Amerika...
Meg lettem dícsérve :) Egyik vendégemmel keveredtem beszélgetésbe. Ő dícsérte meg az angolomat arra reflektálva, hogy szerintem az angolom rossz.
Mondjuk nem tudom mennyire hihetek neki, ugyanis az istenért nem akarta megérteni mit tanulok. Nem értette azt a szót, hogy filozófia (philosophy), aztán inkább a vallások felé tereltem el a szót. Ilyen se sűrűn fordult még elő velem itt kint, hogy az igazi szakomat kellett latba venni egy beszélgetésbe és nem a filozófiát, amit csak azért szoktam bevetni, mert az könnyebb.
Meg mondjuk alapból is furcsa egy fazon volt. Lehet, hogy van benne némi nemi identitászavar, de nem akarok ítélkezni, alapból rendes faszi, jót elbeszélgettünk.
Más. Tegnap este kicsit, gyermekkori táboros feelingem támadt. Kativel már éppen lefeküdtünk, amikor bejött a szobánkba a harmadik magyar (Gergő) beszélgetni, mert a büdösek (mi csak így nevezzük a szláv ajkúakat, mert minden más jelzőről tudják már, hogy róluk van szó...:) ) szóval a büdösek (két szlovák csaj) még nem jött haza és mivel egy szobában vannak Gergővel, nem akart lefeküdni addig amíyg meg nem jönnek, így hát beszélgettünk hárman, a sötétben, horrorfilmekről :)
Elég érdekes volt, de lveztem. Eszembe jutottak a gyermekkori táborok, osztálykirándulások, amikor még nem az volt a nagy szám, hogy ki mennyi szeszt iszik, hanem, hogy ki meddig bír fennmaradni és ki bír rémisztőbb mesét mondani. Nosztalgiázva is aludtam- az egyik osztálykirándulásomat éltem át ismét. Fájjó szívvel is keltem ki ma az ágyból, nem mintha máskor olyan nagy kedvvel ébrednék, amikor munkábba kell jönnöm, de most éreztem, hogy aludnék még tovább belerévedni a régmúltba, pedig mintha csak tegnap történt volna.
Azt hiszem nosztalgiázok egyet, így unalmamban, de lehet hogy oldalra vetem magam és inkább alszok egy órát...
