis mentem volna, ha el tudom cserélni a napomat (mint utóbb kiderült - tegnap este - hogyha 4 nappal korábban bejelentem, hogy nem tudok dolgozni egy napon, akkor kötelesek kiadni azt a napot szabinak - én mondjuk ebben kételkedem, de mind1), de nem sikerült, valamint ha nem betegszem meg. Szóval a tegnap estét és a mai estét is csak harmadmagammal töltöm el (bár a két szlovák lány nem számít, amennyit társalogni szoktunk velük), szóval egyedül töltöm. Tegnap este gondolkodtam, hogy megbontok egy doboz sört és befekszem az ágyba filmet nézni, az ötlettől felhevülten nyeltem is egyet, hogy csökkentsem a számban felgyülemlett nyáltartalmat, de nem kellett volna, ugyanis megéreztem, hogy a mandulám még mindig fáj. És arra, a hideg ,szénsavas sör, ami oly finom, csak egy újjabb tövis lenne, szóval maradt a filmezés natur.
Ma reggel felkelvén nem igazán akartam elmenni melózni (tekintve, hogy valami hajnali 4-ig néztem filmet - sikeresen megtaláltam a Gyűrűk ura, a Király visszatér bővített verzíós dvd-met). Magamat unszolva végülis kinyitottam a szemem, vettem észre, hogy be van borulva az ég. Ez kicsit jobb kedvre derített (ez ugyanis azt jelenti, hogy pláne hétköznap az embereknek elmegy a kedve attól, hogy lejöjjenek a medencéhez napozni - mondanom se kell teljesen jogosan - ugyanis ez azt jelenti, hogy bátrabban vethetem bele magam álmok rejtelmeibe). Mire kikászálódtam az ágyból láttam, hogy csöpög az eső, ez kicsit elszomorított, hogy el fogok ázni már munka felé menet. Mire kiértem terszra, hogy magamra kerekítsem a pólómat amiben biciklizni szoktam úgy elkezdett szakadni az eső és durva szél fújt, hogy el is ment a kedvem az egésztől, így visszafeküdtem az ágyba, mondván, hogy ha dörög az ég meg ilyen égzengés van úgysem engedek be senkit a medencéhez, meg az irodában sem akarhatják, hogy ilyen időjárási körülmények között menjek dolgozni. :) Szóval visszafeküdtem pár percre.
Kb15 perc múlva már csak csepergett az eső. Ekkor láttam jobban készülődni,hátha mire elékszülök, addigra teljesen eláll. Nagy készülődésem közepette keresnek telefonon, hogy hol vagyok már, miért nem vagyok a poolnál. Mondtam, hogy az eső miatt, de épp észülni indultam. Kérdezték, hogy mennyi idő, míg odaérek, mondom olyan negyed óra. Fain, akor nagy kapkodás. Odaérek a poolhoz, Brandon már ott van és pontozza a medencémet (ugyanis hírdettek egy versenyt a poolok között, hogy kinek a legtisztább "a"-ja, meg "B"-je, meg ilyesmi. Ebben, csak az a vicces, hogy úgy pontozta, hogy előtte való nap én szabadnapos voltam, egy swing guard dolgozott, aki nyílvánvalóan nem fogja kinyalni a poolt, mert nem érdeke, ha csak egy napot dolgozik ott; valamint mindezt 10 perccel a 10 perces vihar után csinálta (kicsit el is mosolyodtam, ahogy méregette a medencét, aminek a közepén egy hatalmas faág úszott). Mondtam Brandonnak, hogy bocsánat a késésemért, a vihar miatt volt, meg etc. Mondta, hogy ne aggódjak miatta.
Miután elment, nagyjából kitakarítottam, majd belesüppedtem kicsit sem kényelmes székembe és próbáltam élvezni azt a kicsit hűvösebb időt, erre kb fél órás agyalás után - hogy most gépezzek-e, vagy aludjak - utánfelszakadozott a felhőzet és kisütött a nap...
Akik ismernek tanusíthatják, hogy imádom a napot és a napsütést, de ilyenkore úgy tudom gyűlölni. Annyira illúzió romboló...
Szerencsére egész nap összesen volt két vendégem, úgyhogy azért ma sem szakadtam meg munka közben. Negyed nyolckor unottan el is jöttem, háromnegyed 8 helyett (Brandon még reggel elvitte a munkapapírt - gondolom beírta, hogy mikorra értem oda és beírt negyed 8-ra), szóval még csak nem is nekem kellett hazudnom, hogy meddig dolgozok.
Hazaértem után úgy döntöttem elugrom vásárolni egy kis kaját, merthogy igencsak fogóban vannak az alapanyagok.
A boltból hazafele jövet villant az agyamba, hogy én nem is amerikában vagyok, hanem inkább valamiféle little mexikóban, ahol a fehér számít kisebbségnek. Elég komoly úgy végigmenni az utcán, hogy minden mexikói, ha csak egy pillanatra is de megnéz téged és megkönnyebülést érzel, amikor egy fehér jön veled szemben.
Nekem nincs semmi bajom a fehértől eltérerő rasszúakkal, de az ember szine akkor is fehér, bárki bármit mond. Az egyik legkedvesem vendégem is mexikói, és amikor lejön szoktunk beszélgetni pár percet, meg ő hozott nekem először kaját is, de akkor is így gondolom.
Rendben, megértem, hogy az amerikaiaknak szükségük van a mexikóiakra, hogy elvégezzék az aljamunkát potom összegekért, hogy az igazi kékvérű amerikainak alig kelljen valamit cisnálni, de néha úgy érzem, hogy kicsit elvetették a súlykot az amcsik a bevándorlókkal kacsolatban.
Azt hiszem mára elég ennyi élménybeszámoló, meg fejtegetés. De lesz majd folytatása.
